{mosimage}

1800 ágy, 2750 dolgozó, köztük 350 orvos, évi 2 millió orvos-beteg találkozás és 47 ezer fekvô beteg, 12 milliárd forintos mûködtetési költség, amelyet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszíroz, az intézmény vagyonának becsült értéke azonban ennek többszöröse, 56 milliárd forint – dióhéjban ennyit érdemes tudni a Seregélyesi úti telephelyû, a megyeszékhelyen belül és kívül (több más településen) is intézeteket, szakambulanciákat üzemeltetô, a megyében 420 ezer lakost, több szakterületen regionális feladatokat is ellátó Szent György Kórházról. Az egészségügy átgondolatlan átalakítása és a mind szélesebb területet érintô újabb privatizációs hullám következtében ma senki sem tudja biztosan, milyen jövô vár a súlyos forráshiánnyal küzdô intézményre.

A szocialista többségû Fejér megyei közgyûlés július 28-án, az ellenzéki képviselôk távollétében (volt fideszesek szavazatával) fogadta el annak a közbeszerzési pályázatnak a szövegét, amelynek tárgya az ország második legnagyobb közkórházának magántôke bevonásával történô mûködtetése. A kiírás augusztus 7-én jelent meg, a nyertest napokkal az önkormányzati választások elôtt, szeptember 28-án neveznék meg, október 9-én kötnék meg vele a szerzôdést, mely a következô év elsô napján lépne érvénybe. Miután a szakmai szervezetek, a dolgozók és a Balsay István vezette ellenzék törvénysértésekre hivatkozva több jogi fórumon megtámadták az eljárást, váratlan fordulat történt: Székesfehérvár szocialista polgármestere bejelentette, hogy a város átvenné a kórházat, s ezt a javaslatot Székesfehérvár közgyûlése szeptember 7-én a Fidesz frakció támogatásával elfogadta. Ezzel egy idôben zajlott az egészségügy reformját tárgyaló Zöld Könyv úgynevezett társadalmi vitája, de a kormány végül nem döntött az egészségügyi intézmények jövôjérôl. Két biztos pont mégis van: idén a kórházak a tavalyinál kevesebb pénzbôl gazdálkodhatnak, a 2007-tôl bevezetendô vizitdíj és napidíj ellenben náluk marad. A súlyos forráshiánnyal és adósságállománnyal küzdô intézmény mûködésének gazdaságosabbá tétele az elmúlt években többször is a testület napirendjére került. 2005 elején a fejleszteni akaró Csingár Antalt váltó jelenlegi fôigazgatónak, Szabó Lászlónak már világos alternatívákat kellett kidolgoznia. A nyárra elkészült dokumentum három lehetséges utat jelölt meg: az állami és az önkormányzati finanszírozás fenntartását (leépítésekkel), a vegyes mûködtetést (azaz a magánerô fokozottabb bevonását: a labordiagnosztika és a mûvesekezelés már akkor ki volt szervezve) és az intézmény egészének átadását. A kórház idôközben majdnem mentôövet kapott: a közép-dunántúli régió onko-radiológiai központját, és az ezzel járó 10 milliárd forintos OEP-támogatást azonban végül nem Székesfehérvár, hanem Veszprém kapta. Rácz Jenô, akkori egészségügyi miniszter – aki jelenleg a veszprémi kórház fôigazgatója -, és Molnár Albert, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára hemodinamikai és gyermeksürgôsségi központot ígért cserébe, a fejlesztések azonban nem valósultak meg. Az országgyûlési választások után gyorsult fel a döntéshozatal. Június végén újra a három (az elsô két esetben jelentôsen kibôvített) tervezet került a közgyûlés elé, mely végül a harmadik mellett döntött: a tulajdonjogát megtartó önkormányzat a kórház ellátórendszerét teljes egészében egy magánkézben lévô gazdasági társaság (vagy konzorcium) kezébe adná, amely a mûködtetést az OEP által