– Levelet küldött mind a hét önkormányzati szövetségnek. Mit írt, és milyen választ kapott?

– Már a második levelemen is túl vagyok, választ nem kaptam eddig. Nem tudom elfogadni a kormány tervezett döntését, hogy működésképtelenné tegyék az önkormányzatokat. Százhúszmilliárd forint elvonásáról beszélnek, majd a régi forgatókönyv alapján jön egy megmentő szocialista képviselő elvtárs, aki könnyeket hullat értünk, ezt követően a 120 milliárdból 80 milliárdos elvonás lesz. Ő lesz a megmentő, a kormány pedig a megértő, de minden polgármestertársam tudja, ugyanúgy az önkormányzatok végét jelentené a kisebb elvonás is. Évek óta a kormány pénzszóró, felelőtlen, végig nem gondolt politikáját az önkormányzatok sínylették meg. Csak vissza kell emlékezni a közalkalmazottak béremelésére vagy a kétszer száznapos programra: az MSZP–SZDSZ-koalíció úgy váltotta be az ígéreteit, hogy annak semmilyen anyagi fedezete nem volt, és a kétszer száz nap ostobaságát rólunk tarhálták le. Elszörnyedve kell tapasztalnunk, hogy a tisztelt miniszter urak úgy beszélnek az önkormányzatokról, hogy halvány fogalmuk sincs, mit csinálunk, mi a feladatunk, milyen lehetetlen körülmények és pénzügyi feltételek mellett teljesítjük kötelességeinket. A tárgyalások a korábbi évekhez hasonlóan ismét eredménytelenek. A szövetségek évek óta semmi eredményt nem tudnak felmutatni a tárgyalásoknál, és nem veszik észre, hogy csak erő felmutatásával lehet valamit kiharcolni a kormánnyal szemben. Jó lenne, ha felfogná mindenki – a szövetségek, a miniszterek és miniszterelnök is –, ha az önkormányzatok nem tudják ellátni feladataikat pénzhiány miatt, az ugyanúgy az ország összeomlásához vezet, mint amikor az államkassza kiürül. Én azt javasoltam, hogy az angol postássztrájk mintájára a polgármesteri hivatalok és az önkormányzatok hasonló módon cselekedjenek: csak a törvényben előírt feladataikat lássák el.

– Mit okoz a 120 milliárd forint állami támogatás elvétele?

– Tisztázzuk a fogalmat, az úgynevezett „költségvetési támogatás” nem segély. Úgy tűnhet a laikus előtt, mintha az önkormányzatok segélyt kapnának a kormánytól, és amennyiben kevesebbet adnak, akkor a gonosz és telhetetlen önkormányzatok kiabálnak. A valóság azonban az, hogy az államnak vannak feladatai, amelyeket az önkormányzatoknak leosztott. Ezeknek a feladatoknak az ellátására kapjuk a pénzt. Az állam helyett ellátjuk e feladatokat, ezért a költségvetésből ezeket fedezni kell. Ráadásul ha egy feladatra a költségvetésből kapunk egy forintot, ahhoz az önkormányzatnak még másfelet kell hozzátennie, hogy az oktatás, a szociális rendszer, az egészségügy intézményei működni tudjanak. Az önkormányzatok jelenleg nem csak a kötelező feladatokat látják el, támogatják például a civil szervezeteket, a sportegyesületeket. Az UTE támogatása nem lenne nekünk kötelező, viszont nem mindegy, hogy háromezer gyerek hogyan tölti el szabadidejét, csavarog, kábítószerhez nyúl, vagy sportol és egészséges életet él. Az állami pénz kvóta szerint jár, amiből ki lehet számolni, hogy Újpestet 880 millió forint veszteség éri.

– Mennyi a kerület költségvetése?

– Tizenötmilliárd forint. Nem bennünket fog az elvonás padlóra küldeni, mert mi azon kevés önkormányzatokhoz tartozunk, amelyek anyagilag stabilak, viszont ettől a megszorítástól az ország önkormányzatainak hetven százaléka csődöt jelenthet, az erősebb önkormányzatok is, amelyek közé mi is tartozunk, csak a kötelező feladatok ellátására lesznek képesek.

– A kormány azt mondja, a pénz elvonásával a feladatokat is csökkentené.

