Mivel a médiában mostanában szinte minden közlekedési hír az ittas vezetésről szól, különös tekintettel a kétezer éve borral áldozó katolikus papokra, a Demokrata ezúttal egy méltatlanul feledésbe merült közlekedési problémát kívánt feltárni. Munkatársunk a magyar főváros több pontján is megkísérelt átkelni a gyalogosok számára kijelölt átkelőhelyen. A zebrán.

Az ORFK–OBB bevezetőben említett óriásplakátján felülnézetből egy zebrára lépő gyalogost, valamint a zebrán áthaladó autó pirosan villogó lámpáját láthatjuk. A plakát üzenete ez: a gyalogosnak kell előzékenynek, óvatosnak lennie, még a zebrán is. Ez azért meglepő, mert a KRESZ (Közúti Rendelkezések Egységes Szabályozása) „magatartás a gyalogosokkal szemben” fejezete szerint: „Kijelölt gyalogos-átkelőhelyen a járművel a gyalogosnak elsőbbséget kell adni.” A zebrát az autósnak „csak fokozott óvatossággal és mérsékelt sebességgel szabad megközelíteni úgy, hogy a vezető elsőbbségadási kötelezettségének – a szükséghez képest megállással is – eleget tudjon tenni, és e kötelezettségének teljesítése tekintetében a gyalogosokat a jármű sebességével ne tévessze meg.”

Természetesen a gyalogosra is vonatkoznak közlekedési szabályok. Ezekről a „gyalogosok közlekedése” című részben olvashatunk. Az ide vonatkozó rész szerint „a gyalogos az úttestre akkor léphet, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről. Az úttestre váratlanul nem léphet, köteles az úttesten késedelem nélkül átmenni, és tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a járművek vezetőit megzavarhatja vagy megtévesztheti.”

Úgy tűnik, az ORFK–OBB közös kampánya eleve lemondott az autósok meggyőzéséről, viszont azt tapasztaltuk a budapesti Clark Ádám téren lefolytatott szúrópróbaszerű vizsgálat során, hogy a gyalogosok körében megértő fülekre talált. Pontosabban szólva, a gyalogosok már rég tökéletesen hozzáidomultak ahhoz a tényhez, hogy az autósok vadásznak rájuk. Óvatosak, fürgék, elővigyázatosak, az első neszre elmenekülnek, ha viszont úgy hozza a helyzet, meglapulnak, mint az erdei vadak.

Alázatos gyalogosok

A Lánchíd budai oldalán, a Budavári Siklóval szemben található gyalogos-átkelőhely forgalmát figyeltük egy munkanapon 10 és 16 óra között. Háttal állva a siklónak, szemben a Lánchíddal, balról a Clark Ádám téri forgalomból érkeznek az autósok. A túloldalon jobbról a tér forgalmába hajtanak bele. A gyalogátkelőhelyet úgy alakították ki, hogy félúton egy beiktatott járdasziget védelmében a gyalogos balesetveszély nélkül várakozhat az úttesten.

Kíváncsiak voltunk, a közúti közlekedésben résztvevő felek, a gyalogosok és az autósok mennyire tartják be a rájuk vonatkozó szabályokat. Kijelenthetjük, hogy az általunk vizsgált időpontban gyakorlatilag nem láttunk olyan gyalogost, aki úgy közelített a zebrához, hogy nem nézett volna szét. Sőt a gyalogosok óvatosságát a legtöbb esetben túlzónak is találtuk. Olyan bátortalanul közeledtek a gyalogos-átkelőhely felé, mintha tiltott helyen mennének át. Úgy viselkedtek, mintha a zebránál az autósnak lenne elsőbbsége. Azok voltak a legtöbben, akik akkor is megálltak a zebra előtt, ha már séta közben, a zebrához közeledve alaposan felmérték a helyzetet, és látták, nincs a közelben autó. Ennek ellenére többen mégsem mertek átkelni az úttesten. Volt egy idős házaspár, akik odaértek a zebrához, megálltak, egymásra néztek, majd az átkelés előtt megfogták egymás kezét, és szépen megvárták, amíg az összes autó elhalad előttük.

