Tőkés László Temesváron
A temesvári forradalom 21. évfordulóján Tőkés László egykori temesvári lelkipásztor régi harcostársai, valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE), illetve EP-irodájának képviselői kíséretében december 19-én délben az első mártír, Újvárossy Ernő sírjánál koszorúzott. A meghitt és bensőséges megemlékezésen Hermán M. János egyházkerületi tanácsos tartott rövid áhítatot.
A teológus-lelkipásztor igehirdetésében máig ható üzenetként idézte Tőkés László huszonegy évvel ezelőtti, Újvárossy temetésén elhangzott prédikációja alkalmából elszavalt Farkas Árpád-vers sorait: „Orra bukva az avaron, és menni tovább mégis…”
Újvárossy Ernő 1989-ben a temesvári egyházközség tagjaként az akkori templom-felújítási munkálatokat vezette. Temesvár első halottjaként 1989 szeptemberében találtak rá a holttestére a városszéli erdőben. Egyetlen bűne az volt, hogy kiállt egyháza mellett.
Ezt követően délután 4 órától az Új Ezredév Egyházközség épülő templomában mutatták be G. Mátyus Melinda Színről-színre. A temesvári református egyházközség forradalma 1989-ben című könyvét mutatta be Demeter Szilárd, a kötet szerkesztője, aki arra hívta fel a figyelmet: ha saját történeteinkben sem hiszünk, akkor aligha várhatjuk el, hogy ezek történelemmé álljanak össze. G. Mátyus Melinda egyfajta „lírai dokumentumregényben” az 1989-es események szereplőinek vallomásrészletein keresztül írja egységes történetté a temesvári egyházközség akkori szerepvállalását és áldozatát. A szerkesztő rámutatott: a kilakoltatással fenyegetett református lelkipásztor mellett kiálló, élőláncot formáló magyar, román, sváb és zsidó temesváriak a kezdetek kezdetén nem hittek abban, hogy a rendszert meg lehet dönteni, tehát nem a diktatúra megbuktatása, hanem egy igazmondó személyiség melletti kiállás volt a tét – testi épségük, szabadságuk, sőt, életük kockáztatása éppen ezért bír kitüntetett jelentőséggel. A „hétköznapi hősök” történeteit minden évben újra és újra el kellene mondani, mondta Demeter, hogy ne feledjük: képesek vagyunk önmagunk érdekein túlmutató áldozatvállalásra és összekapaszkodásra.
A könyvbemutató után „jövőt ígérő” eseményként az Új Ezredév Egyházközség lelkipásztora, Gazda István beiktatása következett. A már tizenkét éve itt szolgáló lelkész „székfoglalójában” elmondta: az Új Ezredév Egyházközség története kicsiben tükrözi a bánsági-temesvári református közösség történetét, egyfajta hullámmozgást mutat, ciklikusan váltakoznak a „fent” és a „lent” állapotai, de számára mindig erőt ad az Úr Illés prófétához intézett szavai: „Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!” (1. Királyok 19,5-7). Erre a hitre a lelkipásztornak szüksége is van, mondta Tőkés László tavaly leköszönt püspök, ő sem gondolta volna annak idején, hogy ilyen nehéz feladatra hívja Temesvárra Gazda Istvánt. Az EP-alelnök kijelentette: a Makovecz Imre építész tervei szerint készülő gyárvárosi Új Ezredév Református Központ építését szabályosan szabotálták az elmúlt évtizedekben, többek között a belvárosi református templomban őt követő egykori besúgó lelkipásztor is ott tett keresztbe, ahol tudott. Tőkés László feltette a kérdést: „Választanunk kell: az 1989-ben elindult rendszerváltozást folytatjuk-e, vagy pedig a megalkuvó, opportunista, értékrelativizáló utat követjük?”
A beiktatott lelkipásztort köszöntő szolgatársak mindenesetre egyöntetűen azt kívánták a templomépítő közösségnek, hogy a temesvári események 25. évfordulóján már a templomszentelésen találkozzanak.