Mint ismeretes, a Zuglói Fidelitas és a Tisza István Baráti Társaság nyolc éve minden év októberében, a Tisza-merénylet évfordulóján tartotta megemlékezését az egykori miniszterelnök Hermina úti otthonában, a Róheim villánál, ahol 2011. október 31-én leplezték le a szobrot.

A helyszín nem tűnt véglegesnek, mert olyan közterületre szerették volna állítani, ahol minél többen láthatják. A Zuglói Önkormányzat a Thököly út–Róna utca kereszteződésében álló lepusztult, elhanyagolt térből Papcsák Ferenc polgármester kezdeményezésére méltó helyet varázsolt a szobornak, ahol pontosan egy évvel ezelőtt állították fel Tisza István szobrát.

Borbély Ádám, a Fidesz önkormányzati képviselője, a Zuglói Fidelitas elnöke elmondta, a szobor felállítása hosszú évek munkájának gyümölcse volt, és mivel időben egybeesett az új Alaptörvény megalkotásával, ezért a jövőben Tisza István születésének napján kívánnak megemlékezni az egykori miniszterelnökről.

„A nemzeti érzés, a nemzeti erő, a nemzeti egyéniség érvényesítése a feladata a magyar politikának. Hirdessük elméletben és gyakorlatban, egész életünkön keresztül” – ezzel a Tisza István-i gondolattal kezdte a megemlékezést Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere. Felidézte, hogy 1945 után nemcsak a Parlament mellett álló szobrát pusztították el, de őt magát is igyekeztek eltávolítani a magyar történelemből, annak ellenére, hogy a hadüzenetet mindvégig ellenezte.

Balog Zoltán elmondta, Tisza István remekül ismerte fel, hogy a „Monarchia abroncsai” nélkül széthullana a sok nemzetiségű Magyarország, és hogy a nemzet közösségének érdeke fontosabb a politika és a gazdasági csoportok érdekeinél. Balog Zoltán szerint az egykori miniszterelnök életművének mai üzenete, hogy Magyarország csak kitartó, szorgalmas munkára építheti a jövőjét.

– Tudta, hogy a történelmi örökség védelme és a megújulás, Magyarország megújítása soha nem kerülhetnek szembe egymással. Amit magunkkal hozunk, a történelmi örökség és Magyarország megújítása nem kerülhetnek szembe egymással, mert vagy a múltunkat vagy a jövőnket veszítjük el, vagy mindkettőt – mondta Balog Zoltán, aki szerint Tisza István olyan nagy formátumú államférfi volt, aki minden tudásával és képességével a hazáját szolgálta. – Halála jelképpé merevedett, ami előrevetítette a nemzet 1920-ban bekövetkezett tragédiáját, és a baloldali terrorizmust. Bár tudta, hogy a halálba kergetik, mégsem menekült, kész volt elveiért életét is feláldozni – hangsúlyozta, majd hozzátette, „ma is abból élünk, amit ők, az a nagy generáció épített a kiegyezés után.”

Ágh Péter, a Fidelitas elnöke beszédében azt emelte ki, hogy Tisza István olyan kormányfő volt, akinek a szerepét hosszú ideig „el akarták hazudni”, de ilyenkor mindig akadnak olyan elkötelezett emberek, jelen esetben a Tisza István Baráti Társaság és a Zuglói Fidelitas tagjai, akik segítik az utókor ítéletét hitelesebbé tenni. Felhívta a figyelmet, hogy Tisza István harcolt az olyan politikai irányzatok ellen, amelyek hite szerint a magyarságot veszélybe sodorhatták, és ezért nem támogatta a világháború kitörését sem. „Egy nemzet azon egyének összessége, akik arra vágynak és abban találják meg a boldogságukat, ha együtt független és hatalmas államot alkotnak” – idézett az egykori kormányfőtől, majd rámutatott arra, hogy Tisza István nem területgyarapításra utalhatott, hanem arra, hogy tegyük az országot sikeressé, amely ki mer állni magáért, amely megbecsül másokat, de másoktól is ezt a tisztelettel várja el.

– Egy olyan országgá, amely saját lehetőségeinek kiaknázásával hatalmas teljesítményt tud alkotni. Ezen munkálkodik mindenki. Rajtunk áll, hogy tudunk-e egyénileg vagy együtt maradandót alkotni. Ha Tisza eltökéltsége megvan bennünk Magyarországért és a céljainkért, akkor jó úton haladunk – zárta beszédét Ágh Péter.

A megemlékezésen részt vett a rendezvény fővédnöke, Papcsák Ferenc is, aki a Tisza István Szoborbizottság tagjaként mindvégig szívén viselte a szobor sorsát.