biztosított pénzbôl, az eszközpótlás és fejlesztés költségeit pedig magánforrásokból fedezné. Nem a Szent György Kórház lenne az elsô, amit bérbe adnak Magyarországon, de az elsô a területi feladatkörûek közül. Az OEP gyógyító-megelôzô finanszírozásából az évek óta tartó növekedés eredményeként ma már 30 százalékban részesednek egészségügyi vállalkozások (elsôsorban az alapellátás és a nagy forrásigényû területeken: a háziorvosi, ügyeleti és fogászati ellátás, az otthoni szakápolás, a mûvesekezelés és a labordiagnosztika területén), a járóbeteg- és a fekvôbeteg-szakellátás (a mintegy 200 magyar kórház) esetében ez az arány 5 százalék körüli. Ezt emelné jelentôsen a legnagyobb vidéki kórház bérbeadása: az eddigi esetek (Kiskunhalas, Siklós, Körmend, Várpalota és a közhasznú társaságok, kht.-k) törpék a fehérvári óriáshoz képest. Mi indokolja egy komplett egészségügyi intézmény mûködtetésének átadását? A válasz az, hogy állami szabályozás hiányában semmi sem gátolja. A tulajdonos önkormányzat így a kisebb ellenállás irányába haladva, forráshiányra hivatkozva pillanatok alatt „megszabadulhat” a kényelmetlenné vált intézménytôl. „A magyar egészségügy jelenlegi tulajdonosi szerkezete nem koncepcionális és következetes reformlépések nyomán alakult ki, hanem sokkal inkább az eseti privatizáció és a piaci folyamatok hatásaira. Az átfogó átalakítást eddig finanszírozási kérdések gátolták, s ahhoz, hogy a rendszerbe magántôkét lehessen bevonni, elôször is ezeket kellene orvosolni” – írta a HVG 2000 tavaszán privatizációs mellékletében. A megállapítás az azóta bérbe adott kórházakra is igaz. A szabályozásra történtek kísérletek, de a 2001-es Mikola-féle kórháztörvényt a 2003-as Csehák-féle helyezte hatályon kívül, utóbbit pedig az Alkotmánybíróság semmisítette meg. Az Állami Számvevôszék (ÁSZ) 2006 májusában közzétett jelentése az egészségügyi szakellátások privatizációjának ellenôrzésérôl megerôsítette, hogy nem történt elôrelépés. A Csehák-törvény bukása és a 2004. december 5-i (hivatalosan eredménytelen) népszavazás hosszú idôre gátat szabott az egészségügyi intézmények privatizációjának, de a mûködtetés átadását egyre több településen fontolgatják. Az OEP illetékese a Demokratának megerôsítette: a szolgáltató státusának megváltoztatása és bejegyeztetése gyors és egyszerû eljárás. Az önkormányzat kijelöli, majd a testület feladat-ellátási szerzôdést, az egészségbiztosító finanszírozási szerzôdést köt vele. A mûködtetônek érvényes mûködési engedéllyel kell rendelkeznie. Törvényi háttér hiányában az országos és helyi politikai és üzleti érdekek kerülnek elôtérbe. A kormánypártok általában támogatják a kórházak „kiszervezésének” formáit, míg a Fidesz (az elvetélt szegedi és szombathelyi eset, ahol a fideszes többségû önkormányzat kísérletét akadályozta meg a felsô vezetés, és a körmendi „szabotázs” után), tartva magát a népszavazás eredményéhez, legfeljebb a kht.-t engedi. Helyben gyengébb az egység: Fehérváron Fertô László, a közgyûlés alelnöke, a párt országos választmányának tagja lépett ki és szavazott együtt a koalícióval. (Fertô, aki nem kapott helyett a Fidesz területi listáin, jelenleg az MDF jelöltje a testület elnöki posztjára.) A szocialista Szabó Gábor, a jelenlegi elnök pedig levélbôl értesült párttársa, Warvasovszky Tihamér döntésérôl, amelyet azzal indokolt, hogy a bérbeadás nem rendezi megnyugtatóan a helyzetet. Lengyel Zoltán országgyûlési képviselô, a Fidesz megyei frakciójának vezetôje