Májusban szavaz az Európai Parlament az Európai Unió és az Egyesült Államok közt zajló szabad kereskedelmi tárgyalások eddigi fordulóit összefoglaló jelentésről. A tervezett megállapodás végkimenetele egyelőre bizonytalan, miképp az is, hogy életbelépéséhez szükséges lesz-e a nemzeti parlamentek hozzájárulása. A magyar kormány egyelőre kivárásra játszik.Két éve tárgyal az Európai Bizottság (EB) az Egyesült Államok képviselőivel az eleinte Transzatlanti Szabad Kereskedelmi Övezetnek (Transatlantic Free Trade Area, TAFTA), majd Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségnek (Transatlantic Trade and Investment Partnership, TTIP) nevezett egyezményről, mely a vámok lebontásával összekapcsolná az EU és az USA piacait. A megbeszélések meglehetős titkolózás közepette folynak, és ez – bár az Európa-szerte érzékelhető közfelháborodás nyomán az EB nemrég közzétette az eddig napirendre került főbb témákat – alapból súlyos legitimációs kérdéseket vet fel.

Korábban megírtuk (Európa gyarmatosítása, Demokrata, 2014. október 29.), hogy számítások szerint a TTIP a 28 EU-tagország gazdaságának összesen évi 119 milliárd euró pluszt jelentene, vagyis háztartásonként átlagosan 545 eurót. Ez a jelenlegi árfolyamon évente nem egészen 170 ezer forint háztartásonként, vagyis havonta alig több, mint 14 ezer forint. A mérleg másik serpenyőjében ijesztő eshetőségeket találunk: nem csupán az ellenőrizetlen génmanipulált vetőmagok és más élő szervezetek amerikaiak által szorgalmazott korlátlan elterjesztése járna beláthatatlan következményekkel, hanem az eufemisztikusan a befektetők védelmének nevezett eljárás is, mellyel a multinacionális nagytőke gyakorlatilag átvenné a hatalmat a nemzetállami parlamentek fölött. Az elképzelt metódus szerint ugyanis az egyes vállalatok és az államok közti jogi vitában nem a nemzet­állami igazságszolgáltatási szervek, hanem transznacionális választott bíróságok lennének illetékesek.

Bizalmatlan európaiak

Érthető hát, hogy Európa-szerte komoly felzúdulást és ellenállást váltott ki a tárgyalások híre – nemcsak a kezdeti titkolózás, hanem a napvilágra került konkrétumok is. Ez jó hír, amennyiben az Európai Bizottság határozottan fogadkozik, letéve a nagyesküt egyebek mellett a szigorú európai élelmiszer-biztonsági, fogyasztóvédelmi szabályok megtartására, vagy épp az EU-ban érvényes, az amerikai szabályozáshoz képest szigorúbb regulák megváltoztathatatlanságára. Az is bizonyosnak látszik, hogy az egyezmény esetleges életbelépése nem jelenti majd az amerikai tömegkultúra dömpingjét – ez főképp a franciák ellenállásának köszönhető, akik hazájuk okkal jó hírű filmművészetét féltették a tengeren túli moziktól.

