A múlt héten is folyamatosan érkeztek a Szilágyi családnak tett felajánlások a Magyar Ház Alapítvány számlaszámára.

Egy neve elhallgatását kérő olvasónk, aki harminckétezer forintot, és egy csomagot küldött a családnak, az alábbi levelet írta nekünk:

„(…) Szívmelengető volt látni az újságban, hogy a Joli előtti nagy kartondobozt én töltöttem meg tartós élelemmel. (…) Hasonló helyzetben magam is voltam, amikor 1955-ben az ÁHV elvitte édesapámat, minket pedig földönfutóvá tett „rákosipajtás”, mert elvették mindenünket, csak a rajtunk lévő ruha maradt. Laktam kocsiszínben, szénapadláson, szalmakazalban, marhaistállóban. Közben gimnáziumba jártam, köszönhetően drága jó édesanyámnak, és testvéreimnek, akikkel napszámba jártunk, hogy éhen ne haljunk. Édesapámról hat hónapig semmit se tudtunk, él-e, vagy már agyonverték az ávósok. (Később ez is megtörtént) (…) Lelkiismeret-furdalásom lett, amint elolvastam a Szilágyi család történetét. Mert nekem van födél a fejem fölött, van cserépkályhám és száraz fa is, elegendő. (…) Tegnap feladtam egy kilenc kilogrammos élelmiszercsomagot, mert fázni is, meg éhezni is, kicsit sok, hát legalább ne éhezzenek.”

Múlt heti riportunkban beszámoltunk arról, hogy lapunk főszerkesztője, Bencsik András látogatást tett a Szilágyi családnál. Bencsik András ígéretet tett, hogy a Demokrata szerkesztősége addig nem engedi el a kezüket, amíg biztonságos otthonra nem lelnek.

A múlt héten hirdetéseket adtunk fel az interneten, hogy minél hamarabb albérletet találjunk a családnak. A Lipóti Pékség vállalta, hogy amíg saját otthonra nem lelnek, fizeti az albérletüket. Joli is elkezdte a keresést, bár rögtön hozzátette, nem bízik abban, hogy neki bárki is albérletet kínálna. Azt mondta, a tűzeset után, amíg még volt állása, sok hirdetőt felhívott, akik azonnal letették a telefont, amikor megtudták, hogy három gyermekkel szeretne beköltözni.

– Nagyon köszönjük a Lipóti Pékség felajánlását, de úgy gondolom, ha már ilyen sokáig kihúztuk itt, még kibírunk pár hónapot, ne költsenek feleslegesen ránk – hálálkodik Joli.

Mivel még az általunk feladott hirdetésekre nem jelentkezett senki, ezúton arra kérjük olvasóinkat, aki tud megfelelő miskolci albérletet kínálni a családnak, hívja szerkesztőségünket.

Joli a múlt héten nemcsak albérlet után kutatott, hanem megnézett a Lyukóvölgyben két eladó házat is. Szerinte külsejüket, méretüket tekintve mind a kettő tökéletes lenne számukra. Az egyik ház hetven négyzetméteres, és 2,6 millióba kerül, a másik pedig egy hatvanöt négyzetméteres faház, amit mindössze ötszázezerért kínálnak.

– Nem várhatom el az olvasóktól, hogy még másfél millió forintot összegyűjtsenek. Az eddig összegyűlt egymillió forint így is minden álmomat felülmúlja – mondta Joli, amikor a házakról kérdeztük.

A faház is tökéletes lenne, egy szempontot kivéve. Azért adják áron alul, mert a környéken rengeteg a betörés, és a tulajdonosa minél előbb túl akar adni rajta. Szereljék szét, vigyék, neki mindegy, csak minél hamarabb. Azt tanácsolta Jolinak, csak akkor vegyék meg, ha valaki mindig van otthon. Talán akkor nem törnek be.

Mint írtuk, a család a tűzeset óta azon tanakodott, a leégett ház helyén építsenek-e egy új házat, vagy máshol kezdjenek új életet. Mindkét lehetőség elérhetetlen álomnak tűnt számukra, ezért komolyabban nem is foglalkoztak ezzel. Riportunk megjelenése után azonban gyökeresen megváltozott a család élete, az adományoknak köszönhetően hamarosan új házuk lehet, így újra átgondolták a kérdést, és döntöttek.

– Megbeszéltük közösen, hogy a régi telken azért nem szeretnénk építkezni, mert ott is rengeteg volt a betörés. Olyan emberek laknak ott, akik lopják a villanyt és éjjel-nappal az utcán óbégatnak. Nem szeretném, ha a gyermekeim ilyen környezetben nőnének fel. Másrészt le szeretnénk zárni a múltat. A jó emlékek mellett túl sok a rossz emlék is – mondta Joli.

A család olyan biztonságos környéken szeretne élni, mint a jelenlegi, ezért ott is szétnézett, van-e eladó ház. Házat nem, de egy telket találtak, éppen mögöttük. A telken van egy kis konyha, szoba, valamint be van vezetve a víz és a villany. A tulajdonosa négyszázezret kér érte. Joli arra gondolt, ha megveszik a telket, ott fel lehetne állíttatni a lyukóvölgyi faházat. Azt mondja, nagyon szeretnek ott lakni, mert biztonságban érzik magukat.

– A szemben lakó férfi szomszéd nagyon rendes velünk, van autója is, felajánlotta, hogy bármiben segít. Tulajdonképpen csak rá számíthatunk – mondja Joli, aki attól fél, egy számukra idegen helyen segítség nélkül maradnának.

Az összegyűjtött összegből már megvehető a telek, és a lyukóvölgyi faház, amit szét-, majd összeszerelve fel lehet állítani az új helyen. A héten ismét ellátogatunk a családhoz, hogy közösen átgondoljuk ezt a lehetőséget. Alakulnak a dolgok…

Lass Gábor

Felajánlásaikat továbbra is az alábbi számlaszámra várjuk:

Magyar Ház Alapítvány

10700024-04798000-51100005

A közleménybe, kérjük ezt írják: „12 négyzetméter”