A hajdani Szabolcs utcai kórház területén idén januártól új hajléktalanellátó intézmény nyílt. A hajdan nagy hírű Szabolcs utcai zsidó kórházban 2007 végére egy roncs maradt hátra, ugyanis a kórház területén működő Országos Gyógyintézeti Központ a Gyurcsány-kormány kórházbezárási hullámának az áldozata lett. Pusztulásnak indultak az épületek, már csak egy-egy tábla emlékezteti a látogatót arra, hogy itt jó néhány éve még patinás kórház működött.

2013 januárjától az egyik kórházépület új funkciót kapott. Azoknak a hajléktalan, beteg embereknek nyújtanak itt szolgáltatásokat, akik állandó vagy rendszeres egészségügyi ellátásra, ápolásra, védett környezetre szorulnak. Ötven ágyon krónikus belgyógyászati osztály, 23 ágyon ápolási osztály működik, harminc férőhelyen pedig úgynevezett lábadozó kapott helyet. Ide költözött a szociális, idős otthoni elhelyezésre várakozó hajléktalan emberek átmeneti szállása is. Az alapjáraton 157 ágyas kórházi kapacitás a téli időszakban tíz férőhellyel bővül, így jelenleg 167 beteg ápolására, gondozására van lehetőség. A kihasználtság a kórházban és az átmeneti szálláson 100, a lábadozóban 70 százalékos.

A fekvőbeteg-ellátáson túl a hajléktalan járóbetegek a nap 24 órájában felkereshetik az ambulanciát, ahol állandó orvosi ügyelet működik. A betegek térítésmentesen kapnak gyógyszert, és szükség esetén gondoskodnak a kórházi felvételükről is.

– Nyitáskor sokan voltak, egymásnak adták a kilincset az újságírók – meséli Pelle József, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei igazgatója. Azóta viszont csak a külföldi sajtó érdeklődik. Például a BBC, tudjuk meg.

Pedig van miről beszámolni. Sok kórház megirigyelhetné azokat a feltételeket, amelyek itt fogadják a betegeket. Két-három ágyas, zuhanyozós, akadálymentesített szobák, rend és tisztaság. Finom ebéd. Ott jártunkkor tojásleves, rántott hal, rizs, tartár volt a menü. Bőséges adagok, vitaminokban és fehérjében gazdag étrend. A lepukkant épületet a Fővárosi Önkormányzat felújíttatta, 326 millió forintot költött rá, ami meg is látszik rajta, a tiszta, világos kórtermeken, a fürdőszobákon, a gyógytornatermen, ahol a mozgásszervi betegségekben szenvedő vagy stroke-on átesett betegek rehabilitációja történik. Ha egy hajléktalant baleset ér vagy műtétre szorul, az éppen ügyeletes kórházba szállítják. Megoperálják, ellátják és néhány nap múlva hazaküldik. Illetve hazaküldenék, ha lenne hová. A fedél nélküliek lábadozó állapotban, amputált végtaggal, stroke-kal, frissen műtötten nem kerülhetnek az utcára, mert annak beláthatatlan következményei lennének. Ugyanez vonatkozik a súlyos állapotú krónikus betegek ellátására is.

Dr. Csáva Katalin háziorvosnak készül, jelenleg rezidens. A fiatal doktornő szerint itt annyiféle esettel lehet találkozni, hogy nagyon örül, amiért itt töltheti rezidens éveit. Ugyanakkor elhivatottság, türelem és kitartás nélkül ez a munka aligha végezhető el.

– Az utcán élés számos betegségcsoportra hajlamosít – mondja a doktornő, aki úgy tapasztalta, hogy a krónikus betegségek a normál népességhez képest 15-20 évvel korábban jelentkeznek a hajléktalanok körében. Az intézmény komoly népegészségügyi feladatot lát el a fertőző betegségek felismerése és kezelése révén. A hajléktalanok mintegy negyven százalékánál előfordulnak különböző bőrbetegségek, például a rüh, a fejtetű, a ruhatetű. Ezeknek a kiirtása nagyon fontos, gyakran azonban szélmalomharc: ha a hajléktalan gyógyultan elhagyja az intézményt, de újra az utcán élést választja, néhány hónap múlva újra visszakerül, és az állapota rosszabb a korábbinál…

A tbc-s betegek kezelése is kiemelt feladat, amit gyakran nehezít, hogy az utcára visszakerülő beteg nem szedi tovább a gyógyszerét. Ugyanez a helyzet a depressziós betegekkel, a pánikbetegekkel, a különböző szenvedélybetegekkel. Ehelyett egyre többen vesznek be különböző, a feketepiacon kapható antidepresszáns készítményt és alkoholt isznak rá. Nem ritka a mérgezéses tünetekkel bekerülő beteg, őket többnyire a krízisautó szállítja be az intézménybe.

