Kétezer gép, majd hatvan helyszínen. Itt-ott ötletszerű keresztbeállással. Ez színezte október 6-án a most is zajló kormányellenes tüntetéseket, amelyek a szocialista kabinet távozását követelik. Ez a tiltakozás volt a magyar gazdák válasza a Gyurcsány-kormány káros lépéseire, amelyekből a gazdák többet kaptak, mint a társadalom bármelyik másik rétege.

Már a nyáron tudni lehetett, ősszel tüntetnek a gazdák, mivel csökevényesre sikeredtek a Gyurcsány-kormány mezőgazdasági elképzelései, jószerivel csak az MSZP holdudvarába tartozó nagyüzemeknek igyekeztek kedvezni, a gazdákat és a családi gazdaságokat meg sem említették. – Olyannyira mellőz bennünket ez a kormány, hogy a 2007 és 2013 közé eső időszak agrárstratégiai elképzeléseinek társadalmi és szakmai vitájára csak két hetet kaptunk, noha két évig készült a tervezet – mondja Obreczán Ferenc, a Magosz főtitkára. Jakab István, a szervezet elnöke szerint a tüntetés okai közül a földtörvény tervezett módosítása a legfelháborítóbb. Eszerint 2007-től a nagyüzemek is vásárolhatnának termőföldet, még akkor is, ha közös külföldi tulajdonban vannak ezek a cégek. Ráadásul a vásárlási, elővásárlási feltételek ettől fogva a gazdákkal szemben kifejezetten a nagyüzemeknek kedveznének. A termelők számára a Gyurcsány-csomag megszorításai – az áfa emelése, az energiaárak növekedése, az adózás és a társadalombiztosítási járulék fizetési feltételeinek megváltozása, már csak a habot jelentették a tortán. Arról nem is szólva, hogy a földhöz kötődő, hagyományos paraszti világban, ahol az emberek még ragaszkodnak az élet kipróbált, régi szokásaihoz, szégyennek tartják a hazugságot…

Mozdulnak a spekulánsok A magyar gazdák komoly politikai tapasztalatokkal rendelkeznek. Az elmúlt négy évben a szocialista kormányzás minden esztendejére jutott egy-egy nagyobb gazdatüntetés. A 31-es út péceli elágazásánál csupán néhány traktor zárta el a félpályát. Zömében öreg, kiérdemesült gépek, kézzelfogható cáfolatai annak a szocialista legendának, amely szerint folyton csak panaszt és követelést hallani a magyar gazdáktól, miközben 40 milliós traktorokkal dolgoznak. – Nem támogatja a kormány az állattartást, a csirkések a mai napig nem kapták meg a járandóságukat – kezdi Kovácsik János, a péceli gazdakör elnöke. – A kukoricát nem akarja intervenciósan felvásárolni a kabinet, és 19 ezer forintról 12 ezerre csökkenti a hektáronkénti támogatást. Gyanús nekünk különben, hogy a következő évben egyébként is csak az uniós pénzeket kapjuk meg, a hozzá tartozó nemzeti részt nem. Az csak adható, de nem kötelező adni, hangoztatta a miniszter, és valóban, mi egyetlen fillért sem látunk ebből a 2007-es költségvetés keretszámai között. Lankás, szemre is kedves táj terül el a 31-es út mindkét oldalán. Komiszak azonban a barátságosnak tűnő földek, egy-egy hektáron belül négy-öt talajfajta is előfordul a homoktól a fekete földig, csak igen nagy hozzáértéssel lehet ezeken a táblákon valamilyen eredményre jutni. – Eredmény? Nem lesz itt már termelés – mondja Bene András, egykori csirketenyésztő, aki ma 29 ezer forintos nyugdíjából próbál megélni. – A földtörvény készülő módosítása is rendkívüli módon felháborította a gazdákat. Már a módosítás hírére is ellepték a környéket az érdeklődők és a spekulánsok. Erre vezet majd ugyanis az M0-s