Vadlovak az arany sztyeppén (Képek, videó!)

A kazahok megilletődötten fogadták a magyar szakembereket, akiknek köszönhetően az immár európai populációból származó vadlovak őseik szülőföldjére léphettek. A fajmegmentő program sikerét mutatja, hogy a Föld összes példánya közül ma már minden tizedik a hortobágyi Pentezugi Vadlórezervátumban él. A Pentezug projekt körül az elmúlt három évtizedben világszínvonalú tudásközpont fejlődött ki.

A ménes háremei

Terepjáróval indulunk a Hortobágyi Csárdától a Pentezugi rezervátumban élő Przsevalszkij- (a tudományos irodalomban Przewalski-) lovakhoz. A Hortobágy folyó mentén kanyarogó, meglehetősen vályús, hepehupás terepen vezető utunkat búbos banka, hantmadár, kígyászölyv, hamvas réti héja, szalakóta és mezei pacsirta kíséri.

A robusztus testalkatú, zsemleszínű, rövid, felálló sörényű vadlovakat jó félórás pusztai autózást követően pillantjuk meg. Az állatok lábon delelnek. A földön pihenő tavaszi csikókat a kancák egy pillanatra sem tévesztik szem elől. A nyári forróságban a vadlovak egymást legyezgetve próbálják meg távol tartani a bögölyök és legyek pimasz rohamát. A rekkenő hőséget csak a fel-feltámadó pusztai szél enyhíti némiképp.

Miközben csöndben a földre telepszünk, a kíváncsi vadlovak szép lassan körénk gyűlnek.

Kísérőinktől megtudjuk, hogy az állatok szigorúan felépített társadalmi rend szerint, egy csődörből és 4-10 kancából álló háremekben élnek csikóikkal. A saját családdal még nem rendelkező fiatal mének agglegénycsapatokat alkotva készülnek arra, hogy egyszer majd háremcsődörré váljanak saját kancákkal.

Az állomány télen-nyáron a legelőn tartózkodik, tápláléka a természetes növénytakaró, éjszakáit a csillagos ég alatt tölti.

Az állatoknak otthont adó 3 ezer hektáros Pentezugi rezervátum szigorúan védett övezet, területére turisták nem léphetnek be, hiszen jelenlétük túlzott terhelést idézne elő a természetvédelmi zónában, de a Malomházi Vadasparkban, szervezett túrák keretében a látogatók az ősi puszta vadvilágának jellegzetes állatai mellett megfigyelhetik az ott élő Przsevalszkij-lovak több mint húszfős csoportját is.

Az arany sztyeppén

Csobán Péterrel, a HNPI Pentezug projekt asszisztensével arról beszélgetünk, hogy a Türk Államok Szervezetének delegációja 2021-ben vette fel a hivatalos kapcsolatot az igazgatóság munkatársaival, majd a szakmai együttműködés a 2022-ben Budapesten megrendezett Vadászati Világkiállításon tovább mélyült.

– A Kazah Köztársaság kormányának kezdeményezésére tavaly négy fiatal, nem vemhes kancát választottunk ki. Bűbáj, Cili, Csárdás és Celeb szállítása végig a tervek szerint, tankönyvbe illően haladt, ebben óriási szerepet vállalt dr. Sós Endre, a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatója, aki a közelmúltban több mint hatvan vadló külföldre szállítását felügyelte. A bódító-nyugtató szert a korábbi alkalmakhoz hasonlóan most is ő adta be az állatoknak. Ezt követően a Cseh Légierő egyik speciálisan erre a célra átalakított szállítógépén Debrecenből Isztambul és Baku érintésével csaknem 16 órás légi úton Arqalıqba repültünk. De bármilyen hihetetlen, a lovak számára sokkal megterhelőbb volt a kazahsztáni pusztában a további hét órán át tartó teherautós szállítás, mint az azt megelőző ugyancsak hosszú repülőút.

A fajmegmentő program európai fajkoordinátori és törzskönyvezési szerepét betöltő intézményéből, a Prágai Állatkertből érkezőkkel együtt összesen hét vadlóval gyarapodott az immár 14 nagy becsben tartott egyedet számláló kazah állomány. A frissen érkezett példányokat egyelőre egy kisebb, úgynevezett akklimatizációs zónában tartják, és csak jövőre engedik szabadon az „arany sztyeppén”, a közel félmillió hektáron elterülő Altın dala rezervátumban, amelynek dimenziói szinte összehasonlíthatatlanok az európai természetvédelmi területek kiterjedésével.

Csobán Péter arról is beszámol, hogy a Belső-Ázsiában élő nomád népeket, köztük a kazahokat egyfajta egészséges nemzeti öntudat lengi körül. Roppant erősen kötődnek szülőföldjükhöz. A mongolokhoz hasonlóan rendkívül büszkék a származásukra, több ezer évre visszanyúló, kivételes történelmi múltjukra, kultúrájukra és nemzeti tradícióikra.

Bár az országban az orosz nyelv is hivatalos, sokan a kazahot részesítik előnyben, miközben a hagyományos viseletet, a nemzeti jelképeket és motívumokat egyre nagyobb tiszteletben tartják.

