A meleg nyári időszak beköszöntével mindenki ösztönösen vízpartot keres. A „magyar tenger” vagy a Velencei-tó, valamint a fürdők és strandok jelentette kínálat mellé egyre inkább felzárkóznak a Budapest környékén lévő hatalmas bányatavak. Bár a bányatavak tulajdonosai évről évre megkísérlik elriasztani az engedély nélkül fürdőzőket, átütő sikert nem tudnak elérni az egyoldalú küzdelemben. A bányatavak ügyét rövid időszakokra felkapja a média, leginkább akkor, amikor egy-egy újabb halálesetről, vízbe fúltról kell tudósítani. A bányatavak jelentette kihívásokkal kell szembenéznie a tavaly városi rangot nyerő Budakalásznak is, amelynek közigazgatási területén helyezkedik el az Omszki-tó és egy másik, közel százhektáros bányató is.

Mivel Budakalász HÉV-vel vagy a Megyeri hídon és Óbuda felől a fővárosból is gyorsan és könnyen megközelíthető, sokkal inkább ki van téve a nem kívánt fürdőturizmusnak.

Egy-egy melegebb napon a HÉV-megállók felől strandpapucsos, úszódresszes emberek egész hada lepi el az Omszki-tó partját, ahol az önkormányzat vagyonkezelő gazdasági társasága próbálja évek óta konszolidálni a viszonyokat. Olyan bérlőket kerestek a tóparton üzemelő létesítményekbe, akik igyekeznek vendégkörüket a park és a tó kulturált használatára szoktatni. A környéken egyedül itt lehet wakeboardozni, ami új sportág, a tó felülete felett felhúzott, hatalmas négyszöget formáló kábel szállítja megfelelő sebességgel a szörfdeszkán álló vízisízőket a vízen.

Az Omszki-tó vízfelületének jelentős hányadát lefoglaló szerkezet közelében a balesetveszély miatt nem lehet fürdeni, vagyis a wakeboard megjelenése óta eleve kevesebb lubickolni vágyó ember jut be a vízbe. A vontatott szörfözők működéséhez azonban az ÁNTSZ engedélye is kell, és a hatóság kikötötte az állandó vízmintavételt. Az extrém sportot űzőknek tehát elemi érdekük a jó vízminőség fenntartásában való közreműködés, hiszen a szennyezett vízminta kedvelt sportjuk azonnali hatósági beszüntetését eredményezné.

A tó körül játszóházat alakított ki egy vállalkozó, étterem és néhány kiskocsma szolgálja ki a parkban kikapcsolódni vágyókat. A 11-es főútról egészen a legutóbbi időkig a helyiek kedélyét joggal borzoló, döntően hatvan éven felüli nudisták látványa tárult a Budakalászra érkezők szeme elé, akik a tó körüli nádas fedezékét kihasználva próbáltak megbújási lehetőséget találni a közterület-felügyelők elől. A közelben lévő bevásárlóközpontok hatalmas parkolói ellenére az Omszki-parkba látogatók és a fürödni vágyók előszeretettel hagyják autóikat tilosban parkolva a városba vezető utak mentén, lebénítva a forgalmat, és hatalmas mennyiségű szemetet hagynak maguk után, olykor a tóba dobálják a mobil-WC-ket.

Az önkormányzat főként az autópálya közelsége és a tavak jelentette anomáliák felszámolása érdekében döntött helyi önkormányzati rendőr alkalmazásáról, ami azt jelenti, hogy a megyei rendőr-főkapitánysággal kötött megállapodás értelmében mindennap nyolc óra időkeretben egy szabadnapos, de egyenruhás, fegyveres rendőr dolgozik együtt a helyi erőkkel. Mivel Budakalásznak nincs saját rendőrőrse, a Pomázról bérelt helyi rendőrt az önkormányzat fizeti és határozza meg munkabeosztását, a rendőr pedig szolgálata alatt nem vezényelhető el a településről. A közterület-felügyelőkkel és településőrökkel együtt járőröző helyi rendőr bevetésével az Omszki-tó körüli legtöbb káros hatás felszámolható.

