Hetvenötezren voksoltak június hetedikén a Lehet Más a Politika és a Humanista Párt (HP) közös listájára. A választási koalíció nemcsak országosan, de Budapesten is magabiztosan utasította maga mögé a Szabad Demokraták Szövetségét, közel 30 ezer szavazatot gyűjtve.

Pár nappal később két párt máris virtuális szövetséget kötött ellenük. Előbb a Jobbik elnöke nyilatkozta azt, hogy amennyiben az SZDSZ nem tudna talpra állni, akkor tagjai „kriptoeszdéeszesként” fognak majd feltűnni egyes parlamenti pártokban. Vona Gábor hozzátette, hogy az LMP is egy „lehetőséget nyújt” a szabad demokratáknak, hogy pártjuk valamilyen formában fennmaradjon. Eörsi Mátyás, az SZDSZ országgyűlési frakciójának helyettes vezetője pedig azt találta mondani, hogy az LMP „egy nagyon modern európai szélsőbalos párt, sok ilyet ismerek az Európai Parlamentben”, a „Torgyán-féle népies demagógiához képest megjelent egy értelmiségi demagógia”. Azt sem tagadta, hogy a választási koalíció nagy számban szívhatott el SZDSZ-szavazókat.

A kórusba beszálltak a szocialisták is. A választáson leszerepelt párt elnökségének és megyei elnökeinek együttes ülésén merült fel az LMP-vel való együttműködés igénye, a hír az országos médiumokban is megjelent. A Lehet Más a Politika azonnal közleményben tiltakozott, amelyben megdöbbenésének adott hangot az ötlet miatt és leszögezte, hogy sem a kormány, sem az ellenzék pártjaival nem kíván szövetkezni.

Összenő, ami összetartozik

Az, hogy a Jobbik, az SZDSZ és az MSZP is a Humanista Párt említése nélkül, szinte egyedül az LMP-nek tulajdonítja a választási sikert, jól jelzi, hogy a két szervezet közül mindenki őket veszi igazán komolyan. Ám érdemes szemügyre venni a humanistákat is, ugyanis bár keveset beszélnek róluk, jelentős szerepük volt a június 7-i eredményhez vezető úton.

A pártként mindössze négy hónapos LMP-vel szemben a HP magyarországi története tizenöt évre nyúlik vissza és akárcsak az LMP (őket az Európai Parlamentben frakcióval rendelkező Európai Zöld Párt támogatja), a humanisták mögött is egy nemzetközi ernyőszervezet, a közel száz országban jelenlévő Humanista Mozgalom áll.

A HP gyakran utópikus ízű célkitűzései (világbéke, a mentalitás megváltoztatása, erőszakmentes társadalom, az atomfegyverek illegálissá nyilvánítása, melegek teljes jogegyenlősége, ingyenes és szabad oktatás és egészségügy, közszolgáltatások és kultúra terén nagyobb állami szerepvállalás) mellett számos programpontja rímel a Lehet Más a Politika nézeteire. Nem véletlen, hogy az LMP (és szövetségese) eredménye – más-más okból ugyan – kiverte a biztosítékot a Jobbiknál és az SZDSZ-nél is. Mégis, a Humanistáknál nagyobb jelentősége lehet az LMP jövője szempontjából a választási koalíció harmadik tagjának, a Védegyletnek.

A Lehet Más a Politika ugyanis bizonyos értelemben belőlük nőtt ki, a párt politikai vezetését ellátó választmány tagjai közül Rauschenberger Péter és Jávor Benedek a védegyleti szervezőbizottsági tagságukról mondtak le az ökopárt megalapításának munkálatai miatt, de (Schiffer Andrással és Várady Tiborral együtt) ma is részt vesznek a Sólyom Lászlót sikerrel köztársasági elnöknek jelölő civil szervezet munkájában.

A negyedik erő

A világgazdasági válság és a 2002 óta eltelt évek magyar kormányainak teljesítménye minimálisra csökkentette a neoliberális filozófiák hazai támogatottságát. Ám hogy mennyire átmeneti időket él a magyar politika, és mennyire él az SZDSZ főnixmadárként való újjászületésétől való félelem, azt Vona Gábor aggodalma mellett Almássy Kornél szavai is jelzik. A Magyar Demokrata Fórum volt alelnöke, a pártból kizárt független országgyűlési képviselő a választás után egyszerűen úgy fogalmazott (az MDF-re és listavezetőjük, Bokros Lajos személyére utalva), hogy „új SZDSZ született”.

