Hirdetés
Fotó: Wikimedia Commons
Eger vár ostroma, 1552-ben, Vízkelety Béla (1825–1864) festménye képeslapon

1. Erdély miatt támadtak a törökök

A történelemórákon Eger ostromát általában lerendezik azzal, hogy a túlerőben lévő török sereg megkísérelte bevenni a várat, de a vitéz védők minden rohamot visszavertek. Ám I. Szulejmán korántsem véletlenszerűen választotta ki éppen az egri várat, elsősorban stratégiai és gazdasági okok miatt indított hadjáratot. A politikát irányító Martinuzzi Fráter György sokáig a szultán szövetségét kereste, hogy török támogatással biztosítsa János Zsigmond trónigényét I. (Habsburg) Ferdinánddal szemben. Ám a Portához való közeledésnek az lett a vége, hogy a segítség gyanánt küldött török sereg megszállta Budát, az ország középső részét pedig tartományként az Oszmán Birodalomhoz csatolták. A bíboros belátta, hogy politikája katasztrófához vezetett, ezért hogy mentse, ami még menthető, 1549-ben megkötötte I. Ferdinánddal a nyírbátori szerződést, amelyben a Habsburg uralkodónak adta Erdélyt. Szulejmán mindenáron el akarta kerülni, hogy Ferdinánd egyesíthesse a török befolyási övezetbe tartozó Erdélyt a többi országrésszel, ezért éket akart verni a két terület közé. Így került a célkeresztbe Eger vára, amely a Felvidék és Erdély közötti összeköttetést biztosította, emellett az utolsó védvonalként őrizte az érclelőhelyekben gazdag felvidéki bányavárosokat.

2. Még meg sem érkeztek a törökök, máris elkezdődött a harc

1552-ben két, egyenként is jelentős török sereg támadott, Kara Ahmed pasa seregeinek a Temes-vidéken, Hadim Ali pasa, budai beglerbég pedig Hont és Nógrád várait foglalta el. A két sereg Szolnok alatt egyesült, amelynek erődjét mindössze másfél hét alatt sikerült bevenniük. A győzelem után a negyven-ötvenezresre duzzadt sereg ráfordult az utolsó célpontra. Egerben nem várták tétlenül a támadókat, Dobó István várkapitány kisebb, könnyűlovasokból álló csapatot küldött ki felderítésre. Ám a portyázók nem érték be ennyivel, és rajtaütöttek az Abony közelében járó török seregen. A túlerőben lévő török előörsnek veszteséget tudtak ugyan okozni, de közben fel is morzsolódtak. Végül csupán egyetlen lovas tudott visszatérni Egerbe.

Korábban írtuk


3. Szitává akarták lőni a várat

Kara Ahmed pasa Szulejmánnak írt jelentésében úgy fogalmazott, Eger csak egy rozzant akol, amelyben gyáva hitetlen birkák laknak. Mivel jelentősen alábecsülte a várfalak erejét, úgy gondolta, elég lesz azokat ostromágyúkkal lövetni, azok máris leomlanak, megkönnyítve a számbeli fölényben lévő támadók dolgát. Azzal viszont nem számolt, hogy a vár egy népvándorlás-kori erődítményre épült, ezáltal falai szilárdabbak voltak, Dobó István pedig az előző négy évet azzal töltötte, hogy a Tisza-melléki nemesek pénzadományait felhasználva jelentősen megerősítette az addig valóban rozzant falakat és új, modern bástyákat építtetett. Ráadásul megbosszulta magát a török sereg korábbi győzelemsorozata, ugyanis a számos várostrom miatt megcsappant a muníció, így a topcsiknak spórolni kellett az ágyúgolyókkal.

4. Nagyon kevesen voltak a védők

Tinódi Lantos Sebestyén százötvenezres török sereget említ az Eger vár viadaljáról való énekben, Gárdonyi is hasonló létszámot ír az Egri csillagokban. Noha a törökök ennyien nem lehettek, hiszen akkoriban a szultán összesen rendelkezett ennyi katonával, azért így is legalább hússzoros túlerőben voltak. Bár Dobó igyekezett időben felkészülni, nyár elején még mindössze négyszáz fegyverese volt, az ostrom kezdetekor is csak ezerkilencszáz fő, akik közül alig több mint ezren kaptak katonai kiképzést. 