következő szakasza. Ha elkészül, az egekig emelkedik az itteni földek ára. Üllő alatt a négyes úton már tekintélyes géposzlop áll a Pest felé vezető sávon, egy hatalmas kombájnnal az élen. És amíg Pécelnél az autósok sorra nyomták meg a szimpátia jeleként a kürtjeiket, itt több vezető is ingerülten kikiabál a gazdáknak. Egy fiatal rendőr kezdte az ordibálást még reggel, amikor azt kiáltotta feléjük a gépeket látva: „Enynyi ráérő ember van ebben a kurva országban?” A gazdák szerint az őszödi beszéd Gyurcsány népében divatot teremtett…

A miniszter és a gépek A 4-es úton álló tiltakozók is először az elhíresült agrárkoncepciót emlegették mint felháborodásuk fő okát és forrását. – Az EU pontosan előírja, miként kell társadalmi és szakmai egyeztetésre vinni egy ilyen tervezetet, a mi kormányunk azonban fütyült a brüsszeli szabályokra – magyarázza Kiss Miklós, a Magosz Ifjú Gazdatagozatának vezetője. – Ráadásul bizonytalan a kezdő gazdálkodók támogatása, így elapad majd az utánpótlás, más pályát keresnek a fiatalok. Kiss Miklóst többször is figyelmeztették a szülei, mit akar a gazdálkodással, hagyja inkább az egészet a fenébe. A huszonéves fiatalember azonban két felsőfokú nyelvvizsgával, a külkereskedelmi főiskola, majd a pécsi egyetem közgazdász diplomájával együtt mégis a földet választotta. Dolgozott nagy multinacionális cégeknél, ahol kötelező volt a színes, széles nyakkendő, meg a menedzserek sötétszürke öltönye. A gazdálkodók világát azonban őszintébbnek látta. A 4-es úton felsorakozott gazdák azt mondják, ők már korábban figyelmeztették az országot, hogy hazudik a kormány. Akkor nem hallgatta meg őket senki… – Most is folyamatosan félrevezeti a kabinet az embereket. Nemcsak Gyurcsány Ferenc, de a miniszterei is – magyarázza a ceglédi Pataki Ferenc. – Gráf József agrárminiszter azt mondta korábban, ne aggódjunk, lesz gépvásárlási támogatás. Legutóbb viszont arról beszélt, hogy semmiféle géptámogatásra sincs lehetőség. Márpedig mifelénk az a baj, hogy tőke nélkül képtelenek fejleszteni, gépeket venni az emberek. Aki meg mégis vett, az jóformán csak a törlesztésekre keres, arra megy el minden forintja. Egy másik ceglédi gazda, Kovács Lajos hivatalos papírokat mutat, számokat, kiutalásokat, pecsétes leveleket. – A ceglédi tejiparnál ugyanazt csinálták, mint a Hajdú-Bétnél – mondja Kovács Lajos. – Átvették a sok tejet, aztán csődbe vitték a céget, nem fizettek. Most itt állunk megfürödve. Kevés híján hét és fél millió forinttal tartozik a vállalat huszonkét környékbeli gazdának. És ez csak a kisebbik része a dolognak, a nagyobb marhatartók még rosszabbul jártak, ők tízmilliókat követelnek a cégtől. Kérdem én, miért engedik ezt odafönt? A miniszter azt ígérte, hogy sohasem fordulhat elő többé a Hajdú-Bét esete, a gazdákat minden körülmények között ki kell fizetni. Akkor hogyan üthetett be Cegléden mégis a mennykő? Az emberek rádiókat hoztak, az oszlopban egy-egy traktornál Gyurcsány Ferenc parlamenti beszédét hallgatják. – Magyarázkodik – kommentálja a miniszterelnök szavait Kiss János törteli gazda. – Még egy kisgyerek sem hazudhat az óvodában, hát akkor hogy jön ehhez egy miniszterelnök? Félpályás útlezárást hirdetett a Magosz. A rendőrök úgy védekeztek a meglepetések ellen, hogy szorosan a traktoroszlopok elé és mögé is állítottak egy-egy járőrautót. Nem jutott azonban mindenhová rendőrkocsi. Ezért a rédicsi, vámosszabadi határátkelőknél bizonyos időre keresztbe álltak a traktorok és csak az erélyes hatósági felszólításra álltak vissza félpályára, persze hosszas és alapos előkészületek után. Az 51-es úton Kiskunlacházánál pedig át akartak fordulni a másik oldalra a gazdák, itt azonban a rendőrök résen voltak, nem engedték őket. A 400 méteres oszlop átfordulása minimum fél órára teljesen elzárta volna az utat…