Tény, hogy az LMP körül is hemzsegnek a liberálisok. A kampányfilmekben feltűnt Bakács Tibor Settenkedő, Para-Kovács Imre, Péterfy Bori, Soma, Hajós András, sőt még Hankiss Elemér is. Minden bizonnyal tízezrekben mérhető azoknak a szavazóknak a száma, akik az LMP-HP lista hiányában a szabad demokratákra voksoltak volna. A választmány tagjai, az LMP és a HP képviselőjelöltjei ezer szállal kötődnek olyan szervezetekhez, mint a Magyar Helsinki Bizottság (a listavezető Szabó Tímea dolgozott ott), az Amnesty International (Várady Tibor volt munkahelye), sőt az SZDSZ (Rauschenberger Péter a rendszerváltozás után a Fideszben kezdte, a szabad demokratáknál folytatta). Az EP-listára felkerült Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere és Cserhalmi György színész.

Alapító nyilatkozatában az LMP maga is nyilvánvalóvá tette, hogy több politikai ideológia határvonalán helyezkedik el. A baloldali, a liberális és a konzervatív hagyományra is hivatkoznak, miközben programjuk és megnyilvánulásaik alapján leginkább az ökopolitikai és a radikális demokrata, a közvetlen demokráciát pártoló nézőmód jellemző rájuk. „A kapitalizmus vesztesei, az elnyomottak és kiszolgáltatottak oldalán állunk. Fellépünk a kizsákmányolás minden formája ellen … Ebben az értelemben baloldaliak vagyunk. Nincs közünk azonban a hazai baloldal mai vezető erejéhez, amit világos politikai tartalom híján leginkább az azonos érdekkörhöz való tartozás tart egyben. Világosan látjuk, hogy az a hagyományos baloldali program, amely az emancipációt és a társadalmi igazságtalanságok megszűnését pusztán a modernizációtól és az anyagi javak növekvő bőségétől várta, nem valósítható meg. … Elkötelezettek vagyunk az emberi jogok, az egyéni és közösségi szabadságjogok védelme, az emancipáció és a jogkiterjesztés eszméi mellett. A politikai kérdésekre intézményes megoldásokat keresünk, elkötelezettek vagyunk a demokratikus intézményekben megvalósuló önrendelkezés mellett, elutasítjuk a tekintélyelvű vagy erőszakos megoldásokat. Ebben az értelemben liberálisok vagyunk.”

És bár ebben az esetben nem írják le a konzervatív szót, ennek a nézetrendszernek, illetve annak sajátos, magyarországi változatának a hatását is tükrözi, hogy „tisztában vagyunk vele, hogy a társadalmi együttműködés koordinálására a piac sok esetben méltányos és hatékony megoldást kínál. Az egyéni kezdeményezés és felelősségvállalás hívei vagyunk. … A szabad piac eszménye teljesíthetetlen előfeltevéseken alapul, a közjót hatékonyan szolgáló piac nincs erős állami szabályozás és felügyelet nélkül.”

Azonban hogy mennyire téves lenne ezt a sok szempontból még kiforratlan politikai tömböt az SZDSZ-esek mentőcsónakjának tekinteni, azt jól példázza egy sok szempontból mérföldkőnek is tekinthető blogbejegyzés, amelyet az EP-választást követő napon az LMP hivatalos blogján publikált Vay Márton, aki évek óta a Védegylet aktivistája, de volt már a Humanista Párt képviselőjelöltje is a 2006-os budapesti önkormányzati választáson. Ilyen nyílt állásfoglalásra ugyanis valószínűleg kevés példa volt a magyar politika elmúlt két évtizedében.