Egy középkorú nőnek az átkelésben a kutyája segített, akaratlanul. A nő megállt a zebránál, de a kutya, nem törődve az autókkal, húzta magával tovább. Az autós kénytelen volt megállni, mert a kutya félig már a zebrán állt. A nő intett, megköszönte, hogy megkapta a neki törvény szerint járó elsőbbséget, majd átkelés közben a kutyáját korholta, hogy „ilyet nem szabad”. Mindenesetre nem mondhatjuk azt, hogy kutyába sem veszik a zebrán álló gyalogosokat.

Egyébként megmosolyogni való volt, amikor a gyalogos a zebrán áthaladva, háláját kifejezvén intett az autósnak. „Köszönöm, hogy nem ütöttél el, és bocsánat, hogy miattam meg kellett állnod.” Hálaadás a zebrán. Sok gyalogos kezdett futásba, miután az autós megállt előtte, alázatosan jelezvén, hogy nem szeretné a géperejű járművek forgalmát feltartani, ezért amilyen gyorsan csak lehet, átiszkol a túloldalra.

Érdekes volt látni azt is, hogy az agresszív autókkal ellentétben, a BKV-buszok milyen példásan viselkedtek a zebránál. A figyelt időpontban nem volt olyan BKV-jármű, amelyik ne állt volna meg a gyalogos-átkelőhely előtt. A turistabuszok is ugyanilyen előzékenyek voltak. Egy rendőrautót is láttunk, de miután az nem autóbusz volt, így az elsőbbséget sem adta meg.

Többször előfordult, hogy egyik oldalon átengedett gyalogosokat az ellentétes irányban haladó autók nem engedték át, a gyalogosok ezért az úttest közepén várakoztak. Előttük, mögöttük autók száguldoztak. Majd amikor a forgalom feltorlódása miatt az autók kénytelenek voltak mégis megállni, az úttesten várakozó gyalogosok közül az egyik elszántan az előtte a zebrán álló autó elé került és sikeresen elhaladt előtte. A többiek is így tettek volna, ám az autós rálépett a gázra. Nehogy már.

Túlélőshow a zebrákon, általában véve sikerrel. Pár óra elteltével már csak a figyelmetlen, körültekintés nélkül a zebrára lépő gyalogost kerestük, de bármilyen meglepő, hat óra alatt ilyet egyet sem láttunk, ami nyilvánvalóan a gyalogostársadalom egészséges életösztönének köszönhető. Dudaszót is csak egyszer hallottunk. Egy előzékeny, azaz a KRESZ-t betartó autósra dudáltak rá hátulról, mert megállt a gyalogosnak, ahelyett hogy gyorsított volna, mielőtt az a zebrára lép.

Mire jó a zebra?

Két járőröző rendőrrel sikerült beszélnünk, akik meglepetésünkre elmondták, „a gyalogos térfelén pattog a labda”, hogy a közlekedési morálban változások legyenek. Szerintük a gyalogos a zebránál csak úgy tudja érvényesíteni elsőbbségét, ha bátrabban lép le az úttestre, ha kellően felhívja a figyelmet, hogy át szeretne kelni. A rendőrök is tisztában voltak azzal, hogy ez a gyalogoslázadásra buzdító szózat milyen képtelenség, és hozzátették, ha lehetséges, inkább ne írjuk le a véleményüket.

A kerékpárosokban, főleg a futárokban láttunk elegendő bátorságot ahhoz, hogy érvényesítsék elsőbbségüket. De ez kockázatos. Egy futár elmesélt egy kalandot, ami éppen itt esett meg vele.

