– A hírek szerint százezres nagyságrendben lövik ki a vaddisznókat, a vadhús mégis jobbára aranyárban kapható Magyarországon. Nincs itt ellentmondás?

– Valóban nem olcsó a vadhús. Ennek alapvetően két oka van. Az egyik, hogy az emberek még nem szokták meg, még sokan nem tudják, hogy ma már közvetlenül forgalmazható. Persze az élelmiszer-biztonsági szabályokat be kell tartani, a vadhúsnak ugyanúgy állatorvosi vizsgálaton kell átesni, mint a tenyésztett jószágok húsának. A nagyobb áruházakban rendszeresen kapható vadhús – tény, hogy gyakran csillagászati áron. Ezek az árak akkor alakultak ki, amikor még kevés vadat lőttek ki.

– Ma már viszont rengeteget.

– Így van, ezért például a legtöbb vendéglő, amely vadhúst tart az étlapján, kedvező áron juthat hozzá közvetlenül a vadásztársaságoktól. A szélesebb közönség azonban továbbra is főként feldolgozott állapotban, mélyhűtve vásárolhatja meg, és így valóban nem olcsó mulatság. Évente összesen körülbelül tizenkétezer tonna vadhús kerül piacra Magyarországon, ez 2012-ben a vadászatra jogosultaknak 5,2 milliárd forint bevételt jelentett, ami igen jelentős, az egész ágazat összes bevételének mintegy negyedét teszi ki. Ugyanakkor a haszon legnagyobb része a vadhúsfeldolgozóknál csapódik le, a vaddisznó százhetven-száznyolcvan forintos kilónkénti árából így lesz a boltokban akár négyezer forint. Ez viszont visszahat magára a vadászatra is, a társaságok ugyanis azért nem lövik ki a kívánatos mennyiséget, mert attól tartanak, és joggal, hogy ilyen áron nem lehet a piacon értékesíteni a vadhúst. Ez a viszonylagos drágaság másik oka. Ezért a kormány ösztönzi az árak lejjebb szállítását arra a logikára alapozva, hogy a kedvezőbb ár nagyobb keresletet teremt, és így végső soron a vadásztársaságok bevétele is emelkedik.

– Egyáltalán hány vadász van ma Magyarországon?

– Nagyjából ötvenhatezren vannak. De tudni kell, hogy csak körülbelül harmaduk vadászik rendszeresen, nagyobb hányaduk hobbiszinten űzi a vadat, tehát ideális esetben sokkal több állatot is ki lehetne lőni, ami az árakra is kedvező hatással lenne. A 2012–2013-as évadban közel százötvenezer vaddisznó került terítékre, ami minden korábbi mennyiséget felülmúlt, de a szaporulat rendkívül nagy és intenzív, hiszen egy koca négy-öt utódot is világra hoz, és ezek tíz hónaposan már ivarérettek, idehaza pedig nincs természetes ellenségük, emellett nagyon alkalmazkodóképes jószágok. Szaporodásuknak az is kedvez, hogy Magyarország területének húsz százaléka erdő.

– Mekkora a hazai vaddisznóállomány?

– A tavaszi törzsállomány a – szaporulatot nem számítva – jelenleg körülbelül százhúszezer egyed, a fenti elejtési szám természetesen már a szaporulatot figyelembe véve értendő. Három-négy malaccal számolva könnyen kiszámítható, milyen mértékű az állomány gyarapodása. Nem csak a vaddisznóról van szó egyébként, a több mint százezres gímszarvas állományból a legutóbbi évadban például közel ötvenezret lőttek ki. De mint említettem, ideálisan ennél több vadat is el lehetne ejteni. Ez a vadásztársaságoknak azért is érdekük, mert a felszaporodott nagyvadállomány miatt tetemes összegeket kénytelenek kifizetni a vadkárok miatt, miközben kevesebb külföldi bérvadász érkezik Magyarországra, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Utóbbiak viszont a ritka, nagy trófeákat keresik, ezért is kell még nagyobb volumenben selejtezni az állományokat. Ez a kifejezés természetesen nem a húsminőség szempontjából értendő, hanem azt célozza, hogy a nem megfelelő trófeájú vadak lehetőleg ne szaporodjanak. A többféle feladatot is ellátó vadgazdálkodási ágazatot akkor tudjuk megerősíteni, ha minél több vadhús kerül forgalomba. Ehhez azonban a kedvezőbb árak mellett a kereslet élénkítésére és a feldolgozó kapacitás valamelyes növelésére is szükség van.

– Az árakat azonban a piac szabja meg; miként tudja az agrárkormányzat befolyásolni a folyamatokat?

