A Ferencvárosi Torna Club anyagi helyzetének romlása 1995 óta téma a hazai sajtóban. Abban az évben a labdarúgók bejutottak a Bajnokok Ligájába, és sokan gondolták úgy, hogy az onnan várt százmilliók évekre nyugodt hátteret biztosíthatnak a működéshez nemcsak a focistáknak, hanem a többi szakosztálynak is. Nem így történt. A pénz ugyanis semmivé lett, és bár Torgyán József 1998-as hatalomátvételét követően rendőrségi vizsgálat indult az ügyben, máig nem tudni pontosan, hová tűnt – mert ahogy az Magyarországon lenni szokott, tettes nincs. Az elmúlt közel egy évtized arról szólt, hogy sikerüljön olyan befektetőt találni, aki finanszírozza a klub működését. Időről időre felbukkantak lehetséges – magyar és külföldi – cégek, ám vagy félbeszakadtak a tárgyalások, vagy az derült ki, hogy az érdeklődő félnek legalább annyira nincs pénze, mint a Fradinak. Várszegi Gábor 2001-es érkezése pénzügyi szempontból megoldhatta volna a problémákat, ám az akkoriban még a nagy rivális MTK-t is birtokló milliárdos két év után időben távozott. A Fotex-vezérnek úgy sikerült szerződést bontania, hogy vitte magával a kereskedelmi jogokat, magyarul a Fradi „márkanevet” is. Vagyis éppen azt, ami Magyarország legnépszerűbb klubjának legnagyobb vonzereje egy pénzember számára. A 2001-ben elnökké választott Furulyás János utolsó próbálkozása Kovács Ádám megszerzése volt. A Celladam feltalálója százmilliókat ígért, ám mivel nem fizetett, négy hónappal a nagy dérrel-dúrral beharangozott érkezés után jóval csendesebben ki is lépett a zöld-fehérek életéből. Ez tavaly márciusban történt, azóta az FTC-nek magát kéne eltartania. Pénz nélkül ez nem egyszerű feladat. Az FTC női kézilabdacsapata a legeredményesebbek közé tartozik hazánkban. Évről évre a bajnoki cím egyik esélyese és a nemzetközi kupákban is jól szerepel. Németh András vezetőedző lányai idén a második számú európai kupának számító EHF-kupában remekeltek, s ott csak a legjobb négy között estek ki a fehérvári Cornexivel szemben. Ennek ellenére a kézilabda-szakosztály komoly anyagi gondokkal küzd, többhavi bérével adós a játékosoknak.

– Ha két héttel ezelőtt beszélgetünk, még rosszabb lett volna a helyzet, mára kicsit jobban állunk – mondta lapunknak Maglódi Lajos, a női csapatot működtető kft. igazgatója. – Sikerült találnunk szponzorokat, így részben rendeztük a tartozásokat. Persze ezzel még nem oldottuk meg a helyzetet. Az elmúlt hónapokban bizony voltak olyanok, akiknek többhavi bérével adósai maradtunk, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy mondjuk fél éven át egyetlen fillért sem kaptak, hanem egy-egy hónap kimaradt a fizetésnél és így adódott össze a négy-öt hónapos tartozás. Mindenesetre a helyzetünk korántsem rózsás, hosszú távon kellene valamilyen megoldást találni, mert amire egyelőre telik tőlünk, az csak tűzoltás.

Hiába a sikerek, hiába a különböző cégeknek küldött levelek százai, a sikercsapat nemigen mozgatja meg a társaságok fantáziáját. Pedig a súlyos anyagi problémák nem csupán a felnőtteket, hanem a kézilabdázni tanuló fiatalokat is sújtják, hiszen az utánpótlás-együtteseket is ugyanaz a kft. tartja fenn, mint a nagycsapatot.

