– Mióta működik és mivel foglalkozik a Vér és Becsület Kulturális Egyesület?

– 2001 januárjában alakultunk meg tíz fővel, jelenleg is ennyi a létszám. Fő feladatunk a szellemi önvédelem. Ennek eszközéül a kulturális területen való munkálkodást választottuk, mert ezzel többet tudunk elérni, mint ha céltalan politikai adok-kapokba mennénk bele. A tudatlansággal a tudást, az igénytelenséggel az igényességet, az elfajzott művészetekkel a valódi művészetet akarjuk szembeállítani.

– Miért tartják fontosnak, hogy a kitörésre emlékezzenek? Mit mondhat ez a történelmi esemény a ma emberének?

– 1945. február 11-én, a kitörés során és később húszezer védő áldozta életét Magyarországért és Európáért. Kötelességünk fejet hajtani a hősök emléke előtt. Ha a Szabadság téren vörös csillagos szovjet hősi emlékmű állhat, akkor nekünk a saját hazánkban jogunk van megadni a tiszteletet a hősies önfeláldozásnak.

– A hivatalos történetírás értelmetlen áldozatnak tartja Budapest védelmét és a kitörést is. Önök nem így látják?

– Nincs értelmetlen áldozat. Vagy talán Zrínyi Miklós is értelmetlenül tört ki a szigetvári várból? Budapest védelme a nándorfehérvári küzdelemhez hasonlítható. Mindkét helyen magyarok és más európai nemzetek fiai küzdöttek vállvetve az ázsiai barbár hódítás ellen. Miért lett volna értelmetlen kitartani? A szovjet hadifogság az esetek legnagyobb részében ugyanúgy a biztos halált jelentette, mint a kitörés. Budapest védőinek önfeláldozása arra példa, hogy a hazaszeretetben nincs alku. A Várban rekedt védők tudták, hogy alig van esélyük a túlélésre. Mégis feláldozták magukat a közösségért. Ezt a szemléletet egy jelmondatban tudnám összefoglalni: „Inkább hős egy pillanatig, mint rabszolga egy életen át.”

– Vajon miért akarta a hatalom minden eszközzel megakadályozni, hogy a Vér és Becsület Kulturális Egyesület megemlékezést tartson Budapesten?

– A mai világban az a módi, hogy légy sikeres, valósítsd meg önmagad, fogyassz, szórakozz. Ebbe a szemléletbe nem fér bele a hősiesség, az önfeláldozás, az, hogy másokért, a közösségért élünk, és ha kell, meghalunk. Azt mondják, hogy nem tűrik el, hogy Budapesten nemzetközi neonáci találkozó legyen. Én speciel egyetlen darab meghívót sem küldtem senkinek külföldre.

– Szikinger István alkotmányjogász a Népszabadság január 29-i számában közölt Vár és becsület című írásában a gyülekezési jog megsértésének, jogtalanságnak minősítette a hatóságok elutasítását. Önöket azonban nemcsak rendezvényt tartani nem engedik, de a Fővárosi Főügyészség keresetet nyújtott be a Fővárosi Bíróságra, amelyben azt kérik, hogy az önök egyesületének bejegyzését törölje a bíróság. Mire számítanak?

– A Vér és Becsület Kulturális Egyesület szabályosan, a hatályos törvényeknek mindenben eleget téve működik, így nyugodtan állunk minden vizsgálódás elébe. Úgy tudom, adminisztratív dolgokat vizsgálnak: vannak-e rendszeresen elnökségi ülések, készülnek-e jegyzőkönyvek róluk stb. Természetesen a revizorok mindent rendben fognak találni. Állítólag jogállamban élünk. Ha valóban így van, akkor az egyesületet nem lehet betiltani, hiszen semmilyen törvényt nem sértünk meg. Bízunk a jogállamban, ezért mindenben együttműködünk az ügyészséggel és a rendőrséggel.