az esetet „kórház-ajándékozásnak” nevezte, mert az önkormányzat nem kap pénzt a nyertestôl. Lapunk figyelmét felhívta arra, hogy a népszavazás (bár az tulajdonszerzésrôl szólt) a megyében érvényes és eredményes volt. A kiírásban szereplô „a jelenlegi dolgozói létszám minimum 75%-os mértékû, legalább 3 éves idôtartamra vonatkozó továbbfoglalkoztatását” egyenlônek tartja a létszámleépítéssel. A megyei elnökhöz írt levelében kérte, hogy a testület rendkívüli közgyûlésen vonja vissza a pályázatot és kezdjen egyeztetéseket a várossal. Arra a felvetésre, mely szerint Fehérvár már eddig is jelentôs összegekkel támogatta a kórházat, azt válaszolta: a polgármester több ígéretét és szerzôdésben vállalt kötelezettségét sem teljesítette. Az a pénz (mintegy 120 millió forint), amivel a megyeszékhely az utóbbi öt-hat évben az intézményt támogatta, arányaiban nem több, mint amit az egészségügyre Dunaújváros, Mór, Bicske vagy Bodajk fordított, annak ellenére, hogy a kórház betegeinek 45 százaléka fehérvári vagy a vonzáskörzetben él. Igaz, tavaly ôsszel felmerült, hogy félmilliárd forinttal járuljon hozzá a mûködtetéshez, mondta el megkeresésünkre Paál Huba, a Nemzeti Fórum tagja, a közgyûlés egészségügyi bizottságának alelnöke. A képviselô, akinek 1990 és 94 közötti megyei elnöksége alatt ment végbe az a 3 milliárd forintos egészségügyi beruházás, mely a kórházat az ország egyik legmodernebb intézményévé tette, a döntést minden szempontból elôkészítetlennek nevezte. Hiányolta a hatástanulmányokat és a kapkodás bizonyítékaként értékelte, hogy „az egészségügyi és a pénzügyi és gazdálkodási bizottság együttes ülésén, mely a közbeszerzési eljárást tárgyalta, az ülésvezetô elnök az ellenzéki módosító javaslatokat meg sem szavaztatta és idô hiányára hivatkozva az ülést bezárta, s ilyen nagy horderejû kérdések megvitatására nem adott módot”. Szabó Gábor álláspontja szerint az intézményi keretek és a pénzhiány gátolják az eszközpótlást, a szükséges épület-felújításokat, az ellátási formák bôvítését (például a hemodinamikai központ létrehozását), és az ehhez szükséges berendezések beszerzését. Mindehhez több mint 6 milliárd forintra lenne szükség. A kiírást szigorúnak tartja: garanciákat nyújt a mûködtetésre, a szakmai színvonal tartására, a dolgozók továbbfoglalkoztatására és a fejlesztések megvalósulására. A fôigazgató is a külsô mûködtetô bevonását javasolta. A nyílt, egyfordulós eljárásban a kórház dolgozói, a szakmai szervezetek és az ellenzék is törvénytelenségeket látnak. Elsôként Balsay István volt polgármester, az intézmény önkormányzati kézben tartásáért küzdôk vezéralakja, a megyei Fidesz-lista elsô helyezettje 13 pontban nyújtott be törvényességi észrevételeket a Megyei Közigazgatási Hivatalhoz: a megyei önkormányzatokkal nem történt egyeztetés és megállapodás; a közgyûlés több ponton megsértette saját vagyonrendeletét, amikor hat hónapnál nem régebbi ingatlan-értékbecslés nélkül döntött a hasznosításról, és amikor a lehetséges húsz év helyett 25 évre adná használatba az intézményt. Az EDDSZ-szel közösen a Közbeszerzési Döntôbizottságnál támadták meg a felhívást (az jogszabálysértô módon kívánja alkalmazni a szolgáltatási koncessziót mint tárgyat; annak értéke meghaladja a közösségi értékhatárt, így sérti a közösségi jogot), és szeptember 11-re lakossági „társtulajdonosi” fórumot hívtak össze a városban. Augusztus 2-án a Magyar Orvosi Kamara (MOK), az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (EDDSZ) és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) helyi szervezetei s a kórház érdekképviseletei létrehozták a Székesfehérvári Egészségügyi Kerekasztalt, mely közleményben hívta fel a figyelmet a tájékoztatási, érdekegyeztetési és véleményezési jogaik megsértésén túl az állami felelôsségvállalás fontosságára, valamint a bérbeadás kiszámíthatatlan következményeire. A kórház Közalkalmazotti Tanácsa a városi Munkaügyi Bíróságon kérte a közgyûlési határozatok érvénytelenítését. Derényi Gábor, a MOK megyei szervezetének alelnöke szakértôi egyeztetés után a pályázat több pontját aggályosnak találja. Megkeresésünkre kifejtette: hiányolják belôle azokat a garanciákat, amelyek nemhogy az optimális mûködés feltételeit, de a minimumfeltételek teljesítését is biztosítanák. Véleménye szerint a nem kötelezô, javasolt, többmilliárdos fejlesztések nem kérhetôk majd számon, mert „a szerzôdés a megadott keretek között gyakorlatilag felmondhatatlan”. Nehezen értelmezhetô „a sebészeti kézimûszerek 10 éven belüli cseréje”, mert akkorra már újra kellene cserélni azokat; a fejlesztések közt szereplô sürgôsségi centrumra már be van adva a pályázat, központi forrásokra. A polgármester augusztus 22-i bejelentését többen választási blöffnek minôsítették. Nem értik, hogy azt miért nem a döntés elôtt tette meg. Felvetôdött, az eljárás könnyen elbukhat a döntôbizottságnál, és a város szeretné azt újra elindítani, vagy akár a hatvani esethez hasonlóan átadni a kórházat. Az üzleti világ részérôl mindenesetre nagy az érdeklôdés. Az önkormányzat és a pályázók között közvetítô Conedis Pannónia Kft. illetékese a Demokratának három hét alatt 25 érdeklôdôrôl számolt be (akik le is töltötték az ajánlati dokumentációt). Pályázatot kevesebben nyújtanak be: egy (vagy több) konzorcium tagjai és alvállalkozóik tájékozódhattak. Az intézmény nagysága és a megtérülés nehézségei, a pénzügyi alkalmasság (az utolsó három év átlagában a fekvô- és járóbeteg-ellátásból, fogászati ellátásból és egyéb humán-egészségügyi ellátásból származó bevételnek el kell érnie a 3,6 milliárd forintot.) és szakmai alkalmasság (2004. január 1-jét követôen rendelkezni kell legalább egy darab, legalább egyéves idôtartamban biztosított egészségügyi fekvô- és járóbeteg közellátási szolgáltatásra vonatkozó pozitív referenciával) követelményei tôkeerôs és gyakorlott ajánlattevô(ke)t igényelnek. A városban azt beszélik, hogy a kiírást egy bizonyos jelentkezôre szabták. Cser Ágnes, az EDDSZ elnöke a következô két év fejlesztési elôírásait látja túl szakmaiaknak és részleteseknek ahhoz, hogy ne egy érdekcsoportot lásson mögöttük. Kollányi Gábor, a HospInvest Zrt. ügyvezetô igazgatója ezzel szemben legalább öt ajánlatra és kemény versenyre számít. Lapunknak elárulta, hogy ô is hallott az élénk érdeklôdésrôl. Elképzelhetônek tartja, hogy külföldi cég is jelentkezik: az intézményhez tartozó terület biztos piacot jelent. Ôket folyamatosan keresik például Németországból, ahol ez egy bevált konstrukció, a kórházak 60 százaléka ebben a formában mûködik. Szeretnék elnyerni a Szent György Kórház mûködtetésének jogát, de magát a kiírást több okból is torznak minôsítette, legfôképpen azért, mert keverednek benne a közbeszerzés (adott fejlesztés minél gyorsabb és olcsóbb megvalósítása) és a feladatellátás (adott finanszírozási összegért nyújtott minél több szolgáltatás és beruházás) elemei, melyek a bírálati szempontokban is megjelennek. Ennek ellenére bízik a reális elbírálásban. A körmendi és a kiskunhalasi kórházat, illetve a kôszegi járóbeteg-ellátást (a belôle kivált vállalattal vagy konzorciumban) üzemeltetô, a napokban viharos körülmények között a hatvani intézményt megszerzô HospInvest Egészségügyi Befektetési Zrt.