Várjuk az átláthatósági törvényt!

Május közepén benyújtották, nem egészen egy hónap múlva levették a parlamenti napirendről az átláthatósági törvényt a kormánypártok. Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője azzal indokolta a meglepő fordulatot, hogy a – közelebbről meg nem nevezett – szakmai szervezetek javaslatainak mérlegelésére időt hagyva őszre halasztják a jogszabálytervezet tárgyalását. Ám az Országgyűlés idei őszi menetrendjében egyáltalán nem szerepel az átláthatósági törvény. Pedig az elmúlt hetek gyomorforgató ellenzéki botrányai is bizonyítják, hogy nagy szükség van rá, hiszen arcátlan nyíltsággal mutatkoztak meg a belpolitikát több irányból is befolyásolni próbáló külföldi szervezésű akciók. Némelyiket teljes joggal nevezhetjük államcsínykísérletnek.

Csak néhány az elképesztő botrányok közül: Ruszin-Szendi Romuluszról kiderült, hogy amikor eléggé el nem ítélhető tévedésből a Magyar Honvédség vezérkari főnöke volt, a NATO-beli kollégáival lebonyolított hivatalos találkozókon nem a magyar kormány háborúellenes álláspontját képviselte, hanem szabályos politikai diverziót végrehajtva a Kijevben divatos „dicsőség Ukrajnának!” háborús szlogent hangoztatta. Később bebizonyosodott, hogy az egész Magyar Péter-féle TSZ-pártot behálózzák az ukrajnai érdekekért ügyködő személyek (és akkor most nagyon udvariasan fogalmaztunk), el egészen addig, hogy a szervezet tagjait, szimpatizánsait tájékoztatni-szervezni hivatott mobiltelefon-alkalmazást egy gyanús ukrán kapcsolatokkal rendelkező cég készítette, és nemrég az oda regisztrált magyar állampolgárok kényes, védendő személyes adatai kiömlöttek a világhálóra. Maga Magyar Péter nyíltan hűségesküt tett az Európai Néppárt elnökének, Manfred Webernek, nyilván ő tudja, miért – tény, hogy az Európai Parlament október 7-i plenáris ülésén nem függesztette fel mentelmi jogát, amit pedig a magyar hatóságok három különböző büntetőügyben is kezdeményeztek.

A legutóbbi hetek példátlan, Semjén Zsoltot pedofilvádakkal megrágalmazó álhírbotránya mögött pedig nemcsak a mindig idegen érdekeket szolgáló liberális média okán, hanem a miniszterelnök-helyettes nevét a Facebookon az addig név nélkül gerjesztett-sokszorozott hazugságfolyamba bedobó Káncz Csaba és az MI6-hez, vagyis a brit külföldi hírszerzéshez kötődő személyek nyilvánosságra került üzleti kapcsolata miatt is nyilvánvalóvá vált a külföldi indíttatás. Ez a gyilkos szándékú, de a ziháló gyűlölettől fűtve végiggondolatlanul, a kiagyalt hazugságok valótlanságát viszonylag könnyen cáfolható módon indított támadás bár kudarcot vallott, nyilvánvalóan olyan társadalmi indulatokat akart felkorbácsolni, amelyek kitörése akár polgárháborús utcai jelenetekhez és végül a törvényes magyar kormány bukásához vezethet. És akkor majd elkövetkezhet a magyar állam által fenntartott Eötvös Loránd Tudományegyetemen állásban lévő, a magyar államiság alapját jelentő törvények semmibevételének szorgalmazásával kvázi politikai alapú statáriális eljárásokra, vagyis végső soron államcsínyre uszító Fleck Zoltán jogszociológus és a hasonszőrűek – Kovács Ákos 2002-es dalát idézve a bosszú népe – ideje.

Nyilvánvaló, hogy nem csupán erkölcsi okokból, hanem jól felfogott nemzetbiztonsági érdekből is a lehető leghatározottabban el kell fojtani ezeket a független magyar államiságot, a törvényességet, a szabadságot alapjaiban súlyosan veszélyeztető idegen érdekű törekvéseket. Ennek eszköze lehetne egyfelől a Szuverenitásvédelmi Hivatal szankcionálási joggal is felruházott hatósággá alakítása, másfelől a tavasszal kezdeményezett, de nem egészen egy hónap múlva a parlamenti napirendről sajnálatosan levett átláthatósági törvény. Ezt elemi gyűlölettel támadta a baloldal már azelőtt, hogy az elgondolt részletek egyáltalán ismertek lettek volna. A szokásos demagógiával a civil szervezetek megfojtásáról deliráltak, kisvárosi dalárdák, bélyeggyűjtő egyletek és természetvédelmi alapítványok halálától rettegtek, noha ilyesmiről természetesen szó sem volt. Mindenesetre a baloldali propaganda, élén a magát találva érző Telex.hu nevű politikai agitációs portállal, azonnal elnevezte ellehetetlenítési törvénynek. Ezt hamisítási szándékkal tették ugyan, de végső soron eltalálták a lényeget: a törvénytervezet célja az idegen zsoldban, ugyanakkor fedésben („független média”, „független civil szervezetek”) folytatott, lényegileg, hatását tekintve ügynöki tevékenység ellehetetlenítése volt.