A hazugságok ára Kiskunlacházánál nemcsak nemzetiszínű lobogó, de egy fekete zászló is leng az első traktoron. Kiderül, az itteniek nemcsak tüntetnek, de egyben megemlékeznek a 13 aradi vértanúról is. – Gyásznap ez így is, meg úgy is – mondja Németh Mihály, a peregi gazdakör elnöke. – A tervezett megszorításokat aligha éli túl az ország, dolgozzunk bármennyit. Nem csak a valóságot titkolta el a kormány. Nagyon felelőtlen dolgokat is csinál. Koppenhágában 4,3 millió hektáros területre kérték a földalapú támogatást. Az összeg ugyanannyi maradt, ám ezt most 5,2-5,3 millió hektáron akarják elosztani. Más országban már ez önmagában elég lenne ahhoz, hogy elkergessék a vezetést. Az emberek nem olyan nyugodtak, mint 2005 kora tavaszán Budapesten, a Felvonulási téren. Már látják, most a megegyezés kevés lenne. Különösen úgy, hogy azt be sem tartja a kabinet. Elterjedt a termelők között, hogy Gyurcsány Ferenc már 2005. március 15-én, a megállapodás megszületésekor sem volt őszinte. Azzal a szöveggel írta alá a 32 pontból álló dokumentumot, hogy „láttam, Gyurcsány Ferenc”. Most pedig azzal jön, hogy a láttamozás nem egyenlő az elfogadással és beleegyezéssel. – 2005 tavaszán a kormány megígérte, hogy kiáll az érdekeinkért, ellenőrzi a nagy bevásárlóközpontokat, az egészségtelen külföldi termékek behozatalát pedig megtiltja. Mégsem történik ezen a téren semmi sem – magyarázza a kiskunlacházi Czidor András, aki zöldségtermesztéssel foglalkozik. – Továbbra is eltűri a lánckereskedelmet, ami rossz a termelőnek, rossz a vásárlónak, a felvásárlók viszont fejedelmien élnek belőle. Tőlem 50-60 forintért veszik át a sárgarépát, de az üzletekben már 150 forint az ára. Normális dolog ez? A gazdák tudják, hogy csak egy nagy, jól szervezett értékesítési rendszer segíthetne. Valami olyasmi, amit a Magosz szeretett volna megvalósítani az országot átfogó szövetkezeti hálózatával. Ha megnyeri a választást a jobboldal 2006 tavaszán… De éppen Gyurcsány hazugságai térítették le erről az úrtól az országot. Obreczán Ferenc szerint mára világossá vált, hogy a Gyurcsány-kormány szét akarja verni a magyar vidék hagyományos szerkezetét, kultúrájával, több száz éves hagyományaival együtt, s egy hatalmas nagyüzemé akarja változtatni. A szocialista kabinet megtiltotta, pontosabban megadóztatja a kalákában végzett mezőgazdasági munkát. Például az őszi szüretek hagyományos családi-baráti összefogását, ma nálad szüretelünk együtt, holnap meg nálam… A rendelkezés értelmetlen, hiszen csak egy ésszerű munkaerő-átcsoportosítást büntet. Senki sem mehetne el még a családtagjához sem szüretelni, mert ott már bért kellene fizetni neki. Vagyis bért nem feltétlenül, de társadalombiztosítási járulékot igen… A gazdák szerint innen már nincs messze a Rákosi-korszakból megismert feketevágások kora. S. F.