– Ha sikerülne eladni a labdarúgó rt.-t, az számunkra is megoldást jelenthetne. Így ugyanis a klub megszabadulna egy jelentős tehertől, ezáltal több jutna a többi szakosztályra, másrészt pedig az FTC vezetésével történt megállapodás szerint a vételárból mi is kapnánk 30 millió forintot, amivel kis időre nyugalmat teremthetnénk – tette hozzá Maglódi Lajos. – Hogy mi lesz velünk hosszú távon? Én optimista vagyok, másképpen nem is lehet ezt csinálni, úgyhogy bízom abban, hogy meg tudjuk oldani a gondokat. De hogy mikor és hogyan, arra egyelőre senki ne várjon tőlem konkrét választ…

Hiába sikeresek a kézilabdázók európai szinten is, a Fradi kirakata mégiscsak a foci. Itt sem jobb azonban a helyzet, mint a többi szakosztálynál, mert a klub összesen 130 millió forintos tartozást halmozott fel az évek során a futballisták felé. Pedig a 20 évig Németországban dolgozó László Csaba vezetőedző keze alatt az ősz folyamán folyamatos fejlődést mutatott a gárda, a zöld-fehérek rúgták a legtöbb és kapták a legkevesebb gólt – így természetesen az élen álltak a bajnokságban -, és az UEFA-kupában sem vallottak szégyent. Az angol Millwall búcsúztatásával bejutottak a csoportkörbe, és az utolsó pillanatilag volt esélyük a továbbjutásra, annak ellenére, hogy még a leggyengébbnek tartott ellenfelük, a svájci Basel költségvetése is többszöröse a Fradiénak, nem beszélve a német Schalkéról vagy a holland Feyenoordról.

Télen aztán kiderült, a nyugodt felszín alatt forrnak az indulatok – a játékosoknak elfogyott a türelmük, mivel hónapok óta csak újabb és újabb ígéreteket kaptak pénz helyett. Miután több futballista távozott, a maradók pedig az anyagiakkal kezdtek foglalkozni, már a székelyudvarhelyi születésű edző sem tudott csodát tenni, s a hét tavaszi bajnokin két győzelem, egy döntetlen és négy vereség a fradisták mérlege. A szurkolók azonban nem a focistákat, s még kevésbé az edzőt okolták ezért, hanem a klubelnököt, Furulyás Jánost – mérkőzésről mérkőzésre felhangzott a „Furulyás, takarodj!” rigmus.

Furulyást többhetes hallgatás után egy sportnapilap szólaltatta meg. Mint kiderült, éppen külföldön járt, bár ennek ellenére tudott a drukkerek tiltakozásáról.

– Nem tartózkodom Magyarországon, de hallottam róla. A feleségem hívott telefonon. Mélységesen felháborít ez a viselkedés. Ki kellett volna egytől egyig penderíteni őket a stadionból. Nem vagyok hajlandó tárgyalni ezekkel az egyénekkel! – nyilatkozta feldúltan két héttel ezelőtt a vácszentlászlói tsz egykori elnöke. – Nem hátrálok meg egy előkészített akció miatt. Egyből fordítsak hátat annak a klubnak, amelyért harminchárom éven át dolgoztam, és dolgozom mind a mai napig? Ennyit érdemel egy elnök, aki mindent megtesz az egyesületért? Ezek a gyerekek nem maguktól ordibálnak ilyeneket… – tette hozzá Furulyás.

Néhány nappal később a klubelnök újra nyilatkozott, és elismerte, az FTC pert vesztett az APEH-hel szemben, és bár felülvizsgálati kérelemmel a Legfelsőbb Bírósághoz fordulnak, elképzelhető, hogy a játékosok felé fennálló tartozásokon kívül további 350 millió forintot kell fizetni – az APEH-nek.

Visszatérve a drukkerekre, nekik mostanra elegük lett. Ezt támasztja alá a Ferencváros Szurkolók Szövetségének (FSZSZ) levele is, melyet a fent idézett Furulyás-interjú kapcsán írtak az elnökhöz.

