Hirdetés

Szulejmán a csata után még két napig a helyszínen várt, mert nem akarta elhinni, hogy akiket megvert, az egész magyar sereg volt. Október 12-én az utolsó török csapat is átlépte a Szávát, a magyar határt. Szapolyai János Budára készült, hogy elfoglalja a megüresedett trónt, miután (Jagelló) II. Lajos a csatát követően ismeretlen körülmények között elhunyt. Sokáig úgy vélték, hogy a magyar és cseh király a Csele-patakba fulladt, de későbbi kutatások inkább a Duna egyik mellék­ágát azonosították halálának helyszínéül. A környéken több régész próbálta megkeresni a király temetkezési helyét, de ezek a próbálkozások törvényszerűen kudarcba fulladtak, mivel testét Székesfehérvárott, a magyar királyok temetkezőhelyén helyezték örök nyugalomra.

A mohácsi csatamezőn elesetteket Kanizsai Dorottya földelte el 400 jobbágyával. Dorottya Kanizsai Miklós soproni ispán lánya volt, előbb Geréb Péter nádor, majd Perényi Imre nádor felesége. A csatamezőn fia holttestét kereste, és eközben temette el a többi magyar elesettet.

A mohácsi csatatér kutatását 1923-ban kezdték, amikor a Csele-patak torkolata környékén többen Lajos király holttestét keresték. Leletmentő szándékkal a Magyar Nemzeti Múzeum folytatott ásatásokat, amikor Csele község Árpád-kori és XVI. századi csontmaradványaira és temetőire akadtak. Az 1926. évi mohácsi megemlékezésekre fogadalmi templom épült, annak kriptájába szándékoztak eltemetni a magyar hősök maradványait – de a kripta üres maradt.

Az első tudományos értékű ásatást a csatatér feltárásának céljával 1959-ben dr. Papp László régész, a pécsi Janus Pannonius Múzeum akkori igazgatója vezette. Az ásatás szeptember 19-től október 15-ig tartott. Az elpusztult Földvár falu temetőjében mintegy száz sírt tártak föl. A csontokat Malán Mihály antropológusprofesszor vizsgálta meg. Papp László 1960 szeptemberében folytatta a csatatér szondázását. Már az első nap előkerült egy tömegsír, a második napon egy másik, tompaszögű sírgödörrel. A tömegsírokban összehányt csontok, levágott fejek, fej nélküli törzsek feküdtek. A tetemek helyszíni vizsgálatát akkor Bartucz Lajos antropológusprofesszor végezte. A maradványok minden kétséget kizáróan magyarok és a velük harcoló csehek, lengyelek, németek és mások csontjai voltak. A csontok közül nyolc egybepatinásodott pénzérme is előkerült; német államok batzenjei. Az ágyúállásokba hajigált tetemek helyzete jól mutatta a különböző nemzetiségű holtak gyors sírba dobálását. Annak idején az augusztusi forróságban a levegő dögletessé vált, így gyorsan földdel kellett beborítani a holttesteket.

Korábban írtuk

A csatatér és az ágyúállások helyének tisztázására 1962–1964 között Papp László sorkatonai segítséggel három évig ásott Majs község térségében. Antropológusként ekkor már dr. Kiszely István vett részt az azonosításban. Papp László utoljára 1970-ben kapott némi anyagi segítséget. Kérvényeire a hatóságok jellemzően nem is válaszoltak. Az ásatást többször meglátogatta és segítette Bakay Kornél régész, e sorok írója mint antropológus és más szakemberek. A megtalált tömegsírok közelében 1976-ban, a 450. évforduló alkalmából emlékhelyet hozott létre Baranya megye és az Országos Műemléki Felügyelőség.

Rózsa János filmrendező az emlékhely avatásának visszásságairól filmet készített Mohács 1976 címmel. A humoros, de nagyon igaz filmet egyheti vetítés után betiltották. Az ünnepségeket kitüntetések osztogatása, miniszteri beszéd, dalárda, díszszázad és a témával sohasem foglalkozó emberek fölvonultatása jellemezte, a helyszínen dolgozó szakembereket ugyanakkor „elfelejtették” meghívni.

A csatateret ismét kutatják, és új eredmények mellett rendbe teszik a magyar történelem egyik legsúlyosabb vereségének helyszínét.