Ha csak a Medgyessy-kormány hivatalos tájékoztatóira figyelünk, azt gondolhatnánk, hogy soha nem volt ilyen pezsgő Magyarország és Románia gazdasági kapcsolata. Az Erdély bekebelezésének évfordulóján rendezett, botrányos budapesti Nastase-Medgyessy-találkozón például kiadták a „Nyilatkozat a magyar-román stratégiai partnerségi kapcsolatokról és együttműködésről Európáért” című dokumentumot, melyben hangzatosan rögzítették, hogy „a két ország kiemelt jelentőséget tulajdonít az egymás országaiban megvalósuló kölcsönös tőkebefektetéseknek”. Sőt, néhány hónappal korábban a román kormány jegyzéket is kért, hogy a magyar befektetők milyen jellemző problémákkal találkoznak Romániában, s Magyarország át is adta a terjedelmes gyűjtést. Major István külügyi helyettes államtitkár pedig decemberben arról tájékoztatott: „a befektetési problémák megoldására a román ipari minisztérium Magyar-Román Üzleti Tanács felállítását javasolja, s a legfontosabb befektetőkből kormányunk már létre is hozta a magyar tagozatot. A Tanácsban szereplő román és magyar cégek kölcsönösen támogatnák egymást saját országukban.”

Csakhogy a mosolyoffenzíva mögül hiányoznak az eredmények. A Magyar-Román Üzleti Tanács román oldala a mai napig sem állt fel, a budapesti csúcstalálkozó közhelyes diplomáciai szóvirágait pedig elhervasztja a román idegenrendészeti törvény fagyos légköre.

Önkényes elbírálás

A cinikus indoklás szerint a rendelettel „Románia az Európai Unió elvárásainak kíván megfelelni, azt kívánja megakadályozni, hogy illegális bevándorlók cégalapítást álcázva Románián keresztül jussanak be az EU tagállamaiba”. Ennek okán a jövőben csak azok kaphatják meg a tartós gazdasági tevékenységre feljogosító három hónapos vízumot, akik legalább százezer euró (24 millió forint) tőkebefektetést hoznak az országba. De ők sem automatikusan. A vállalkozás elindítását a román kormány által alakított külföldi beruházók ügynöksége (ARIS) engedélyezheti, amennyiben az „hasznos a román nemzetgazdaság számára, és megfelel a román gazdaság fejlesztési stratégiájának”. Az elbírálásnál kulcsfeltétel, hogy a beruházók csak új berendezéseket hozhatnak az országba, román nyersanyagokat kell felhasználniuk, és román beszállítókat kell alkalmazniuk. Az ARIS azt is mérlegeli, hogy az üzleti tevékenység „nem sérti-e Románia nemzetbiztonsági érdekeit, a közrendet, a közerkölcsöt, és nem ártalmas-e az egészségre”.

A törvény logikája szerint nem szükséges az ARIS engedélye az EU-polgárok romániai cégalapításához. Számukra a román kormány már korábban felmentést adott a három hónapos vízum kötelezettsége alól, mint ahogy szabadon alapíthatnak vállalkozásokat amerikai, svájci, kanadai és japán személyek is. Meglepő módon nem kerültek be a mentességet élvezők közé ugyanakkor a jövőre csatlakozó országok, noha őket a jogszabály értelmetlen húzd meg-eresz meg játékra kényszeríti: a szabadság időszakát most másfél évig a bürokratikus agyonszabályozás követi, majd – immár EU-polgárként – ismét megnyílnak a kapuk. Közülük a szigorítás nyilvánvalóan leginkább Magyarországot sújtja, hiszen 3500 céggel hazánk a 13. legnagyobb befektető a szomszédos országban.

Helyi zátonyok

A magyar tőke a kilencvenes évek második felében indult meg Románia felé, s a befektetések összértéke immár eléri a 200 millió dollárt. Ennek oroszlánrészét természetesen néhány nagy cég beruházásai adják. A Mol például önmagában a tőkekivitel 40 százalékát jegyzi, amiért 82 millió dollárért benzinkúthálózatot épített ki az országban. Ezzel olajtársaságunk a 10. legnagyobb befektető Romániában. De jelen van szomszédunknál a Richter Gedeon (17 millió dollár), a Dunapack (14 millió dollár), a Zalakerámia (10 millió dollár) és a Danubius is. A nagyberuházások természetesen extrém mértékben kilendíthetik a statisztikai sorokat (mint 1999-ben), de általában elmondható, hogy évente mintegy 20 millió dollárt fektetnek be honfitársaink a szomszédos országban. S a 3500 cég zöme egész apró vállalkozás, melyeknek a román törvények eddig lehetővé tették, hogy akár 100 dollár (22 ezer forint) alaptőkével megalakulhassanak).

– Románia viszonylag nagy és éhes piac, s ezeknek a kisvállalkozásoknak a zömét Erdélyből áttelepültek alapították, akik pontosan tudják, hogy mire van szükség a szomszédos országban – mondja Várady Zoltán, a befektetőtársaságként működő Corvinus Nemzetközi Befektetési Rt. igazgatója. – A cégalapítások többségét kereskedelmi szempontok motiválják, s a partnerek kiválasztásában nagy szerepet játszanak a korábbi személyes kapcsolatok. A környező országokba irányuló magyar tőkebefektetések egyébként nagyjából megfelelnek az ott élő magyar nemzetiség arányának: Romániában 3500, Szlovákiában 600, Ukrajnában pedig 200 magyar tulajdonú cégről tudunk.