-t 2000-ben (kft.-ként) hívta életre Kollányi Gábor, Gászpor Jenô és Kern József. A mögöttük álló vállalatbirodalom külföldön is jelentôs kapcsolatokkal rendelkezik. A legismertebb közülük a ProDia Diagnosztikai Rt., mely az itthoni laborok mintegy 25 százalékát üzemelteti. A vállalat három-öt éven belül egy 10-15 tagból álló kórházi láncot kísérel meg létrehozni. Kollányi Gábor elnöke, Gászpor Jenô fôtitkára, Kern József pedig elnökségi tagja annak a Humán Egészségügyi Magánszolgáltatók Egyesületének (HEME), mely egyedüliként állt ki mindkét kórháztörvény mellett, és mely legutóbb június 8-án közleményben támogatta Molnár Lajos miniszter kijelentését a magántôke nagyobb szerepvállalásáról. A HEME honlapját a Kóka János gazdasági miniszter nevével összeforrt Elender vállalattal (jelenlegi nevén Euroweb Internet Szolgáltató Zrt.-vel) szimbiózisban mûködteti. A ProDiának van kötôdése Fehérvárhoz. 2005 szeptemberében nagy port vert fel szakmai körökben, hogy Rácz Jenô a laboratóriumi diagnosztikáért felelôs országos szakfelügyelôvé Fekete Mátyást nevezte ki, aki a Fejér Megyei Szent György Kórház labordiagnosztikájáért volt felelôs mint a ProDiához tartozó Multilab-Diagnosztika Kft. szakmai igazgatója, és aki 2005 decemberétôl a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság pénztárosa. Mi vár a Szent György Kórházra, ha bérbe adják? Körmend sikertörténet: stabilizálódott a kórház gazdálkodása, újjáépült az intézmény most már zárt forgalmú patikája, új mûszerek érkeztek, VIP-kórtermeket alakítottak ki. Az energetikai ellátás rekonstrukciója, a laborteljesítmény felfutása és a beteg-forgalom növekedése pluszbevételt hozott. Az orvosok és az ápolók elégedettek, de a bizonytalanság érzése megmaradt, részben a jelenlegi finanszírozás anomáliái miatt. Az új épületrészek, a jobb ellátásszervezés, a gép- és mûszerbeszerzések javították a betegellátás körülményeit. A funkciók központosításával, az informatikai rendszer fejlesztésével, a beszállítók megszûrésével és a központosított, nagy tételû beszerzésekkel csökkentették a kiadásokat, könnyebbé vált a hitelfelvétel és a pályázatokon való részvétel. A székesfehérvárihoz mérhetô intézmény bérbeadásra azonban még nem volt példa. Az ÁSZ Kiskunhalas példájával hívta fel a figyelmet: az új szolgáltató az OEP-finanszírozást a sajátjaként kezeli, a tôkebevonás is hitelekbôl és nem a magántôkéjébôl valósul meg. Meg fog szûnni a közalkalmazotti munkaviszony és több száz dolgozót elbocsáthatnak. Az ígért fejlesztések közül az valósul meg, ami a befektetônek megéri. A dolgozók és a szakma véleményének figyelmen kívül hagyása, a villámgyorsan lefolytatott tárgyalás, a pontatlan kiírás és az elsietett szerzôdéskötés a demokrácia alapjait ássák alá és rossz precedenst teremtenek. Az egészségügy átfogó átalakítása és a hiányzó jogszabályok megalkotása nélkül tovább duzzadnak a rendszerben jelen lévô több száz milliárdos, tisztázatlan eredetû magánpénzek. Az európai uniós támogatások, a vizitdíj, a napidíj és az elbocsátásokból felszabaduló bértömeg a befektetô zsebébe kerül, aki elôbb-utóbb hasznot is látni akar. Fehérvár elveszítheti régiós vezetô szerepét, veszélybe kerülhetnek a kórházhoz tartozó