Üzen az ősi puszta
A Kiskunsági Nemzeti Park területén, Apajon és környékén, a volt állami gazdaság földjein összesen ötezer hektár bérelt területen létesített ökofarmján gazdálkodik hetven munkatársával Szomor Dezső. A Hortobágy után ez a második legnagyobb szikes pusztánk. Termőképessége meglehetősen alacsony, egyetlen állatnak a terület egy részén akár két hektárt kell lelegelnie a szükséges táplálékért. Kizárólag őshonos fajtákat tartanak, az év nagyobb részében külterjes legeltetéssel nevelik őket, aminek természetvédelmi, tájkarbantartó haszna is van.
Mintha időutazáson vennénk részt, ahogy a szikes pusztán legelő szürke marhákat kémleljük. Szakasztott ilyen lehetett a táj sok évszázaddal ezelőtt. Épp csak a vezérek és a szekerek hiányoznak, hogy megelevenedjék a Feszty-körkép némely részlete. A múltat is idézi, de a jövőt is építi Szomor Dezső 2014-ben a Magyar Konyha folyóirat Termelői Díjával kitüntetett Apaj környéki birtokán, ahol hagyományos módszerekkel, de a legkorszerűbb feltételeknek megfelelve nagyjából 3000 szürke marhát tartanak, mintegy 700 bivalyt, a mangalica-törzsállomány pedig 220 koca és évente 1500 malac.
Utóbbi fajta egy időben szinte eltűnt Magyarországról. Pedig ez az 1830-as években József nádor által keresztezéssel kitenyésztett régi magyar zsírsertés a XIX. század közepére a legnépszerűbb lett országszerte, és nemzetközi hírnevet szerzett a magyar sertéstenyésztésnek. Az 1950-es évekig töretlen volt népszerűsége idehaza és külföldön egyaránt, ám az épp aktuális életmóddivat, ami a zsírt közellenségnek kiáltotta ki, alaposan megcsappantotta állományát. 1992-ben mindössze 200 törzskoca élt hazánkban, ebből 60 Szomor Dezsőé volt. Akkoriban a legtöbben értetlenül szemlélték a mangalicát, nem volt olyan piaci sikere, mint ma. A fajta a spanyoloknak köszönheti reneszánszát, a híres Serrano sonkának ugyanis kiváló alapanyaga a magas zsírtartalmú mangalicahús. Spanyol szakemberek jelentették ki – naná! –, hogy a világ legjobb fajtája ugyan a nevezetes ibérico, de a mangalica semmilyen tulajdonságában nem marad el mögötte. Ezért is vásárolnak nagy mennyiségben belőle, és ma már Amerikában, Japánban, Kínában is tenyésztik.
– A mangalica tartása sokkal költségesebb, mint más házisertésé. Egy kilogramm súlygyarapodáshoz hat-hét kiló takarmány kell, és lassan is fejlődik – mondja Szomor Dezső, hozzátéve, hogy míg az intenzív sertés évente 25-30 malacot is fial, a mangalica mindössze hat-nyolc utódot hoz világra. Emellett a mangalica testtömegének csak húsz százaléka hús, ráadásul másfél év alatt éri el a vágásérettséget, míg az intenzív sertés négy-hat hónap alatt.
– A takarmány nagy részét, például a lucernát, a tritikálét, a cirkot magunk termeljük meg. Ennek is köszönhető az egészséges, kiváló minőségű hús – mondja a tulajdonos.
A Szomor Ökogazdaság nem csak idehaza értékesíti termékeit, külföldi piacokon is jelen vannak. Éspedig nagy sikerrel, olyannyira, hogy 2020-ban az Ázsia ötven legjobb éttermét évente kiválasztó zsűri által az esemény évi díszvacsorájára meghívott két külföldi vendég egyike Szomor úr volt. A fő fogások egyike ráadásul mangalicából készült.
Az őshonos, törvényileg hungarikumnak minősülő szürke marha is különleges minőségű húst ad, melynek rostos szerkezete a vadéra emlékeztet. Ennek magyarázata, hogy lassan fejlődő állat. Megcsodáljuk a gyönyörű, robusztus, a tonnás súlyt is megközelítő tenyészbikákat, amelyek ősidők erejét idézik. Van is ebben valami, tudjuk meg, ugyanis a szürke marha ha megszökik, szinte azonnal visszavadul, nehéz becserkészni és megfogni.
Igen régi fajtánk ez. A honfoglalás időszakában már velünk volt. A XIII.-tól a XVIII. századig a legkiválóbb, legkeresettebb húsmarha, évente akár százezer példányt is kitereltek külhoni piacokra, lábon. Az 1960-as évekre visszaesett az egyedszáma, de azóta ismét bővülőben van.
Ősi magyar haszonállat a bivaly is, már az avar korban jelen volt a Kárpát-medencében. Eredete Délkelet-Ázsiáig nyúlik vissza, érdekes módon meg is őrizte a génjeibe kódolt ösztöneit, ősszel ellik, akkor, amikor eredeti származási helyén, a déli féltekén tavasz van.
– Bivalyt villanypásztor nélkül lehetetlen tartani. Bár könnyebben szelídíthető, mint más jószág – árulja el Szomor Dezső –, de konok, önfejű állat. A tulajdonostól azt is megtudjuk, hogy a borjas tehenek kifejezetten veszélyesek tudnak lenni. A bivalyt elsősorban igásállatként használták, de kiváló minőségű, magas zsírtartalmú tejet is ad, ami kitűnő alapanyag a sajtkészítéshez. Húsa is ízletes, szerkezete, színe a szürke marháéhoz hasonlóan a vadhúsokat idézi.
Rackát is tartanak a Szomor-farmon. Az állatok már a pusztán legelnek, bárányok is vannak köztük. A törzsállomány 320 egyed. Afféle hobbiként dámvad is él a birtokon. Emellett baromfit is nevelnek: sárga, fehér, kendermagos és fogolyszínű magyar tyúkot, fehér, fekete és kendermagos színű erdélyi kopasznyakú tyúkot, továbbá gyöngytyúkot, bronzpulykát és rézpulykát – utóbbi három a bivalyhoz hasonlóan régen honosult fajta. Halgazdálkodással is foglalkoznak, 450 hektáron létesítettek ki halastavakat, ezekben főleg pontyot és busát nevelnek, de van amur is, ezt a falánk növényevőt főleg csatornatisztításra tartják. Harcsa, süllő, kárász és keszegfélék is megtalálhatók a birtokon.
A jószágot saját, uniós minősítésű vágóhídjukon vágják, és szintén saját húsüzemükben dolgozzák fel. Főleg szalámit készítenek, de kenőmájas is szerepel a palettán. A halat élőhalként adják el, a szikes tónak köszönhetően húsuk jó minőségű, nem pocsolyaízű. Évi öt mázsa termelés a cél hektáronként, amely már szolid haszonnal kecsegtet. Ennek elérése viszont évente 80-100 mázsa trágya és hat-hét mázsa gabona vízbe juttatását igényli minden egyes hektárra.
Több lábon álló, kompromisszummentesen minőségközpontú mintagazdaság a Szomor Ökofarm. Nem érdektelen, hogy az öko- vagy más néven biogazdálkodás egyre inkább előtérbe kerül hazánkban és az egész Európai Unióban. A magyar mezőgazdaság számára ez komoly kitörési pont lehet. A termékeit külföldi piacokon és idehaza egyaránt értékesítő Szomor-farm három évtizedes munkássága példaértékű, követésre méltó.