– Ez buta érvelés. Koncepció nélkül bedobtak valamit a köztudatba, de nincs konkrétum. Milyen feladatokat kívánnak visszavenni? És ha visszaveszik, azt majd el is kell látni, aminek vannak személyi és tárgyi feltételei. Mindent egy központból szeretnének irányítani? Hogyan? Komolytalanok. Nagyon érdekelnének a részletek, mire gondolnak egy ilyen kijelentéskor. Itt van a szociális rendszer, amely egységes egészként működik a kerületben. Ha ebből a kormány felelőtlenül egy szeletet elvesz, összeomlik, márpedig aki a költségvetés előtt egy hónappal ilyet kitalál, az az egész szociális rendszert összedöntheti. Szép lassan épülnek le az ágazatok Magyarországon. A munkahelyek megszűnése most a legnagyobb probléma, egyre többen fordulnak szociális segélyért. Az egyre növekvő szegénységben azt a kicsit is el akarják venni a tehetetlen emberektől? Többször mondtam kormánytagoknak, hogy jöjjenek el egyszer egy ügyfélfogadásra, látogassuk meg a szociális, a lakásügyi osztályokat, legalább egyszer nézzék meg a valóságot, és utána döntsenek az emberek sorsáról. Az ország igazi baja az, hogy a kormánynak fogalma sincs, mi történik az emberek szintjén.

– Hogyan gazdálkodják ki a 880 milliós veszteséget? Mire nem költenek majd?

– Most azt mondom, Újpesten úgy fogjuk megoldani, hogy a rendőrség például nem kap támogatást, ami veszélyeztetni fogja a működését. Az ország településein működő kapitányságok közel 90 százaléka már most is működésképtelen, tudok olyan várost, ahonnan kivonult a rendőrség, mert egy tisztességes helyiséget sem tudtak részükre biztosítani, nemhogy forrást a működéshez. Ez a közbiztonság romlásához vezet, és az emberek azt mondják, ha nincs rend, akkor majd én rendet teszek, és eluralkodik az önbíráskodás, az ököljog. Mi nem ezt szeretnénk, de nem adnak más lehetőséget.

– Hiller István szocialista oktatási miniszter 2010 őszétől megvalósíthatónak tartja az iskolák állami tulajdonba vételét. Végül is egyszer, úgy hatvan éve, már sikerült…

– El kéne gondolkodni azon, mi lenne, ha ötszáz önkormányzat egyszerre visszaadná az iskoláit az államnak. Hiller István nincs tisztában a dolgokkal, ott ül a bársonyszékében a miniszter úr, és fogalma sincs, milyen körülmények között működteti egy önkormányzat az iskoláit. A kevés állami kvóta mellett mennyit tesz hozzá az önkormányzat, és mennyit tesznek hozzá a szülők. A gyerekek viszik be a vécépapírt és a tisztálkodási szereket, mert az iskolának nincs pénze ezekre. Ezért felelős a szociálpolitika, a foglalkoztatáspolitika, az egészségügyi és különösen a médiapolitika. A liberális oktatáspolitika a csőd felé vezet. Az állam belebukna, ha visszavenné az oktatási intézményeket. Sokat gondolkodom azon, mit követett el ez a nép, mi a bűnünk, hogy ilyen tehetségtelen vezetők irányítják ezt a szép országot. Annyit ártottak már a magyar oktatásnak, amennyit a szlovákok, románok és szerbek együttvéve sem az elmúlt ötven évben.

– Mi lesz a panelprogrammal?

– Az egy működésképtelen program, senki nem számolta ki, mennyibe kerül sok ezer panelház felújítása. Egy-két házat szúrópróbaszerűen kiemelnek, új külsőt adnak neki, a fűtését korszerűsítik, de ez csak kampánycélokra elég. A panelfelújítási program keretében pályázó társasházak lakói jellemzően alacsony jövedelmű emberek, viszont a részvétel egyik feltétele az önrész vállalása, amire a lakóközösségek többsége képtelen. Ha mégis, akkor választásuk kényszerűségből a legolcsóbb szigetelőanyagokra esik, amelyek azonban sok esetben éghetőek. Elemi érdeke lenne ugyanis a kormányzatnak, hogy a felújítás során felhasznált anyagok minősége kifogástalan legyen, hiszen ez a garanciája annak, hogy az épületekben biztonságban érezzék magukat a benne lakók. Belátható ugyanis, hogy a panelházak újbóli felújítására egyhamar nem kerülhet sor. Mindenekelőtt az elektromos hálózatnál kéne kezdeni egy felújítást, viszont ezzel foglalkoznak a legkevesebbet, pedig ezeket a vezetékeket megette az idő, és ha nem ezzel kezdik, akkor sorra fognak felgyulladni a panelházak. Ezek a felújítások nagyon sokba kerülnek, ráadásul ha elveszik a 120 milliárdot, mindenki felejtse el a program folytatását.

– Drága a távfűtés. Mi lehet a megoldás?

– Ez fővárosi ügy. Valami megoldás pedig kellene, mert ha valaki nem fizeti a díjat, azt az önkormányzatokra terhelik. Ez nekünk az elmúlt két évben 200 millió forintba került. A Főtáv rajtunk hajtja be a pénzt. Szerintem az önkormányzatoknak szolgáltatni kellene, az emberek életének megkönnyítéséért kéne ügyködniük, nem pedig a nyereség hajhászásáért. Ilyen felfogásban kéne átgondolni a fűtés, a víz és az áram díjainak meghatározását is.

