Fotó: Vermes Tibor/Demokrata
Hirdetés

– Márciusban azt mondta nekünk, hogy a járvány által elindított változások dimenzióit és irányát még nem látjuk, de nem zárható ki, hogy minden elképzelhetőnél mélyebb átalakulások jöhetnek. Mennyivel látunk most tisztábban?

– Bár hatalmas tömegű tudás és tapasztalat halmozódott fel az elmúlt fél év során, összességében ma sem vagyunk igazán közelebb ahhoz, hogy akár csak viszonylagos pontosságú előrejelzéseink legyenek arról, mi vár ránk. Ennek legmélyebb oka, hogy a vírus természetét és így a járvány teljes ívét illetően ma is csak nagyon bizonytalan prognózisok léteznek. Ha pedig a vírus és a járvány jövőbeli alakulása ismeretlen, akkor nyilván nem lehet sokkal megalapozottabb a tudásunk arról sem, hogy a társadalmi-gazdasági következmények milyen mélységűek és irányúak lesznek. Persze bizakodnunk kell, és hinni a pozitív önbeteljesítő jóslatokban, de a bizonytalanság változatlanul nagy. Talán annyi változott, hogy az egyes társadalmak lassan hozzáedződnek a tartós bizonytalansághoz, így annak gazdaságra gyakorolt negatív hatása ma már talán mérsékeltebb.

– Az Európai Unió statisztikai hivatalának adatai szerint a harmadik negyedévben az EU országaiban jelentősen emelkedett a gazdasági teljesítmény, nőtt a foglalkoztatottság. Ezek szerint azoknak lett igazuk, akik V alakú felpattanást vártak, és akik azt mondták, hogy a világgazdaság a gyors visszaesés után ugyanilyen gyorsan helyre is áll?

– Igen, valóban azoknak lett igazuk, akik ezt a V alakú, nagy visszaesés, gyors visszapattanás dinamikát valószínűsítették. Sajnos azonban a történetnek nincs még vége. A vírusfertőzöttek esetszámainak grafikus képét szemlélve most már inkább a harmadik hullámnál tartunk, mert a tavaszi első után nyár végén és szeptemberben volt még egy, október második felében pedig szinte robbanásszerű újabb növekedés kezdődött. Magyarországon például a tavaszi első hullámban száz alatt volt az átlagos esetszám egyhetes mozgó átlaga, a másodikban ezer körül, most azonban már az ötezret közelíti. Az egyetlen biztató fejlemény az, hogy a halálozások számának növekedése sokkal alacsonyabb dinamikát mutat, de a szigorítások újra elkerülhetetlenné váltak.

Korábban írtuk


– A KSH adatai szerint a magyar gazdaság 11,3 százalékkal nőtt a harmadik negyedévben az előzőhöz viszonyítva, amivel több európai országot, Németországot, Csehországot, Ausztriát is megelőztünk. Varga Mihály pénzügyminiszter úgy fogalmazott, újraindult a magyar gazdaság. Minek köszönhető, hogy itthon is gyors volt a visszaemelkedés?

– A második és a harmadik negyedévben csupán annyi történt, hogy először bezárták a gazdaságot, majd kinyitották. Ebből logikusan következik, hogy a bezárás nyomán meredek zuhanás, majd az újraindítás után gyors emelkedés megy végbe. Ez nagyjából olyan, mint amikor levesszük a lábunkat a gázról, a fordulatszám visszaesik, majd amikor újra gázt adunk, akkor ismét nő. Az egyes országok közötti különbségek ebben az esetben a gazdaságszerkezetből adódhatnak. Ahol nagyobb azoknak a szektoroknak az aránya, amelyekben a lezárás súlyos károkat okozott, és az újraindításkor a kapacitások egy része egyszerűen nem létezett már, ott ez nyilván nehezebb. Ezért az is elképzelhető, hogy az újraindítás egész más szerkezetű gazdasággal megy végbe, vagyis rövid idő alatt drámai szerkezetváltás, átrendeződés történt, javarészt teljesen spontán módon. A statisztikai beszámolók egyelőre még nem kellő részletességűek ahhoz, hogy erről komplex képünk legyen. A miniszteri tájékoztatóból az derül ki, hogy a fellendülés legfőbb húzóerejét az elektronika, az informatika, az online szolgáltatások és a pénzügyi szektor adta.