„Ha az előttünk álló időszak nehézségeire gondolok, nem én vagyok az egyetlen, akinek a legkellemetlenebb feladatnak az tűnik, hogy elhajtsuk a kiesett pártok zsugorodó húsosfazekai mellől kiszorult, és sikerünk szagára hozzánk csapódó kóbor szerencsevadászokat, ingyenélőket, udvaroncokat. … Azért írok, hogy ne gyertek ide. Ne fogalmazzatok levelet arról, hogy ti is szeretitek a természetet, hogy mindig is rokonszenvesek voltunk a számotokra, hogy ti hiába próbáltátok belülről megreformálni az SZDSZ-t/MSZP-t, ne retusáljátok át az életrajzotokat, ne fedezzétek fel magatokban az ökopolitikai gyökereket, ne lássatok bennünk semmilyen lehetőséget, ne akarjatok »szakértelmetekkel« segíteni, egyáltalán, ne szeressetek minket! (…) Egy dicsérő szóra sem tartunk igényt tőletek. Ez nem a ti helyetek, nem a ti közegetek, nem is értenétek, ami itt folyik. Az LMP nem volt, és nem is lesz befogadója az ancien regime hajótöröttjeinek. Ússzatok ki a partra, ácsoljatok kunyhót, és műveljétek meg a földeket.”

Tíz százalék

A Lehet Más a Politika és a Humanista Párt együttműködése minden bizonnyal akár középtávon is fennmarad a jövőben. Egyelőre nehéz elképzelni, hogy az LMP önmagában megerősödjön annyira, hogy a parlamenti választás előtt meghozza azt a kockázatos döntést, hogy a HP segítsége nélkül induljon neki a megmérettetésnek.

Igaz, ha együtt indulnak, akkor választási koalíciót alkotva nem öt, hanem tíz százalékot kell elérniük, hogy átugorják a bejutási küszöböt. Elképzelhető, hogy minderről csak az utolsó pillanatban születik majd döntés. Úgy tűnik, a HP radikalizmusára, szervezettségére, kapcsolataira az LMP-nek (egyelőre még) szüksége van.

Az az erjedési folyamat, ami az utóbbi hónapokban megindult a hazai közéletben, kedvezhet nekik. Az MSZP-ből és az SZDSZ-ből tömegesen kiábrándult választók könnyen feléjük fordulhatnak. Az LMP és a HP ismertsége még alacsony, így a következő hónapokban a támogatottságuk egyenletes ütemben növekedhet.

Jelentős tartalékokkal rendelkeznek hát, és még a pénzügyi támogatók sem fedezték fel maguknak őket. (Állításuk szerint a 18 millió forintos kampányköltségvetésük a tagdíjakon kívül mintegy négyezer adományból állt össze.) Döntő lehet, ha a választók mindinkább azonosítják őket „a magyar zöldpárttal”.

Mivel az LMP elsősorban részvételi alapon, alulról szerveződő párt, a civil jellegük, a nagypártoktól való távolságtartásuk, globalizáció-kritikája is tömegesen szólíthatja meg az embereket, köztük a fiatalokat. Tulajdonképpen maguk is egy hosszú folyamat elejének tartják a mostani eredményt, s már csak egy karakteres politikus megjelenésére várnak, aki vezetné őket és akkor az említett 10 százalék teljesítése sem elképzelhetetlen.

Márpedig, ha így történik, akkor az LMP számára lezárul a boldog ifjúkor. A parlamentben ugyanis már el kell kötelezniük magukat. Legalábbis akkor, ha egy gyökeresen megváltozott erőviszonyokkal bíró és összetételű parlamentben a választásokon győztes párt szövetségest keres magának. Nem lehet örökké semlegesnek maradni. Az LMP-nek előbb vagy utóbb barátokat kell szereznie. Ellenségei már vannak.

Monostori Tibor

EGY VILÁGOS ÜZENET

…ne gyertek ide. Ne fogalmazzatok levelet arról, hogy ti is szeretitek a természetet, hogy mindig is rokonszenvesek voltunk a számotokra, hogy ti hiába próbáltátok belülről megreformálni az SZDSZ-t/MSZP-t, ne retusáljátok át az életrajzotokat, ne fedezzétek fel magatokban az ökopolitikai gyökereket, ne lássatok bennünk semmilyen lehetőséget, ne akarjatok „szakértelmetekkel” segíteni, egyáltalán, ne szeressetek minket! (…) Egy dicsérő szóra sem tartunk igényt tőletek. Ez nem a ti helyetek…

Az ancien regime hajótöröttjeinek (lehetmas.blog.hu, 2009. június 8.)