Ezzel együtt konkrétumok híján egyelőre leginkább csak kérdőjelek sorjáznak a TTIP körül. Elvi síkon az kétségtelenül üdvös törekvés, ha bizonyos eltérő szabályozásokat, szabványokat összehangolnak, a párhuzamos bürokrácia leépítésével olcsóbbá téve például a jelenleg bejáratott kereskedelmi mechanizmusokat is. Az európai autóipar például jelenleg külön technológiát, gyártósort alkalmaz a tengeren túli piacra gyártott járművek előállításához, mivel Amerikában más felépítésű biztonsági és egyéb szabványoknak kell megfelelniük az autóknak, mint Európában, de a találmányokat is kétszer kell levédetni. Az sem mellékes, hogy míg az európai közbeszerzéses piac bő 80 százalékban nyitott jelenleg is az amerikai cégek előtt, addig az ugyanilyen amerikai piacnak csak negyede érhető el az Óvilág vállalatai által. Ilyen ügyekben tehát tagadhatatlanul előnyös lenne az egyformásítás, a kiegyenlítés. A tapasztalatok tükrében idővel olyan területeken is jogharmonizáció lépne életbe, mint például a diplomák kölcsönös elismerése. A TTIP-nek kétségtelenül vannak tehát előnyösnek tűnő elemei is. Kérdés azonban, mire jut (mire akar jutni) az Európai Bizottság az amerikaiakkal folytatott tárgyalások során – a végeredmény ugyanis nyilvánvalóan egy egyezségcsomag lesz. És arra sincs garancia, hogy a gazdasági közeledés idővel nem vált át egy transzkontinentális birodalmi kísérletbe.

Magyarország kivár

Még fontosabb kérdés, mi lesz majd (hogy pontosan mikor, még nem tudni – az eredeti tervek szerint 2015 végére lezárultak volna a tárgyalások, de a határozottan fokozódó nemzetközi, illetve amerikai belpolitikai helyzet nyomán ez a céldátum aligha tartható) hazánk álláspontja, amikor meg kell hozni a döntést ez ügyben. Egy európai szinten is mértékadó magyar véleményt már ismerünk, Navracsics Tibor, az Európai Bizottság oktatásért, kultúráért, ifjúságért és sportért felelős biztosa svéd liberális kollégájával, a kereskedelempolitikáért felelős Cecilia Malmströmmel közösen jegyzett írásában (Egy kihagyhatatlan lehetőség, Világgazdaság, 2015. február 25.) a TTIP mellett érvel: „nem szabad elfelejtenünk, hogy a kereskedelem európai jólétünk sarokköve. A partnerség az alacsonyabb kereskedelmi költségek révén elősegíti az árak csökkenését és bővíti a kínálatot.” A két biztos azt is megjegyzi a dolgozatban, hogy az egyezmény „segítheti a vezető magyar exportágazatok fejlődését, például az autógyártásét vagy az elektronikai iparét.” Vagyis növelheti a hazánkban e területeken domináns külföldi multinacionális cégek profitját – tehetjük hozzá némi malíciával.

A magyar kormány jelenleg várakozó állásponton van, elvi síkon nem utasítja el csípőből a TTIP-t, de nem is harsog mellette. Rogán Antal, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője korábban azt mondta, egy rossz szabad kereskedelmi egyezmény ugyanolyan következményekkel járna, mint egy rossz IMF-megállapodás, és azon vélekedésének is hangot adott, hogy a magyar kormányra nehezedő nyugati politikai nyomás hátterében a TTIP áterőltetésére irányuló amerikai szándék áll.

Mikola István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkára Rogánnál határozottabb hangot ütött meg, amikor úgy nyilatkozott, hogy a magyar kormány kész megvétózni a TTIP-t, ha az nem venné figyelembe a legfontosabb magyar érdekeket, így például génmanipulált szervezetek termesztésbe, illetve tenyésztésbe való bevonásának a magyar Alaptörvényben is rögzített tilalmát. Hozzátette, hogy ezzel egyébként Magyarország nincs egyedül.