Sokkal kedvezőtlenebb a helyzet a 11-es főút Duna felőli oldalán lévő hatalmas, nyolc kilométer kerületű bányatónál. Ezen a területen aktívan folyik a víz alóli kavicskitermelés, vagyis számos esetben kotróhajók, munkagépek, hatalmas kamionok használják a bányát.

A terület két bányavállalkozója az Óbuda Szövetkezet és az Önkormányzat, utóbbi nemrég a bányászati tevékenység felhagyásáról határozott és megkezdte a bányaterület bezárását annak érdekében, hogy rekreációs övezetté alakíthassa azt, ami azonban még évekig elhúzódhat. A magánkézben lévő bányaterületre a tiltás ellenére három irányból is bejuthatnak az illegális fürdőzők, akiket a vízfelület nagy kiterjedése miatt eddig kevés eredménnyel próbált visszatartani a két bányavállalkozó. Bár táblákkal jelezték a bányaterületet, felhívva a figyelmet a fürdőzés tilalmára, a táblákat a behatolók sorra tönkretették.

– A bányatavat az idelátogatók fürdőzésre és vízi járművekkel, jet skivel is használják annak ellenére, hogy ezt jogszabály tiltja és táblák is jelzik – mondja Szigeti Ferencné helyi képviselő. – A tulajdonosok eddigi kezdeményezései a helyzet megoldására nem vezettek a megfelelő eredményre, és több esetben előfordult a fürdőzők felelőtlen magatartásából eredő haláleset. Az önkormányzat ennek kiküszöbölésére úgy döntött, lezárja a bányatóhoz vezető utakat – mondja a képviselő.

A tóhoz vezető Lupa-szigeti úton már táblák jelzik a megállás és várakozás tilalmát a gépjárművezetőknek. A tóhoz vezető út mentén ráadásul egy terápiás intézet ápoltjainak otthont adó kórház is elhelyezkedik, amelynek főorvosa több ízben kérte a helyhatóságot a meglévő közlekedési anomáliák felszámolására.

„Az árvízvédelmi töltés mellett húzódó úton a fürdőzők áthatolhatatlan akadályt képeznek gépkocsijaikkal, a kórházba sem a mentő, sem az ételszállító járművek nem tudnak bejutni, a kórház dolgozóinak is gyalog kell áthámozniuk magukat munkahelyükig, ráadásul a nagy tömeg megjelenésével párhuzamosan mindig felbukkanó kétes elemek gyakorta kószálnak a kórház környékén” – írta az önkormányzathoz címzett levelében a kórház főorvosa.

– Nem maradt más lehetőségünk, ismét a zsebünkbe kellett nyúlnunk – mondja a város polgármestere, Parlagi Endre. – Szakértő cég közreműködésével, az Óbuda Szövetkezettel együttműködve két ponton útlezárást végzünk, a forgalom elől biztonsági emberekkel őrzött sorompó zárja el a bejutás lehetőségét. A lezárás elsődleges célja az autóforgalom kiszűrése a területről, amelyek gátolják a kórház és a környék megközelíthetőségét. A lezárt területre gépkocsival az mehet be, aki a kórházba megy, vagy a területen lakik, utóbbit a lezárási pontokat biztosító szakszolgálat emberei ellenőrzik, minden más gépjárművet visszafordítanak, vízi járművet sem engednek be. Munkatársaink a területre fürdési szándékkal bemenő gyalogosok figyelmét felhívják, hogy a terület magánterület, ahol aktív bányászat folyik, ha mégis fürdenek, úgy egyidejűleg több szabálysértést követnek el, de a többség rá sem hederít – jegyzi meg a polgármester, hozzátéve, a Szentendre felőli bejutást sóderhegy kihelyezésével akadályozzák meg.

A helyi közterület-felügyelet és a helyi önkormányzati rendőr óránként ellenőrzi a bányató környékét és a lezárásokat.

