– A minisztérium honlapján olvasható koncepció a felsőoktatás átalakítását a bolognai nyilatkozat szükségszerű velejárójaként tünteti fel, s a CSEFT-program, vagyis a Csatlakozás az Európai Felsőoktatási Térséghez keretében készült. A Bolognában aláírt nyilatkozat tartalma azonban a közvélemény számára kevéssé ismert.

– A bolognai nyilatkozat legfőbb célja, hogy kialakítson egy egységes európai felsőoktatási térséget. Már abban is téved az anyag, hogy nekünk kellene csatlakozunk valamihez, hiszen nem csatlakozunk, hanem kialakítunk valamit Európával közösen, mégpedig 2010-re. Célja, hogy közel megegyező legyen a képzési rendszer, s ezzel átjárhatóvá váljon a felsőoktatás. Annak a vitaanyagnak, ami az Oktatási Minisztérium honlapján szerepel, a bolognai nyilatkozathoz nem sok köze van, ugyanis csupán az első része foglalkozik azzal, hogyan kell átalakítani a képzési rendszerünket. Ami azonban utána jön, a felsőoktatást teljes szétverését szolgálja. Sérti az egyetemek autonómiáját, gazdasági mechanizmusait, s véleményem szerint a törvényekkel is ellentétes. Ennek a szélsőségesen liberális vitaanyagnak a kidolgozásával egy közel negyvenfős szakértői csoportot bíztak meg. A 120 oldalas tervezet költsége körülbelül hatvanhatmillió forint volt, de nem tudjuk, személy szerint kik készítették. A minisztérium tájékoztatása szerint a saját anyagát egyébként novemberre fogja elkészíteni. Így még érthetetlenebb, hogy miért kellett kidobni ennyi pénzt egy ilyen anyagra.

– A vitaanyag átalakítaná többek között az egyetemek, főiskolák vezetését is, úgy, hogy az intézmények élére a miniszter által kinevezett menedzsert állítanának.

– Az egyetemeket innentől kezdve nem a szenátus és a szenátus által kinevezett rektor irányítaná. Meghagynák a szenátus döntési jogát az oktatásszervezési kérdésekben, de nem szólhatna bele például az egyetem jövőjét, fejlesztését szolgáló elképzelésekbe. Ehelyett olyan igazgatótanácsot neveznének ki, amelyet egyrészről kormányzati, mondhatni úgy is, hogy politikai delegáltakkal, másrészről pedig a szenátus által kinevezett emberekkel töltenének föl. S bár a a tanács tagjainak nem lenne közvetlen kötődése az intézménnyel, mégis ők neveznék ki az egyetem rektorát. Ami az egészben a legborzasztóbb, hogy a rektor személye nem lenne semmilyen tudományos fokozathoz kötve, voltaképpen csak a gazdasági igazgató funkcióját látná el. A tervezet emellett megkérdőjelezi a hallgatói képviselet létjogosultságát is, holott a bolognai nyilatkozat éppen a hallgatók közreműködését szorgalmazza a döntéshozatalban. Ehelyett a hallgatók kiszorulnának az igazgatótanácsból és a szenátusban is csökkenne a számuk.

– Ha egy intézmény élén változik a vezetési struktúra, szinte mindig átalakul a finanszírozás rendszere is. Milyen mértékű változásra lehet számítani a felsőoktatási intézmények finanszírozását illetően?

– A tervezet megszüntetné a felsőoktatási intézmények költségvetési státusát, s egy sajátos struktúrába helyezné őket. Ez megint csak érthetetlen, hiszen ilyen alapon például a kórházakat, a rendőrőrsöket is bele lehetne tenni egy külön kategóriába. Voltaképpen nonprofit jellegből profitorientálttá teszi az egyetemeket, tehát nem az értékteremtés lesz az igazi cél, hanem az, hogy profitot termeljenek. Ez pedig a felsőoktatásban dolgozók közalkalmazotti státusának megszűnését vonná magával. Mindezek mellett már most 3,4 milliárd forintot vonnak el a felsőoktatástól, s ezzel az intézkedéssel idén minden fejlesztés leállt, s szerintem a jövő évben sem indul újra.

– Az infrastruktúra fejlesztéséhez tartozik a kollégiumok építése is, hiszen legalább kétszer annyi kollégiumi férőhelyre lenne szükség a felsőoktatásban, mint amennyi most van. A kormány tízezer új férőhely megépítését ígérte a választások előtt, amelyet azonban nem állami, hanem vállalkozói tőkéből kíván megvalósítani.

– A privatizáció itt úgy menne végbe, hogy az egyetem kijelölne egy területet, ahol a vállalkozó felépítené a kollégiumot. Ezt azután meghatározott ideig működtetné, majd utána átadná a felsőoktatási intézménynek. S hogy mindez megérje a vállalkozóknak, a minisztérium sem titkolta, hogy a szállás díja egy hónapra 25-30 ezer forint lenne. Igazából nem értem, hogy ennek mi értelme van, hiszen egy albérlet sem kerül sokkal többe, pláne nem vidéken, ahol ennyiért már egy komplett lakást is lehet bérelni. Arról nem is beszélve, hogy ekkora összeget képtelenek kifizetni a hallgatók.

– Az elvont milliárdokat a felsőoktatási intézményeknek valahonnan pótolniuk kell. S bár a minisztérium cáfolja, sokan mégis rebesgetik a tandíj burkolt formában való megjelenését.

– A minisztérium tervezetében több helyen is megjelenik, hogy a hallgatóknak hozzá kell járulniuk az oktatás költségeihez. A tandíj helyett utólagos hallgatói hozzájárulásról beszélnek, vagyis azt a képzési és fenntartási normatívát, amit az állam ad az intézménynek egy-egy hallgató után, a diploma megszerzését követően vissza kellene fizetniük. Ez egy végzett diáknak kamatok nélkül három-, de akár ötmillió forintot is jelentene. Ezt tagadták, annak ellenére, hogy fehéren feketén így van leírva az anyagban. Sőt, még olyan kontextusban is, miszerint szeretnék, ha Magyarország végre megtanulná a fejlettebb nyugati demokráciáktól a közteherviselés rendjét. Magyarul, mivel a diplomások többet fognak keresni, fizessék is meg a képzésük árát. Ez szerintem egy olyan tézis, amelyet csak a legszélsőségesebben liberális szociológusok írnak le. A tandíj egyébként az SZDSZ ősrégi álma, hiszen ha nem jön az Orbán-kormány, 1998-ban a havi kétezerről nyolc-tízezer forintra emelkedett volna az összege.