A liberálisok imádják

Két héttel ezelőtt a Lehet Más a Politika párt kezdeményezésére a magyar Országgyűlés politikai vitanapot tartott a szabad kereskedelmi egyezményről. Az ellenzéki pártok eltérően ítélték meg a TTIP-t: a szocialista Tóth Bertalan a bizonytalanságokra és a kockázatokra hívta fel a figyelmet, a jobbikos Gyöngyösi Márton szerint a szabad kereskedelmi egyezmény túlterjeszkedhet a gazdasági szférán, és egy globális hatalmi fellépés eszköze lehet, az LMP-s Schiffer András a glóbusz kizsákmányolásaként és a nemzeti szuverenitások megsemmisítéseként értékelte a tervezett megállapodást, az Együtt képviseletében felszólaló Szelényi Zsuzsanna ellenben előnyösnek mondta a TTIP-t, a vitában részt nem vevő Demokratikus Koalíció nevében pedig Molnár Csaba alelnök később kijelentette, Gyurcsány Ferenc pártja teljes mellszélességgel támogatja a szabad kereskedelmi egyezményt.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter azt hangsúlyozta, hogy egyelőre bizonytalan az Európai Bizottság és az USA közti tárgyalások végkimenetele, de akárhogy is alakul a megállapodás, a magyar kormány csakis a nemzeti érdekeknek megfelelő egyezményt támogat majd. E tekintetben fontos szempontként említette a hazai agrárium GMO-mentességének fenntartását, és felhívta a figyelmet, hogy a sertés- és a marhahús-, valamint a baromfi-kereskedelménél az Európai Unió nem javasolja a vámok teljes megszüntetését. Szijjártó elismerte ugyanakkor, hogy az egyezmény élesebbé teheti a versenyt az exportpiacokon. A külgazdasági és külügyminiszter azzal hűtötte a kedélyeket, hogy akár évekbe is telhet, mire valóban végeredmény születik a tárgyalásokon.

Navracsics Tibor EB-biztos a vitában azt hangsúlyozta, hogy a Bizottságnak csak tárgyalásra van mandátuma az egyezménnyel kapcsolatban, ezért nem tud önjáróvá válva elszakadni az EU-tagállamok akaratától.

Nem vagyunk egyedül

Legkevésbé sem megnyugtató ugyanakkor, hogy a nemzeti parlamenteknek elvileg nem lesz beleszólásuk a TTIP-be, arról ugyanis jelen állás szerint az Európai Parlament, valamint a tagállamok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács dönt. Igaz, a magyar miniszterelnöknek itt lehetősége és joga is lesz vétózni. Meglepő módon Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának fideszes elnöke a parlamenti vitanapon úgy nyilatkozott, a kormánypárt jogi álláspontja szerint a nemzeti parlamentek hozzájárulása nélkül a TTIP nem léphet hatályba. Itt tehát borítékolhatóan jogértelmezési vita lesz a jövőben Magyarország és az Európai Bizottság között, és mivel nagy a tét, megjósolható, hogy az amerikai nyomás is fokozódni fog. Kulcskérdés lesz tehát, hogy az előttünk álló hónapokban sikerül-e az Európai Unióban szövetségeseket találnunk a TTIP ügyében. E téren egyébként egyáltalán nem állunk rosszul, hiszen több közép-európai ország is hasonló kockázatokkal számolhat az egyezmény kapcsán, mint hazánk. Emellett – miképp arról a Napi Gazdaság február végén beszámolt – a BBC megszerezte és nyilvánosságra hozta az Európai Unió által az amerikaiaknak átadott induló ajánlatnak tekinthető dokumentumot. Ebben számos olyan terület szerepel, melyet egyes uniós tagországok eleve ki akarnak vonni a TTIP hatálya alól. Magyarország például Bulgáriával, Ciprussal, Csehországgal, Dániával, Horvátországgal, Litvániával, Máltával, Olaszországgal, Romániával és Szlovákiával együtt továbbra is nemzeti hatáskörben tartaná a föld- és ingatlanforgalmat, de több más témában is jó néhány szövetségessel számolhatunk.

Egyelőre a magyar kormány kivár – mást a jelenlegi geopolitikai konfliktus kellős közepén nem is nagyon tehet. Amíg folynak a tárgyalások, a német álláspontot támogatva síkra kell szállni az átláthatóságért, nem érdemes azonban vaktában ellőni minden puskaporunkat. A végső megállapodás ismeretében kell majd mérlegelni és dönteni. És egyáltalán nem biztos, hogy ez könnyű feladat lesz.

Ágoston Balázs