– Európa ősztől újra szigorít, egyes országok a tavaszihoz hasonló korlátozásokat vezettek be. A szolgáltató szektorban hasonló a leállás, mint tavasszal, viszont a visszaesés mérsékeltebb lehet, mert a gyárak, a termelőegységek nem álltak le. Milyen következményei lehetnek az őszi szigorításnak?

– A nagy termelőrendszerek, szemben a tavaszi leállásokkal, egyelőre zavartalanul működnek. Most inkább az okozza a bizonytalanságot, hogy e komplexumok nagy része külföldi tulajdonban van, multinacionális vállalatok és/vagy globális értékláncok részei, így működésükre lényegesen szerényebb hatással lehetünk, mint ha hazai tulajdonúak lennének. Egyelőre a globális kereslet elég dinamikus, és mivel az itteni üzemük bizonyosan nyereségesebb, mint az anyaországbeliek, így termelés-visszafogásra remélhetőleg nem kell számítanunk. Az idegenforgalom összeomlása viszont komoly következményekkel járhat. Súlyos kihívás, hogy az őszi bezárás nyomán a kis- és közepes vállalkozások végleg felélik az utolsó tartalékaikat is, így ha véget ér is a járvány, nem lesz minek újraindulnia. Ezért az egyik legfontosabb gazdaságstratégiai feladat egy ilyen láncreakcióként végbemenő összeomlás megelőzése. Akár jelentős áldozatok árán is, de meg kell védenünk a gazdaság azon értékes elemeit, amelyek segítség nélkül, tartalékok híján nagyon súlyos helyzetbe kerülhetnek, és ezzel tartós, szétáramló károkat okozhatnak a magyar gazdaság egész rendszerében.

– Szinte közhellyé vált az a mondás, hogy a járvány után semmi nem lesz olyan, mint előtte. A nyári időszak azt mutatta, ez az állítás túlzónak bizonyult. A jövőben gyakrabban mosunk majd kezet, de ha az oltásoknak köszönhetően csökken a fertőzöttek, elhunytak száma, miért ne térne vissza az életünk a normális kerékvágásba?

– Ha a járványt csupán üzemeltetéstechnikai problémaként fogjuk fel, akkor valóban felesleges dramatizálásként értelmezhetünk minden hasonló figyelmeztetést. Ám ezt ma még nehéz megítélni, hisz a járványnak egyelőre nemhogy nincs vége, de azt sem tudjuk, mit is jelent majd ez a vég. Egyelőre még arra sem tudjuk a választ, hogy a nyár végétől miért jött először a második, azután a harmadik hullám. Mindez a lazítások következménye, vagy teljesen független tőlük? A svéd modell megítélése már többször változott. Először katasztrofálisan elhibázottnak vélte mindenki, azután igazi sikertörténet lett belőle, majd újra elhibázottnak tekintették, most megint inkább sikeresnek. Kicsit óvatosabbnak kellene lennünk minden véleménynyilvánítással, mert egyelőre senkinek nincs sikeres stratégiája. Kivéve talán néhány szigetet, amelyek hermetikusan elzárták magukat, mint például Tajvan. Vagy Kína, ahol most már több mint fél éve teljes ellenőrzés alatt tartják a járványt. Ha egy kicsit mélyebb szellemi síkon tekintünk a folyamatokra, akkor nem árt rögzíteni, hogy minden nagy járvány egyben kritika is a globális kapitalizmus egész létmódjáról. Lehet hinni abban, hogy ez a történelem legtökéletesebb létberendezkedési formája, de egyes jelek már korábban is arra utaltak, nem biztos, hogy így van. Lifelong learning, ahogy az angol mondja, azaz az egész élet egyetlen tanulásfolyam. Ebből a világjárványból is van tanulnivalónk. Egyelőre még nem látjuk pontosan, hogy mit és hogyan kellene tanulnunk belőle, de talán majd erre is rájövünk.