A jogszabály a magyar szuverenitás védelmében vívott szabadságharc egyik fontos fegyvere lett volna, és lehetne is, ha végre megszületne. Az eredeti tervezet lényege, hogy áttörhetetlen jogi védfallal bástyázza körül a magyar érdekeket és értékeket, és fénycsóvát vessen minden olyan szervezetre, egyéb jogi személyre, amely bizonyíthatóan külföldről pénzelve próbálja befolyásolni a magyar közéletet.

Ez a tény fölényes cáfolata azon hamis aggodalmaknak, amelyek a falusi hagyományőrző közösségek, a modellezőszakkörök, a sportegyesületek, az állattenyésztők, vagyis a valóban civil szervezetek jövőjét féltette a honvédő célú törvénytől.

A májusban beterjesztett, majd sajnálatosan visszavont törvénytervezet csak azokat a külföldről finanszírozott közéleti befolyásolásokat azonosítja a magyar szuverenitást veszélyeztető tevékenységként, amelyek sértenek vagy rossz színben tüntetnek fel az Alaptörvényben meghatározott bizonyos értékeket.

Ilyen például a nemzeti összetartozás, azt a tény, hogy az ember férfi vagy nő, illetve hogy házasságnak csak egy férfi és egy nő szeretetkapcsolata nevezhető. Védett érték továbbá a család, a magyar békepártiság, valamint az az alapelv, hogy Magyarország alkotmányos önazonosságának és keresztény kultúrájának védelme az állam minden szervének kötelessége.

A jogszabálytervezet mindazokat, akik e védett értékeket sértik, negatív színben tüntetik fel vagy ezekkel szembeni fellépésre uszítanak, a kormány a Szuverenitásvédelmi Hivatal jelzése alapján jegyzékbe veszi, és így nyilvánosan láthatóvá válik, hogy kik, mely szervezetek veszélyeztetik a magyar függetlenséget, a magyar szabadságot. Vagyis összességében az eredeti tervezet szelíd önmegtartóztatással mindössze annyit ír elő, hogy átlátható legyen, ki mit miért mond, tesz.

A jegyzékbe vett szervezetek vezető tisztségviselői kiemelt közszereplőnek minősülnének, ami vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget is jelent. Amíg az érintettek nem tesznek ennek eleget, a szervezetet illető képviseleti joguk szünetel. Továbbá az ilyen szervezetek csak a pénzmosás elleni szerv (a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz tartozó működő Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Iroda) engedélyével fogadhatnának el külföldi támogatást, és számukra nem lehetne felajánlani a személyi jövedelemadó egy százalékát. A jegyzékbe vett szervezetek további kötelessége volna bizonyító erejű magánokirat formájában nyilatkozatot tenni arról, hogy támogatói nem külföldi forrásokból szerzett pénzzel segítik tevékenységét, a bankoknak pedig ellenőrizniük kellene e szervezetek számláit, jelezve, ha azokon engedélyköteles műveletek, például külföldről indított utalások történnek. Ez esetben értesíteniük kellene az említett pénzmosás elleni szervet, amely döntene arról, hogy a kérdéses utalás összegéhez hozzáférhet-e a jegyzékben szereplő szervezet vagy sem. Ha tilalom ellenére mégis hozzáfér, az összeget a hibázó banknak meg kell fizetni a magyar állam részére.

Ha pedig egy ügynökszervezet jogsértő módon külföldi pénzre tesz szert, bírságként annak 25-szörösét kellene befizetnie a Nemzeti Együttműködési Alapba. Ha e kötelezettségét nem teljesíti, vagy másodszor is ilyen disznóságon kapják, az adott szervezetet eltiltják a közélet befolyásolásától, és a teljes vagyona a Nemzeti Együttműködési Alapba kerül. A magunk részéről még keményebb szabályozást is helyesnek és életszerűnek tartanánk, kitágítva és az idegen zsoldban történő belpolitikai befolyásolással összekötve a hazaárulás büntetőjogi alakzatát, de ez a szelíd nyomásgyakorlás is megteszi, azaz megtenné kezdésnek. De ennél alább ne adjuk, szülessen meg végre az ígért átláthatósági törvény a haza és a nemzet üdvére, a magyar ügy esküdt ellenségeinek vesztére!