5. Ferdinánd próbált segíteni, de nem jött össze

Közkeletű tévedés, hogy I. Ferdinánd valamiféle magyarellenes érzülettől vezérelve tétlenül nézte az egriek kilátástalan kützdelmét. Valójában az uralkodó több ízben is megpróbált segítséget küldeni a várvédőknek. Először cseh zsoldosokat igyekezett verbuválni, ám olyan lassan haladt a szervezés, hogy a törökök időközben körülzárták a várat. Végül nagy nehezen összerakott egy felmentő sereget, ám a logisztika eleve nem volt megfelelő, és a pestis is pusztítani kezdett a katonák közt. Mire elindulhattak volna, az ostrom véget ért, így valóban igaz, hogy a védők magukra voltak utalva, és egyedül nekik köszönhető, hogy Eger nem esett el. 

6. Úgy féltek a törökök az egri nőktől, mint a tűztől

Sokszor emlegetett hőstett az egri nők vitézsége. „Az asszonyok is kövekkel, forró vízzel és szurokkal rohannak a falakra, az ellenségben nagy kárt tesznek, s nem is emberek ők, hanem dühös oroszlánok módjára viselkednek” – írta Hyeronimus Ortelius XVI. századi krónikás. A muszlim ostromlók ráadásul nem csak a szurok miatt igyekeztek kitérni az egri nők elől, attól is rettegtek, hogy ha asszony kezétől esnek el, nem juthatnak a paradicsomba.

7. Tényleg bevetettek improvizált fegyvereket

Nem tudjuk, hogy a legendás tüzes kerék, amit Gárdonyi emleget, valóban elkészült-e, azt viszont igen, hogy Bornemissza Gergely számtalan fortéllyal és és rendhagyó ötlettel segítette a vár védelmét. Bevetettek például tüzes koszorúkat és tüzes laptákat, ezek gyúlékony anyaggal megtöltött drótfonatok voltak közepén puskaporral, amelyek égettek és robbantak is. Gránátok készültek cserépedényekből megtöltve puskaporral és vasdarabokkal, majd meggyújtva repültek az ostromlók közé. Zsákmányolt török puskák csöveit is felhasználták gránátkészítésre.

8. A janicsárok is bedobták a törölközőt

Az ostromlók többször is megrohanták a falakat, ezeket csak nagy áldozatok árán tudták Dobóék visszaverni. A törököket ráadásul az idő is szorította, ugyanis eleve későn, a hadi szezon végén bocsájtkoztak harcba. A vár azonban kitartott, októberben pedig beköszöntött a hideg, ami tovább rontotta a többször is véresen visszavert törökök morálját. A tisztek már csak kardlapozással tudták rohamra küldeni a katonákat, végül a török sereg elit alakulata, a janicsárok is megtagadták a parancsot. Kara Ahmed pasa ekkor döbbent rá, hogy veszített, és elvonult seregével a vár alól.

9. Te Deumot hirdettek a győzelem után

A győztes várvédők a török sereg távozása után a vár rommá lőtt bazilikájában tartottak hálaadó szentmisét. De ünnepelt az egész keresztény világ is, elvégre a nándorfehérvári diadal óta nem volt példa ekkora győzelemre a török hadak felett. Ráadásul ezzel sikerült időt nyerni, Eger ostroma után ötven évig nem indult újabb török hadjárat Magyarország ellen. 

10. Szomorú sors várt a hős védőkre

Hiába küzdöttek meg érte, nem várt nyugodt élet az egri vár hőseire. Először a híres várnagyot, Mekcsey Istvánt érte utol a balsors. A harcok után a felmentését kérte a szolgálat alól, hogy hazatérjen. Ám úton otthona felé megállt egy Várkony nevű faluban, hogy a helyiektől útravalót és tüzifát vételezzen. A parasztok ezt megtagadták, sőt a vita hevében fejszével leütötték, majd egy dárdával leszúrták. Bornemissza Gergelynek egy ideig jól ment sora, királyi adományokat kapott Abaúj és Sáros megyékben és Eger környékén. Egy évvel az ostrom után már ő kezelte az egri vár és a püspöki birtok javadalmait. Kétszer is megnősült, második házasságából született fia, János. Ám 1554 novemberében egy vesztes csata után török fogságba esett, a bosszúszomjas törökök Konstantinápolyba vitték, ahol később kivégezték. Dobó István jókora birtokadományban részesült, erdélyi vajdának is kinevezték. De egy Habsburg-ellenes felkelés kapcsán a bécsi udvarban meggyanúsították, ezért csellel elfogták és bebörtönözték. Hetven éves korában szabadult, de a csapnivaló börtönviszonyok miatt megbetegedett, hamarosan meg is halt.