„Minthogy (…) halaszthatatlan utazása nem tette lehetővé, hogy személyesen legyen jelen a szerdai mérkőzésen, így a csapat győzelme mellett a következőkkel való szembesülést is elmulasztotta. Egyrészt nem látta, mennyien is kíváncsiak ma arra, amit az FTC Labdarúgó és Sport Rt. élén végzett eddigi tevékenysége eredményezett. (…) Másrészt azt sem tapasztalta, hogy az FTC mellett még kitartó szurkolók szimpátiatüntetést rendeztek a csapat edzője, László Csaba mellett, valamint tiltakoztak az ön sportszakmai és vezetői teljesítménye ellen. Tájékoztatjuk: a tüntető szurkolók nem csak százan (vagy annál kevesebben) voltak. Azon véleményét pedig, hogy az elégedetlen szurkolók előkészített akciót hajtottak volna végre, nevetségesnek, paranoidnak és sértőnek tartjuk. Reakciójával saját személyes felelősségéről próbálja elterelni az érintettek és a közvélemény figyelmét. (…) Azon fizető szurkolók, akik még a jelenlegi körülmények között is kitartanak a csapat mellett, nem stadionból való »kipenderítést«, hanem a Ferencvárosi Torna Club hazánkban egyedülálló történelméhez és hagyományaihoz méltóan vezetett klubot, labdarúgócsapatot és megfelelő körülményeket érdemelnének.”

A levél megírása után egy nappal rendezett FTC-Kaposvár bajnoki mérkőzésen egyébként kiderült, a drukkerek valóban úgy gondolkodnak, mint ahogy az az FSZSZ levelében is áll. Az alig kétezer néző nagy többsége végig Furulyás távozását követelte, míg az 1-1-es döntetlen, illetve a csapat helyzete miatt végtelenül elkeseredett László Csabát a szurkolók a kerítéshez híva vigasztalták, s a stadionban percekig zúgott a „László Csaba, László Csaba!” rigmus. Ugyanígy szidták Furulyást és éltették Lászlót a múlt szombati, Vasas elleni meccset követően is, amikor egyébként egy hónap után végre újra nyert a csapat, igaz, őszi önmagához képest pocsék játékkal. De a szurkolók is tudják, a mostani problémákért legkevésbé az edző a hibás, ő is csak áldozat.

A kézilabda- illetve a futballcsapat problémáihoz hasonló gondokkal küzd a többi szakosztály is. Hogy csak a csapatsportágakat említsük, a pár éve még bajnok vízilabdázók hosszú évek után először nem jutottak be a legjobb négy közé a bajnokságban, míg a jégkorongcsapat, amely a két hazai élklub, az Alba Volán és a Dunaújváros mögött stabil bronzérmesnek számított, idén csak negyedik lett. Valamennyi gárdára jellemző, hogy nem tudja megtartani legnagyobb értékeit, és a távozók helyett többnyire nem érkezik minőségi játékos. Így hát az edzők kénytelenek évről évre új csapatot építeni, ami vagy sikerül, vagy nem.

Ambrus Miklós, aki a vízilabda-válogatott tagjaként aranyérmet szerzett az 1964-es tokiói olimpián, úgy véli, a Ferencváros könnyen tönkremehet, ha nem sikerül úrrá lenne a gondokon.

– Ha Furulyás János és az elnökség záros határidőn belül nem távozik az elnökséggel együtt, és nem változik meg a mostani alapszabály, az a Fradi végét jelentheti – fogalmazott a Demokratának Ambrus Miklós. – Néhány évvel ezelőtt még én is elnökségi tag voltam, ám mert ki mertem nyitni a számat, ha olyat láttam, ami nem tetszik, távoznom kellett, több társammal együtt. Ma az elnökségben olyan emberek ülnek, akik mindenre rábólintanak, amit Furulyás mond. Mégpedig, amíg ilyen vezetése van a klubnak, és amíg a mostani elnök ragaszkodik a hatalmához, addig komoly befektető nem jön a Fradiba. Furulyásnak mennie kell!

A Fradi az elmúlt években többször is volt válságban, de eddig – legalábbis ideiglenesen – mindig sikerült kilábalni a gödörből. Furulyás János mindenesetre hazatérése után azt mondta, hamarosan lesz támogató. Sajtóhírek szerint izraeli és spanyol cégek érdeklődnek az FTC iránt, illetve az egyik angol csapatot is tulajdonló üzletember szintén szóba került megmentőként. De a Fradinál az utóbbi években az a tapasztalat, csak akkor lehet biztonsággal kijelenteni, hogy megmenekült a klub, ha a bankszámlára megérkezett a pénz.