– Közreműködünk a lezárások biztosításában, közbeavatkozunk a lezárást védő személyzetet fenyegető esetekben, mert ilyesmi is előfordul sajnos – mondja Czető Gyula, az ügyeletes helyi önkormányzati rendőr. – Megbírságoljuk azokat, akik a táblák tiltása ellenére megállnak, parkolnak, külön figyelünk a szemetelőkre is. Előfordult, hogy egy autós megkerüli a lezárást, és árkon-bokron áthajtva, a jármű épségét sem kímélve akar a bányatóhoz jutni. Ilyenkor is utánamegyünk és megbírságoljuk. Rendőrjárőr is kijön időszakonként a területre, azok járnak rosszabbul, akiket ők bírságolnak meg, mert a közigazgatási bírság alsó értéke is harmincezer forint – teszi hozzá.

A sorompónál ott jártunkkor négy kutyás biztonsági ember teljesít szolgálatot. Nem szívesen nyilatkoznak, de annyit elárulnak, többször kapnak fenyegetéseket. Hirtelen egy taxi fékez a sorompó előtt, nagydarab vezetője harciasan kipattan.

– Fiúk, egy tízest adok annak, aki beenged, vagy megmondja, hol tudok bejutni! – mondja várakozóan.

– Nézd – mondja az egyik őr – ha bejutsz is, a rendőrök utánad mennek, megbírságolnak. Spórolunk neked harmincezret, a tízest is megtarthatod, ennyiért már bérletet vehetsz a Gellért fürdőben.

– Meggyőztetek – mondja a taxis, az ablakon behajolva mond valamit három jól megtermett utasának, majd nagy port felverve elhajtanak.

– Van, akit ilyen egyszerűen nem lehet meggyőzni – jegyzi meg az egyik őr.

– Szerencsére az, hogy a tóig fél kilométert kéne begyalogolni, sokakat elriaszt és hazamennek. De rendőrök is vannak a sorainkban, akik azonnal szolgálatba helyezhetik magukat, ha kell. Közben a gyalogosok egész áradata halad el a sorompó mellett, őket az őrök figyelmeztetik, hogy tiltott fürdőzésért megbüntethetik őket.

Nem ez a legnagyobb veszély, ami a melegben a vízben enyhülést keresőkre leselkedik. A bányató vízmélysége a kotrások miatt teljesen kiszámíthatatlan, hirtelen mélyül, ahol pedig mély, ott a víz sem tud felmelegedni. Az óvatlanul vízbe merészkedőknél, vagy aki hirtelen elveszti a talajt a lába alól, mindez pánikhoz, majd fulladáshoz vezethet. Legutóbb két hete vesztette életét egy 22 éves fürdőző fiatal.

A tóparton ráadásul hiányoznak a higiénés feltételek, nincsenek mobil-WC-k, sem étkezési lehetőség. A vízminőséget sem ellenőrzik hivatalosan, vagyis a fürdőző könnyen fertőző betegségeket szedhet össze. Idén ráadásul hatalmas szúnyoginvázió is van, de ez sem szegi kedvét a kilátogatóknak. A tavon jet skizők hatalmas veszélyt jelentenek a fürdőzőkre, hiszen a járműveknek nincs fékük, a vízben lévők között cikázó alkalmatosságok bármikor balesetet okozhatnak.

A rendőrök és a lezárás hírét káromkodva, az önkormányzatot, államot, rendőrséget szidalmazva fogadja a megszokott kikapcsolódásától megfosztott érintettek tömege.

– Húsz éve járok ide, még ezt a kis szórakozást is elveszik! – bömböl egy tagbaszakadt férfi, akiről láthatóan hatástalanul pattan le a biztonsági őr minden érve. Azért is leparkol és gyalog baktat a tó felé.

Megoldást a terület közös erővel történő konszolidációja jelenthet, mondja erről Szigeti Ferencné képviselő. Vagyis Budakalász, Szentendre, az érintett telektulajdonosok összefogása, és a hatalmas bányaterületre vonatkozó jó elképzelés.

Addig marad a tábla, a sorompó és a bírság. És a hirtelen jött kánikulában fuldokló kispénzű pestiek több százezres tömege, mert az ember, mint a kacsa, ha nagy a forróság, tiltással, akadállyal nem törődve rohan a víz felé – és belécsobban.