– Az egyik legmeghatóbb pillanat az volt a számomra, amikor áldomást ittunk a házigazdákkal a projekt sikerére. Miközben az egyik természetvédő erdész a poharát emelte a köszöntésünkre, őszintén kérte a bocsánatunkat a vadlovak ázsiai kipusztulásáért, ígéretet téve arra, hogy elődeiknél sokkal jobban óvják majd a visszatelepített állományt. Ott-tartózkodásuk alatt egyébként lépten-nyomon azt tapasztaltuk, hogy a kazahok szinte testvérként tekintenek a magyarokra. Nem mellesleg, az „arany sztyeppéhez” közel él a sokak által rokon népnek tartott, néhány ezer főt számláló madjar (madïyar) nevű törzs is, ahol számos férfit szintén ezen a keresztnéven szólítanak. Beszélgetésink során örömmel csodálkoztunk rá, hogy az eltérő nyelvcsaládba tartozó magyar és kazah nyelv szókincsében is sok olyan szó akad – például: alma, balta, bátor –, amelyek azonos vagy nagyon hasonló jelentéstartalommal bírnak…

Hazánk a világ élvonalában

Medgyesi Gergely Árpádnak, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) vezetőjének tájékoztatása szerint a fajmegőrző programban részt vevő nemzetek mindegyike a saját adottságainak és lehetőségeinek megfelelően tartja a vadlovakat. Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy a félvad tartási helyekről – mint amilyen a hortobágyi Pentezugi rezervátum – érkező állatok sokkal zavartalanabbul és stresszmentesebben szállíthatók a visszatelepítési programok során, mint amelyek állatkerti körülmények között nevelkedtek. A szakember szerint azonban nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a programban való részvétel nem az egymás közötti versengésre, rivalizálásra, hanem az összefogásra épül.

– Ennek a példaértékű, határokon átívelő együttműködésnek köszönhető, hogy a néhány évtizeddel ezelőtt már kizárólag állatkertben, szigorú szakmai kontroll alatt őrzött 12 szaporodóképes egyedről napjainkra sikerült nagyjából 2500-ra növelni a világon élő Przsevalszkij-lovak állományát. A HNPI 1997-ben 21 lóval csatlakozott a programhoz, ezért hatalmas büszkeség a számunkra, hogy az itt folyó szakmai munkának köszönhetően a helyi állomány napjainkra mintegy 300 főre duzzadt. Pentezugban csak a vadonbeli életre alkalmas, a külterjes viszonyokhoz hozzáedződött, szívós egyedek vesznek részt az örökítésben. A természetes szelekciót követően életben maradó állatok nagyon jó egészségnek örvendenek, mentálisan és fizikailag is erősek, amire szükségük is van a szélsőséges életkörülmények elviseléséhez. Szabadon élő állomány mások mellett például Mongólia több nemzeti parkjában is fellelhető, de lényeges különbség, hogy a Hortobágyon egyedileg fel tudjuk ismerni a vadlovakat. A genetikai vizsgálat nyomán ugyanis minden egyes példánynak pontosan ismerjük a származását, a felmenőit, ami azért lényeges, mert kulcsfontosságú, hogy a belterjes tenyésztés elkerülése érdekében olyan állatokat válogassunk össze a külföldi szállításhoz, amelyek genetikai állománya a lehető legtávolabb esik egymástól.

Az ökoszisztéma védelmében

A Przsevalszkij-lovak megmentésével párhuzamosan a fajmegmentő program a Hortobágyon természetvédelmi célokat is szolgál. A HNPI kezelésében álló hatalmas kiterjedésű füves puszta eredeti állapotának megőrzéséhez szükség van a védett ázsiai vadlovakra, amelyek legeléssel tartják ideális állapotban az élőhelyet.

– A vadlovak európai ága már réges-régen menthetetlenül kipusztult, de a jégkorszakot követően a Hortobágyon még nagy létszámú vadló- és őstulok-populáció élt – meséli Medgyesi Gergely Árpád. – Az emberiség megjelenésével azonban a szerepük kicserélődött, hiszen már nem a nagy testű vadon élő, hanem a háziasított állatok legelték le a pusztát. Ennek esetleges elmaradása minden bizonnyal kedvezőtlenül befolyásolná az itteni ökoszisztémát és a növénytársulások fejlődését. Przsevalszkij-lovakat korábban például Spanyolországba is szállítottunk, ahol a kutatók elmondták, hogy miután a háziállatot tartó gazdák száma jelentősen lecsökkent az országban, ugrásszerűen elszaporodtak a pusztai tűzesetek. A legeltetés elmaradása miatt ugyanis a korábbinál sokkal nagyobb mennyiségű éghető biomassza koncentrálódott egy-egy területen, a spanyolok ezért is várták annyira a vadlovak érkezését – magyarázza az igazgató.

Majd hozzáfűzi, hogy hite szerint az állomány Ázsiába történő tömeges visszatelepítésével hosszú távon eredményesen vissza lehetne állítani a hajdani, ősi, Isten teremtette állapotot, amikor a vadlovak jóval nagyobb számban vágtattak a vadregényes keleti sztyeppéken.