– Nem könnyű a hajléktalanokat itt tartani. Akik alkoholfüggőségben szenvednek, nem sokáig bírják az alkoholtilalmat. De az az érdekünk, hogy itt maradjanak és meggyógyuljanak, ezért örülünk annak is, ha néhány óra múlva a beteg visszatér. Bár tilos lenne, afölött is szemet hunyunk, ha valaki az épületen kívül rágyújt. Ha pedig valaki a kutyájától nem akar megválni, magával hozhatja az ebet is – mutat az udvaron felállított kutyakengyelekre az igazgató, aki még azt is elárulja, hogy kutyatáppal is fel vannak készülve, ha valaki a kedvencével együtt érkezik.

A hajléktalanok fele nem budapesti és nem is Budapesten vált hajléktalanná. A legtöbbjüket a családja tette azzá.

– Találkoztunk olyan esettel, amikor a nagymamát a család nem vitte többé haza a kórházból… Otthagyták, mondván, nekik nem kell, nem tudnak gondoskodni róla. Vagy nem vették át a betegszállítótól. Úgy lett hajléktalanná, hogy nem is tudott róla…

Nem ritka, hogy nyugdíjfizetés napján megjelennek a hozzátartozók és elveszik a gondozott pénzét, mondván, neki itt úgyis megvan mindene.

– Olyan esetről is tudunk, amikor az elhunyt takarékbetétkönyve iránt érdeklődtek a hirtelen előkerülő hozzátartozók – mesélik a nővérek, akik szerint itt, a Szabolcs utcában a legmeghatóbb és legszívfacsaróbb a karácsony. Olyankor fokozattan kínozza a betegeket a magány érzése.

S. János 59 éves. Érszűkület miatt amputálták az egyik lábát, lábszárfekélye volt. Emellett agyvérzésen is átesett, hasnyálmirigy-elégtelenségben és széklet inkontinenciában szenved. Januártól van itt, állandó ápolásra szorul. Az osztályon jelenleg 19 daganatos beteget is kezelnek.

– Ide nem könnyű orvost vagy szakápolót találni – mondja az igazgató. – Akik viszont itt maradnak, olyan kedvesen bánnak a betegekkel, hogy bármelyik kórházban megirigyelnék. A kórház munkatársai elhivatottak, másként nem is lennének képesek munkájukat ellátni.

– Jó itt lenni – sóhajtja az egyik hajléktalan, akit a Józsefvárosi piac közelében autóbaleset ért és a medencecsontja eltörött. Sírva meséli, hogy amikor kitolták a zuhanyzóba és megfürdött, majd befeküdt a tiszta, puha ágyba, úgy érezte magát, mint gyermekkorában, amikor egy gumimatracon feküdt és ringatta a Balaton.

A hajléktalanok 80 százaléka férfi, húsz százalékuk nő. Egyre gyakoribb jelenség, hogy egy kisbaba hajléktalannak születik. Ezért teljes családokat befogadó intézmény is működtet a főváros.

A Szabolcs utcában kapott helyet az idős hajléktalanok átmeneti szállója is. Ezek az emberek nem betegek, a szállón havi 8100 forint térítési díj ellenében lakhatnak. Beköltözéskor 5000 forint kauciót is fizetniük kell. A szálló olyan, mint egy kollégium. Van konyha, a lakók maguknak főznek, a lakószobák mellett társalgó, tévészoba is van.

Lénárt-Székely Tünde, a részleg vezetője felel a rendért. Szigorú, de a lakók kedvelik, mert igazságos és mindig békét teremt.

– Itt a konfliktuskezelésé a főszerep. A szociális munkások legfontosabb fegyvere a megfelelő kommunikáció. Mindenkivel megtalálni a megfelelő hangot sokszor nem könnyű, főleg, ha valaki többet ivott a kelleténél. Azt szoktuk mondani, jó, ha nagyon muszáj, igyanak meg egy pohár sört, természetesen a szállón kívül, de csak annyit, hogy még emberek maradjanak. Erre tanítjuk őket, emellett segítünk beosztani a pénzt, tanácsot adunk ügyes-bajos dolgaikban.

A non-stop ambulancia a földszinten kapott helyet. Ez afféle közegészségügyi misszió, ahol gyógyszer-ingyenesítésre is van lehetőség, annak érdekében, hogy az utcán élő hajléktalan beteg valóban beszedje a gyógyszerét. Ide gyakran kerülnek szövődményes tüdőgyulladással, lázas, elesett betegek, akiket orvos lát el a nap 24 órájában. Itt nem kérnek személyi igazolványt és taj-kártyát sem.

A hajléktalanokat az utcán dolgozó szociális munkások tájékoztatják a fővárosban elérhető éjjeli menedékhelyekről, melegedőkről, ételosztásról. A fővárosban jelenleg 5200 férőhely működik, ami ténylegesen ahhoz elegendő, hogy mindenkinek, aki szállást kér, fedél legyen a feje fölött. A kihasználtság messze nem százszázalékos, de a hidegebb idő beálltával nagyobb lesz a kereslet.

Tarlós István bejelentette, hogy ha beköszönt a tél, további ideiglenes szállásokat is megnyitnak, kemény fagyok idején pedig átmenetileg néhány metróállomás megnyitásáról is gondolkodik.

Hernádi Zsuzsa