– Olyan nagy volt a forgalom, hogy egybefüggő kocsisor alakult ki, a zebrán is álltak az autók. Elindultam a kerékpáron, de annyira közel álltak egymáshoz az autók, hogy le kellett tennem a lábam. Lépésben haladtam át az autó előtt, lábam között a kerékpárral. Megindult a forgalom, de a hátsó kerekem még az autó előtt volt. Ez nem érdekelte a sofőrt, gázt adott. Éreztem, hogy a bicikli kicsúszik alólam, majd egy nagy reccsenéssel a hátsó kerekem megadta magát.

– És?

– Nincs és. Az autós elhajtott.

A sikló közelében várakozó, középkorú taxis is elmondta, ő gyakran megáll a zebránál, mielőtt a gyalogos lelépne, „mert a KRESZ nem tiltja az udvariasságot”.

– Gyakran megesik, hogy a külső sávban haladva megállok a zebra előtt, a gyalogos elindul, de a belső sávban, vagy éppen a szembejövő sávban lassítás nélkül száguldanak el az autók, nem törődve se a zebrával, se a gyalogossal. Így gyakorlatilag a zebra előtti megállással én sodortam életveszélybe a gyalogost – mutatott rá az abszurd helyzet sajátos logikájú következményeire.

Egy két kisfiával várakozó anyuka szintén érdekes történettel ajándékozott meg.

– Spanyolországban nyaraltunk, és egy zebra közelében lévő utcai információs táblát tanulmányoztunk éppen. Egyszer csak megszólalt az egyik kisfiam: „Anyuci, miért állnak az autók?” Kiderült, az autók megálltak, mialatt néztem a táblát, mert várták, hogy átkeljük – mesélte a hazánkban elképzelhetetlen helyzetet.

A Clark Ádám téren eltöltött hat óra alatt megfogalmazódott bennünk egy kérdés: mire jó a zebra? Úgy döntöttünk, megpróbálunk választ találni rá.

Szécsi Tibor, a BRFK közlekedésrendészetének osztályvezetője szerint a gyalogosbalesetek 18-20 százalékát a gyalogosok okozzák, amiből persze az következik, hogy a túlnyomó többséget kitevő 80-82 százalékért viszont nem ők a felelősek. A gyalogosok okozta balesetek között a leggyakoribb a hirtelen úttestre lépés, és a tiltott helyeken való átkelés. Kérdésünkre, hogy külön a gyalogos-átkelőhelyeken történt balesetekről vezetnek-e statisztikát, így felelt:

– Tavaly 1180 baleset történt elsőbbség meg nem adása miatt, ebből 179 esetben gyalogosoknak nem adtak elsőbbséget. Sajnos sok idős ember szenved balesetet, de a súlyos balesetek száma csökkenő tendenciát mutat – mondta biztatóan az osztályvezető, akitől megtudtuk, 20 ezer forint helyszíni bírsággal büntethető az az autós, aki nem adta meg a gyalogosnak az elsőbbséget.

Hogy mit tanácsol a gyalogosoknak, hogyan kelljenek át a zebrán?

– Csak akkor lépjenek le az úttestre, ha megbizonyosodtak, hogy az autós megadja az elsőbbséget.

A Magyar Autóklub Humán és Közlekedésbiztonsági üzletág vezérigazgatója, Mészáros Ferenc lovagiasan elismerte, hogy elsősorban az autósok és csak kisebb mértékben a gyalogosok a hibásak.

– Az autós nem mindig érzékeli a féktávolság lehetséges hosszát, a gyalogos is téved az úgynevezett távolságbecslésnél, és sajnos rendkívül nagy a tévedés aránya. Amíg jogszabályi keretek között nem kerül sor rendszeres oktatásra, addig a csekély javulás reménye is kétséges. Látjuk, hogy morális kérdéseken javítani nem tudunk, így egyetlen lehetőségként a drasztikus fellépés marad, mint az ittas vezetők esetében – mondta a Demokratának Mészáros Ferenc.