– Ha a világgazdaság visszatér is a Covid előtti állapotába, lesz-e hosszú távú, jelenleg még nem látható következménye a koronavírus-járványnak? Ejthet-e tartós sebeket a globális gazdaságon?

– Egy terület biztosan tartós sebeket kapott, mégpedig a leglátványosabb és legsikeresebb iparág, a globális idegenforgalom. Jelenleg elég nehéz elképzelni, hogy jövő nyáron újra több száz millió ember keljen útra felszabadultan és önfeledten, hogy nagy utazásokat tegyen. Persze ez ettől még bekövetkezhet, hiszen ahogy a régi mondás tartja, aki nem hisz a csodákban, az nem realista. A legvalószínűbb forgatókönyv azonban az, hogy a legjobb esetben is évekre van szükség, amíg a nemzetközi turizmus magához tér. Sok múlik azon, hogy a rendszer kis- és középvállalati szintű résztvevői, akik többséget alkotnak, képesek lesznek-e túlélni ezt a nehéz időszakot, ez pedig attól is függ, hogy kapnak-e jelentős és tartós támogatást. Az is előfordulhat, hogy tömegesen tönkremennek, és infrastruktúrájukat alacsony áron gigantikus tőkestruktúrák vásárolják fel. Ez egészen más szerkezetű globális turizmust valószínűsítene a jövőben. Feltehetőleg a nagy hotelláncok is komoly átalakuláson fognak átmenni, ugyanígy drámaian átalakul majd a légi közlekedés is, a fapadosrendszer aligha fog egyhamar visszatérni. A repülőgépgyártás is drámai ütést kapott, egyelőre nem látszik, mi lesz a több száz milliárd dolláros deficitekkel. Az eladósodás általánosan is soha nem látott méretűre duzzadt, és az eddig is elég súlyos nehézségek apokaliptikus következményekkel is járhatnak. Nem kell persze pánikba esni, de óvatosan és átgondoltan kellene hozzákezdeni az újjáépítéshez.

– A magyar GDP 4,6 százalékkal marad el az egy évvel korábbitól. Bár a járvány második hulláma miatt további visszaesés várható, a várakozások szerint 2021-ben újra megindulhat a növekedés. Milyen előrejelzést tudna adni 2022-re? Milyen állapotban lesz a választások évében a magyar gazdaság?

– Ha tavasszal vagy legkésőbb nyár elején megszabadulunk a vírustól, akkor valóban van esély arra, hogy 2021 gazdaságilag már sokkal sikeresebb év legyen, ám ez még nagyon bizonytalan. A járvány ívével kapcsolatos előrejelzések eddig se nagyon váltak be, így most is előfordulhat, hogy nem csillapodik a pandémia, és a várva várt fellendülés is elmarad. Mivel a magyarországi multinacionális nagyvállalatok termelését alapvetően a globális kereslet határozza meg, ez akkor is okozhat nehézségeket, ha a magyar járványhelyzet már lehetővé tenné a dinamikus fellendülést. Ám annak is elég nagy a valószínűsége, hogy az igazán nagy emelkedés 2021 végén és 2022 tavaszán jön majd, és a választási év a járvány elmúltával egyszerre hozza el a lelki megkönnyebbülést és a gazdasági növekedés nyomán a jövedelmek jelentős növekedését úgy, hogy mindez igen jelentős életminőség-javulásként lesz átélhető. Nehéz ma használható előrejelzést adni, de ez is egyike a reálisan várható fejleményeknek. Ebben az esetben jó esély van a Fidesz újabb választási győzelmére, fel kell azonban készülnünk az ettől lényegesen, sőt esetleg drámai módon eltérő forgatókönyvekre is.