– Közvetett eszközeink vannak, ilyen például a vadhús tervezett bevonása a közétkeztetésbe. Ez keresletet teremtene, tehát növelni lehetne a kilövések mennyiségét, ami lejjebb szorítaná az árakat, emellett figyelembe veendő szempont az is, hogy rendkívül egészséges húsról van szó, amit gyermekkorban érdemes megszerettetni. A tervek szerint a közeljövőben megtörténik ez a lépés.

– Milyen jogszabályi változásokra van ehhez szükség?

– Ahol kellett, ott már változtattunk a törvényi környezeten, egyszerűsítettük a vadhúshoz való hozzájutás lehetőségét. Ma már egy étterem – kis túlzással – szőrében-bőrében, közvetlenül a vadásztársaságtól megvásárolhatja a vadat, kiiktatva a közbeékelődő tényezőket. Ennél jobban már nem lehet egyszerűsíteni, lazítani a szabályozást, hiszen az élelmiszer-biztonsági feltételeknek is meg kell felelni. E téren egyébként Magyarországnak van oka büszkének lenni, egyértelműen az élmezőnyben vagyunk az élelmiszer-biztonság szempontjából, és ezt a színvonalat meg is kell tartani. Elmondhatjuk, hogy a vadászok és a jelenleg létező négy-öt nagy feldolgozó is vigyáz a hírnevére, hiszen bizalmi termékről van szó. Az orvvadászat komoly gondot jelent, ezért az új büntető törvénykönyv szerint akár három év szabadságvesztéssel is büntethető ez a tevékenység. Szerencsére a vadásztársaságok lefedik egész Magyarország területét, mindegyiknek van hivatásos vadásza, enélkül nem is működhetnek, és saját területükön ők maguk megszervezik az ellenőrzést. Törvénymódosítás nyomán a vadászok ma már igazoltathatják a gyanús személyeket, sőt, ha kell, kényszerítő eszközöket is alkalmazhatnak velük szemben.

– Az erdők azonban nemcsak vadat, hanem számos gyümölcsöt, gombát, egyéb földi javakat rejtenek, ennek ellenére ezek sem árasztják el a piacokat.

– A vidéki piacokon inkább találkozni velük, a fővárosban valóban nem jellemző, inkább a feldolgozott termékek kaphatók. Tény, hogy erdeink olyan gazdálkodási lehetőségeket rejtenek, amelyeket ma szerény hatásfokkal aknázunk ki. Gombaügyben azért biztató a helyzet, az élőhelyek gyarapodása, minőségük javulása nyomán egyre többféle gombát lehet találni egyre nagyobb mennyiségben, és ezek sokkal jobb ízűek, mint a pincében, netán zsákban termesztettek. Természetesen nagyon fontos, hogy a leszedett gombát minden esetben bevizsgáltassuk szakértővel. Ami az erdei gyümölcsöket illeti, ezeket leginkább feldolgozott formában: szörpként, lekvárként lehet kapni, ezen is érdemes lenne változtatni. Az erdőhasznosítás ügyében állandó küzdelem folyik az erdészeti szakma, a turizmus, a vidékfejlesztés, illetve a természetvédők között. Mi azt szeretnénk, ha minél többen keresnék fel az erdőket, hogy ily módon valódi hasznosításról beszélhessünk, a természetvédők épp ennek ellenkezőjét szorgalmazzák, és el kell ismerni, hogy ebből konfliktusok fakadnak. De rendszeresen találkozunk, egyeztetünk, vitatkozunk különféle természetvédelmi szervezetekkel, és mindig köthető kompromisszum, legfeljebb nem egyik napról a másikra. Előbb-utóbb meg fogjuk találni azt az egyensúlyt, ami valóban új távlatokat teremt az egyszerre jövedelmező és környezetkímélő erdőhasznosításban.

Ágoston Balázs

Dr. Kardeván Endre

1951-ben született Budapesten.

1976-ban szerzett állatorvosi diplomát az Állatorvos-tudományi Egyetemen, 2001-ben igazgatási és járványügyi szak-állatorvosi címet kapott a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karán.

1976-tól 1994-ig az Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnél, majd utódánál, a Válickavölgye Mezőgazdasági Termelőszövetkezetnél volt üzemi állatorvos, később a Zala Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomáson hatósági állatorvosként, majd szakállatorvosként, végül igazgatóhelyettesként és főállatorvosként tevékenykedett.

2010 júniusa óta a Vidékfejlesztési Minisztérium élelmiszerlánc-felügyeletért és agrárigazgatásért felelős államtitkára.

Nős, két gyermek édesapja.