– A kormány csökkentené az önkormányzatok számát, és máson is spórolna. Ez járható út?

– Már nem tudnak mit felélni az önkormányzatok. Mindent eladtak, privatizáltak, egyre súlyosabb gond az eladósodás. Ha egy szektort megszorongatnak, akkor az megpróbálja megtalálni a kitörési pontokat. Nem biztos, hogy az önkormányzatok számát kéne csökkenteni, inkább a feladatokat, hatásköröket kellene jobban rögzíteni, és az ezekhez szükséges finanszírozást biztosítani. Attól még semmi nem lesz olcsóbb, hogy csökkentjük az önkormányzatok számát. Amennyiben ezeket a feladatokat rögzítenék, nem lenne január másodikán gyomorgörcse a polgármestereknek, amikor meg kell csinálni a költségvetést. Nem tartom jó ötletnek, hogy ne adjunk tiszteletdíjat a képviselőknek, viszont szabályozni kéne a felelősségüket, mert jelen pillanatban bejárnak havonta egyszer a testületi ülésekre, szavaznak, néha jól, néha rosszul, és a döntéseikért semmi felelősség nem terheli őket. Egyetemleges anyagi és büntetőjogi felelősséget kell vállaljon egy nép által megválasztott képviselő, éppen úgy, mint a polgármester. Ezt is rendbe kéne rakni.

– Ha ennyire egyszerű, miért nem fognak össze az önkormányzatok?

– Mert pártkatonaként működnek. Nekem a választási szlogenem az volt, hogy „Az én pártom Újpest”, és ezt nagyon komolyan gondolom. A húszas években Újpest legfontosabb eseménye az volt, hogy a város önmaga négy kórházat tudott fenntartani, most pedig azért küzd, hogy a megmaradt egy fennmaradjon. Akár akarnak sztrájkolni, akár nem a polgármestertársaim, előbb-utóbb működésképtelenné válnak az önkormányzatok, és akkor már tényleg csak a kötelező feladataikat tudják ellátni, de akkor már késő, most még ezt lehetne nyomásgyakorlásként felhasználni. Azt tudom, hogy én miért küzdök, mert újpesti vagyok, mert itt neveltek a szüleim. Gyerekkorom óta fontos helyszín az életemben az újpesti piac, amit soha nem engedek privatizálni, vagy a Duna-part… Ezt egy pártkatona nem tudja átérezni. Gyerekeimnek mindig azt mondtam, az a tied, amit a tíz körmöddel kikaparsz magadnak, ez vonatkozik a polgármestertársaimra is, kinek-kinek annyi hatásköre és tekintélye van, amennyit kiharcol magának.

– Nem fél attól, hogy a lakosság a település vezetői ellen fordul a sztrájk miatt?

– Odáig sem jutottunk még el a rendszerváltás óta, hogy az emberek felfogják, ma ő sztrájkol, de lehet, hogy holnap nekem kell, ezért ma neki kell az én szolidaritásom, de holnap nekem lesz szükségem az övére. Ameddig erre nem ébred rá a társadalom, addig tehetetlen lesz a mindenkori hatalommal szemben. Az emberekkel meg kell értetni, hogy egymásért vagyunk, és nem tűrni kell egymásért, hanem aktívan kell élni. Nyugat-Európában van erre bőven példa.

– Igaz, hogy hamarosan újra lesz Újpestnek Trianon-szobra?

– Igaz. Az elmúlt napokban több sajtóorgánum nemtetszésének adott hangot az újpesti trianoni emlékszobor visszaállítása miatt. Egyesek nemcsak azt vitatták, hogy a Fővárosi Önkormányzat egyáltalán hozzájárul-e a szobor felállításához, hanem azt is kijelentették, hogy a szlovák érzékenységet sértené. A kérdéses szobor 1937 óta áll Újpest közterületén. Néhány éve megpróbálták ellopni, és eközben csúnyán megrongálódott. A szobrot helyrehozattuk, és visszaállítjuk a megfelelő helyére. Ehhez nem kérjük senki engedélyét. Trianon a magyar történelem része, annak is a legtragikusabb oldala. Nem Magyarország vett el területeket Romániától, Szlovákiától, Ukrajnától, Szerbiától, Ausztriától, Horvátországtól és Szlovéniától. Minden egyes magyar embernek, minden kisebb-nagyobb közösségnek joga van a történelmi múltra emlékezni, és ezt nincs joga senkinek sem kétségbe vonni. Egyesek kisebbrendűségi érzésből fakadó, már a terheltség jeleit mutató lelki defektusaival nem lehet mit kezdeni. A tolvaj mindig attól fél a legjobban, hogy az általa ellopott, elrabolt dolgot a tulajdonos visszaveszi tőle. Ez azonban az ő problémája.

Oláh János