Előzékeny autósok

A Berlinben élő Griechisch Dóra szerint Nyugaton az emberek sokkal türelmesebben vezetnek, mint nálunk. Ausztriában az autóvezetők annyira előzékenyek a gyalogosokkal, hogy ha az ember messze van a zebrától, már megáll a sofőr, és vár, akár fél percet is, hogy átengedje. A németeknél is hasonló a helyzet, de azért Berlin egy kicsit más kategória. Itt sok a külföldi, a turista, ez egy igazi metropolisz. Nem annyira nyugodt a közlekedés sem, bár a gyalogosok még mindig nagyobb tiszteletet élveznek, mint nálunk.

– A gyalogosoknak nincs félelemérzetük, mennek, mint az őrült, ha zöld van, ha piros. Szerintem az emberek mentalitása, a nyugodtabb életvitel az, ami a közlekedést igazából meghatározza.

A svájci Bernben élő Piriczki Kónya Csillától megtudtuk, száz frankra (17 ezer forint) büntetik az autóst, ha nem adja meg az elsőbbséget a gyalogosnak.

– Itt rengeteg körforgalom van, ezért kevés a lámpa, de ez semmilyen problémát nem okoz a gyalogosoknak. Nem kell a zebránál ácsorogni és várni, mert minden autós megáll, hogy a gyalogos átmehessen. Az autósok előzékenyek és türelmesek.

Borbély Krisztián foglalkozása sofőr, jelenleg Ausztráliában él. Szerinte a gyalogosok igenis hibásak, és igazságtalan dolog, hogy mindenért az autóst hibáztatják. Elmondta, a fő gond az, hogy a gyalogosok nem néznek körül, mielőtt lelépnek a járdáról, szerinte súlyosan kéne büntetni azt, aki nem a zebrán megy át.

– Ausztráliában átszámolva 50 ezer forint, Németországban 25 ezer, Amerikában körülbelül 55 ezer forintnak megfelelő összeg a tiltott helyen átkelő gyalogos büntetése – sorolja.

Balogh István Oslóban azt tapasztalja, hogy ott az autósok nemcsak a gyalogosátkelőhelyeken, hanem mindenhol átengednek, nagyon udvariasan. A szabályok szerint parkolni csak minimum öt méterre a zebrától lehet, így a gyalogos nincs életveszélyben, ha a közvetlen közelében parkoló jármű mögül kell kilépni. Persze a dolgok oda-vissza is működnek, nem úgy, mint nálunk.

– Az emberek itt tényleg megpróbálják az átkelőket használni, mert biztonságosak – hívja fel a figyelmet egy fontos különbségre.

A tv2 Napló című műsora tavaly részletesen foglalkozott a témával, amikor Budapesten egy 26 éves lányt gázoltak halálra a zebrán. A riport szerint tavaly 780 gázolás történt a gyalogos-átkelőhelyeken. Vajon miért van az, hogy Európában mindenhol bekötött szemmel átkelhetünk a zebrán, mert ott az elsőbbség megtagadása a legsúlyosabb közúti balesetnek számít, miközben hazánkban a gyalogost szólítják fel nagyobb éberségre ott, ahol elsőbbsége van? Vajon mi lesz a következő balesetmegelőző kampányszlogen? „Nézzen körül a zöld lámpánál is”?

Ahogy a harc durvul, a hangnem is keményedik. Budapesten a belvárosi parkolóórákra a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete a következő feliratot ragasztotta ki: „Anyád helyét is elfoglalnád, ha mozgássérült lenne?” A mozgássérülteknél lám, betelt a pohár. Alighanem igazuk van, felismerték, hogy látszólag békés körülmények között, de alapjában véve hadiállapot van a magyarországi közutakon, ha úgy tetszik, egyfajta motorizált megszállás, amely ellen csak itt-ott és bátortalanul lázadozik az őslakos gyalogjáró népesség.

Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a mozgássérültek példáján felbuzdulva esetleg hatásos társadalmi visszhangja lehetne hazánkban egy „Anyádat is elütnéd a zebrán, te köcsög?” – feliratú óriásplakátnak. Vagy osztogathatnának a gyalogosoknak kis hatótávolságú, eldobható köpenyű, vállról indítható rakétákat is.

Lass Gábor