csákvári, enyingi, aba-bodakajtori, sárbogárdi intézetek és Dél-Fejér leszakadhat. A HospInvest lapunk rendelkezésére bocsátotta az ÁSZ-nek írt jegyzékét, amelyben kétségbe vonják a testület több, a kiskunhalasi esetet érintô megállapítását. Álláspontjuk szerint a mûködtetô állami támogatásban nem részesül, az OEP által folyósított összeg nem más, mint az adott egészségügyi szolgáltatás térítési díja, ellenértéke. Az üzleti világban természetes, hogy egy cégcsoport banki hitelbôl finanszírozza fejlesztéseit. A színvonal nincs veszélyben: annak ellenôrzését több hatóság, a megyei egészségbiztosítási pénztár és az ÁNTSZ is ellátja. A törvény engedi az OEP-bevétel 10 százalékának engedményezését. A mûködtetô az árbevételt mûködési költségeinek fedezetére saját döntése szerint szabadon felhasználhatja. Nem igaz, hogy a befektetô konzorcium tagjai üzleti tevékenységük bôvítéséhez biztos partnert szereztek volna a kórházi kht. személyében. Az alternatíva feltétele forrásaink szerint az állami és önkormányzati pénzek bôvülése, a törvényi szabályozás és a szakma bevonása. A kórházbezárások és a gazdasági társasággá alakulás nem megoldás. Az elöregedô társadalom és a technológiai robbanás egyes területeken további magánerô bevonását teszi szükségessé, de „az államnak alkotmányos kötelezettsége az egészségügyi ellátás” – állítja Derényi Gábor, aki üdvözölte a város átvételi szándékát, és hozzátette: – A városnak nem kell elvállalnia az anyagi gondokat, az egészségügy rendbetételét a központi költségvetésnek kell vállalnia, ahogy tette ezt a bankok esetében. A megyei rendôr-fôkapitányságot, a tûzoltóságot sem lehet kivenni gebinbe. – Emberi életekrôl, sorsokról van szó, amit nem lehet kizárólag gazdasági szemlélettel és módszerekkel kezelni. Nagy baj, ha az egészségrôl, az emberi életrôl a gazdasági és pénzügyi finanszírozhatósági szempontok döntenek. Hol itt az orvosi eskü elveinek érvényesülése? Egy egészségügyi intézmény ne gazdaságos legyen, hanem töltse be feladatát a humánum és a társadalmi igazságosság, a szükséges és lehetséges szem elôtt tartásával – véli Paál Huba. Balsay István felteszi a kérdést: – Miért nem építenek saját kórházat tôkeerôs magáncégek egy értékes területen? Az egészségügy a legszentebb közügy. Szerinte a város és a megye együtt megoldaná a helyzetet. Az utóbbi években milliárdos nagyságrendben kiosztott önkormányzati jutalmak, a megyei és városi vagyon értékesítésébôl befolyt és elfolyt pénzek, a regionális és EU-s források, a megyei önkormányzatok hozzájárulásai is segítenének. Többen kérdezték tôle: mégis mit lehet tenni, ha nincs pénz és nem is lesz? Balsay válasza az, ha az önkormányzat az alkotmányban rögzített kötelezô feladatát sem tudja teljesíteni és nem képes felelôsen kezelni a tulajdonában álló közvagyont, akkor le kell mondani. A HospInvest nagy vihart kavaró szolgáltatás-privatizációs ügyeiben és a kórházbérbeadásokról legtöbbször Gászpor Jenô és Kollányi Gábor nyilatkozott a sajtónak. A befektetôk érve a privatizációt ellenzôkkel szemben az, hogy a privát tôke alapvetô érdeke a racionalizálás, átláthatóvá tenni azt a rendszert, amelyben mûködik. A piaci befektetések késôn térülnek meg: ôk hosszú távra terveznek, az elsô 5-10 évben nem várnak hasznot. Azonos módon fektetnek be az egészségügybe, mint amellyel irodaházak, autópályák épülnek Magyarországon. Mindaz, amit a szemünk elôtt látunk, része annak, amit úgy hívnak: közgazdasági egyszeregy. Monostori Tibor