Fotó: Wikimedia Commons (szerk.)
Hirdetés

Kisnemesi eredetű értelmiségi családban született a felvidéki Losoncon. Iskoláit Balassagyarmaton, Léván és Selmecbányán végezte. A pápai református teológiai főiskola elvégzése után ösztöndíjasként Írországban tanult. Papi pályáját 1916-ban a Somogy vármegyei Szennán kezdte segédlelkészként, s ugyanebben az évben vette feleségül Gyenis Erzsébet tanítónőt, akitől három gyermeke született. 1921-től a Pest vármegyei Tahitótfalun szolgált. 1924-ben alapító társtulajdonosa volt az egyházi kiadványokat és a parasztság művelődését elősegítő munkákat, szakkönyveket megjelentető Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet Rt.-nek. 1928 és 1932 között a Magyar Traktátus Társaság igazgató lelkésze a fővárosban, ezt követően – egészen köztársasági elnökké választásáig – a Békés vármegyei Szeghalom gyülekezetének lelkipásztora volt.

Somogyi szolgálata alatt, híveinek nyomorúságos helyzetével, kiszolgáltatottságával szembesülve határozta el, hogy életét a falusi emberek felemelésének szenteli. 1917-ben lépett be a Nagyatádi Szabó István vezette Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapártba, 1922-ben Nagyatádival együtt csatlakozott a Bethlen István miniszterelnök vezetésével megalakuló kormánypárthoz, az Egységes Párthoz. Egyik megszervezője volt az innen 1930-ban kiváló Független Kisgazda, Földműves és Polgári Pártnak (FKGP), melyben ügyvezető alelnökké választották. A parlamentbe 1936-ban Szeghalom képviselőjeként jutott be (az 1935-ös választáson csalással megbuktatták, de az újra kiírt szavazást fölényesen megnyerte), s 1939-ben újraválasztották. Az ő kezdeményezésére alakult 1937-ben a kisgazdapárt földmunkástagozata Dobi István elnökletével. A parlamenti politizálás mellett a Független Kisgazdapárt című politikai hetilap szerkesztőségét vezette.

A második világháború idején Tildy a nemzeti függetlenségi törekvések és a népfrontmozgalom egyik vezető alakja volt. 1942 márciusában részt vett a Történelmi Emlékbizottság megalakításában, szorgalmazta a Szociáldemokrata Párthoz való közeledést, ami 1943 nyarán addig példátlan parlamenti politikai szövetség megkötéséhez vezetett a háborúból való kilépés, a demokratikus Magyarország megteremtése érdekében. Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után bujkálásra kényszerült, részt vett az antifasiszta Magyar Front megszervezésében, s az ellenállási mozgalom vezérkarában kapcsolatba került az illegális kommunista párttal is. A még mindig „alkotmányos alapokon álló” Tildy 1944 októberében, a balul sikerült kiugrási kísérlet és a nyilas hatalomátvétel előtt néhány nappal még tárgyalt Horthy Miklós kormányzóval a háborúból való kilépés lehetőségéről.

A háború után, 1945 áprilisában tagja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek. 1945. augusztus 20-án az FKGP nagyválasztmánya megválasztotta a párt országos vezetőjének. Miután az év novemberében a kisgazdák nagy fölénnyel győztek a választásokon, a kitűnő szónok Tildy Zoltán lett a miniszterelnök, de szovjet nyomásra kulcspozíciókat kellett átengednie a kommunistáknak.

1946. február 1-jén – a királyság intézményét eltörlő törvénycikk elfogadását követően – Tildy Zoltánt az új köztársaság első elnökévé választották, a kormányfői posztot Nagy Ferenc kapta meg. A kommunisták egyeduralomra irányuló törekvéseit aggodalommal figyelő, de szűk alkotmányos jogkörökkel rendelkező és alkatában konfliktuskerülő, kiegyezésre törekvő Tildy személyi és tárgyi kérdésekben engedményeket tett a Baloldali Blokknak, félve a politikai helyzet kiéleződésétől. A népbírósági perek idején sem emelt kifogást a halálos ítéletek ellen, jobboldali politikai ellenfelei el is nevezték „palástos hóhérnak”.

1947 nyarán, a „felszalámizott” FKGP centrumának szétesése után, amikor Nagy Ferenc miniszterelnök az ellene felhozott koholt vádak hatására nem tért haza Svájcból, a Magyar Kommunista Párt (MKP) keresztülvitte, hogy Tildy feloszlassa a parlamentet, az augusztus 31-én megtartott hírhedt „kékcédulás” választásokat a kommunisták elcsalták. Rákosiék már ekkor meg akartak szabadulni tőle, de Moszkvában ezt még korainak találták.

Az idő a két munkáspárt 1948. júniusi egyesülése után érkezett el, amikor a proletárdiktatúra megvalósításának egyetlen akadálya a törvényesen megválasztott államfő maradt. Eltávolítása érdekében veje, Csornoky Viktor nyakába hűtlenségi és kémkedési ügyet varrtak. A felesége letartóztatásával is megfenyegetett Tildyvel két lemondó levelet is aláírattak, ezek egyikét 1948. július 30-án nyilvánosságra is hozták. Köztársasági elnöki tisztsége formálisan augusztus 4-én szűnt meg, ezután csaknem nyolc évig házi őrizetben tartották, vejét 1948 végén kivégezték.

Házi fogságát 1956. május 1-jén szüntették meg, ezután Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke országjárásra vitte, és Tildy elismerően nyilatkozott a kollektivizálásról. A forradalom kitörése után, 1956. október 24-én a rádióban ő jelentette be a kisgazdapárt zászlóbontását, majd október 28-án elvállalta Nagy Imre kormányában az államminiszteri tisztséget (gyakorlatilag miniszterelnök-helyettesi funkciót). A november 4-i szovjet intervenció után távozott a Parlamentből, nem sokkal később letartóztatták. A Nagy Imre-per negyedrendű vádlottjaként a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés előmozdítása címén 1958-ban hat évre ítélték, de 1959 áprilisában magas korára és egészségi állapotára való tekintettel szabadlábra helyezték. 1961. augusztus 4-én, 72 éves korában bekövetkezett haláláig teljes visszavonultságban élt. A rendszerváltás „hajnalán”, 1989 júliusában rehabilitálták.

Tildy Zoltán nevét viseli a tahitótfalui Duna-híd és a szeghalmi általános iskola.