A román statisztikák is bizonyítják, hogy a magyar tőke elsősorban a magyar nemzetiségi területeket keresi. A Kolozs megyei külföldi tőkebefektetők sorát például honfitársaink vezetik, 86 millió dollárnyi invesztícióval, de Maros megyében is 26 millió dollárt jegyzünk, miközben például Bukarestbe csak 18 millió dollárnyi magyar tőke érkezett. A két magyar többségű erdélyi megye közül Hargitán honfitársaink jegyzik a külföldi tulajdonú vállalkozások kétharmadát, Kovásznán felét. De Marosban, ahol fele-fele a magyar és román nemzetiség aránya, szintén magyar tulajdonú a külföldi cégek egyharmada.

Hivatalosan a bukaresti kormány támogatja mindenféle nemzetiségű működőtőke megjelenését, hiszen Romániába még csak 7,3 milliárd dollárnyi befektetés érkezett. Így Romániában is elérhetők a Kelet-Európában szokásos kedvezmények: a külföldi beruházók vámmentességet, jövedelemadó-mentességet, értéknövekedési adómentességet kaphatnak. Helyi szinten azonban sokszor gellert kapnak a Bukarestben deklarált célok. Iskolapéldája ennek a Danubius esete, melynek másfél évet kellett várnia, hogy a megnyert privatizációs pályázat után hozzákezdhessen a szovátai gyógyfürdő felújításához. Betegh Sándor vezérigazgató az események sodrában még a magyarok hátrányos megkülönböztetéséről beszélt, ma már árnyaltabban látja a dolgokat.

– Elmagyarázták, hogy nem magyarellenességről, inkább külföldiellenességről van szó. Ami a hatóságokkal való bárminemű kapcsolatban tetten érhető. Először az önkormányzat mászott ránk: miután minden ellenállás ellenére mégis megnyertük a privatizációs tendert, ötszörösre emelték a helyi adót. Úgy nézett ki, hogy az átépítés alatt álló szovátai szállodánkra 35 millió forint építményadót kell fizetnünk, miközben 25 működő magyarországi szállodánk után a teljes befizetési kötelezettség csak 41 millió forint. De a helyiekhez húznak a bíróságok is. Néhány korábbi bérlőt egyszerűen nem tudunk kirakni az épületből, mivel egy – ma már érvényét vesztett – törvénycikk arról szólt, hogy a korábbi bérleti viszonyt lízinggé kell alakítani.

Hasonló véleményen van minden magyar befektető: a döntéshozókkal összefonódott helyi üzleti körök ellenállnak mindenféle külföldi tőke megjelenésének. A Corvinus vezérigazgatója szerint – a cég a Danubius társbefektetőjeként beszállt a szovátai komplexum működtetésébe – mindezt támogatja is a bizonytalan jogi környezet.

– Gyakran és keményen kell küzdenünk a helyi hatóságokkal, s a feladatot nehezíti, hogy a román jogszabályok kibogozhatatlanul sokrétűek. Az ügyintézés lassú, nagyfokú a bürokrácia, nem véletlen, hogy Románia hagyományosan bent van az első tízben a Transparency International korrupciós listáján. Ember ott nem megy úgy be hivatalba, hogy ne vigyen magával valamilyen csomagot, s ezt a fajta ajándékozást ott nem is tekintik korrupciónak.

A kettős mércére példa, hogy a közelmúltban egy közegészségügyi vizsgálat során más külföldi péküzemekkel együtt majdnem leállították a Corvinus bukaresti kenyérgyárát, miközben a több évtizedes román pékségek még figyelmeztetésben sem részesültek. A helyi lakosság ugyanakkor pozitívan viszonyul a magyar tőkéhez: Vajdahunyad közelében egy magyar húsfeldolgozóért például még a helyi pópa is misét mondott, és az első meghirdetett állásra kétszázan jelentkeztek.

Fojtogató mosolyoffenzíva

A magyar befektetők fojtogatásával párhuzamosan egyébként folytatódik a román mosolyoffenzíva. Adrian Nastase kormányfő január utolsó napjaiban ellátogatott az RMDSZ kongresszusára, ahol ismét találkozott Medgyessy Péterrel. A szokásos jó hangulatú sajtótájékoztatón a román miniszterelnök kijelentette: egy héten belül felülvizsgálják az idegenrendészeti törvény magyarokat sújtó passzusait, s vállalkozóink számára 100 ezerről várhatóan 15 ezer euróra csökkentik a befektetések minimális összegét. Azóta egyébként letelt a megadott határidő, ám a román kormány ülésén nem kerültek szóba a beígért könnyítések. Naivság lenne persze azt feltételezni, hogy Románia valamiféle feledékenységből hagyta ki a magyar vállalkozókat a kedvezményezettek listájáról, amin most Medgyessy Péter kedves figyelmeztetésének a hatására változtatni fog. Tóth Tamás külügyi szóvivő szerint a magyar minisztérium már az előkészítés időszakában figyelmeztette a román felet, hogy a tervezett szigorítások ellentmondanak a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről szóló nyilatkozatoknak, sőt a Világkereskedelmi Szervezet előírásait is sértik. Ennek ellenére Románia tétovázás nélkül életbe léptette a vitatott rendeletet…

Várady Zoltán egyébként úgy véli: akár a 15 ezer, akár a 100 ezer eurós küszöb marad érvényben, a pénzküszöb önmagában nem fogja meggátolni a magyar cégek további romániai megjelenését. A befektetőknek igazából nincs szükségük arra, hogy három hónapig kint tartózkodjanak. Más kérdés a vállalkozásokat igazgató kihelyezett vezetők ügye, a munkavállalási engedélyeket azonban eddig is bonyodalmas utánajárással lehetett kiharcolni.

szasa