Amikor már elvész az ember az egymásnak ellentmondó nyilatkozatok tengerében, a legjobb, ha a saját szemének hisz. Kevés lehangolóbb hely van a fővárosban, mint a jobb sorsra érdemes Római-part. A hajdan patinás üdülőövezet siralmas állapota mobilgátért és mielőbbi területrendezésért kiált.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

A legutóbb tavaly októberben tüntetett több mint ezer civil a Római-part „megvédéséért” Budapesten. A felszólalók azt mondták: árvízvédelemre szükség van, de nem a parton, hanem a Nánási úton és a Királyok útján. Kaprinyák Szilvia, a Maradjanak a fák a Rómain elnevezésű csoport aktivistája azt mondta: minél nagyobb békés tömeget szeretnének megnyerni a fakivágások ellen. Követelik, hogy a főváros függessze fel a fakivágási engedélyt és a parti gát engedélyezési eljárását, valamint a kerítésvonali védmű mellett a Nánási úti védvonal elemzése is készüljön el.

A demonstráció több mint ezer résztvevője az Északi összekötő vasúti híd budai hídfőjétől vonult a régi Postás üdülőhöz, és teljesen megtöltötték az épület előtti területet. A tömegben olyan táblákat lehetett látni, mint „Fák a Rómain! Gát a Nánásin!”, „Kivágtok itt minden fát, de mit ér a mobilgát?”„A Római-part mindenkié”. A demonstrálók többször azt skandálták: „Nem hagyjuk!” és „Megvédjük a Rómait!”.

De mi is az, amit mindenáron meg akarnak védeni a mindenből mindenáron politikai tőkét kovácsoló civilek? Mert a Római-partot az árvíztől biztosan nem. Mit akarnak megvédeni tehát? Az általuk gerjesztett egyre nagyobb káoszt? Vagy a bokáig érő sártengert a part menti sétányon, amit csak gumicsizmában tanácsos megközelíteni, noha jelenleg nincs is árvíz? Vagy a mindent elborító kutyaürüléket, az illegálisan lerakott óriási sitt- és szemétkupacokat?

A Római-part már nyomokban sem hasonlít üdülőövezetre. A part menti sétány ma a kosz, a sár, a lepukkantság, a rendezetlenség és a múlt ottfelejtett maradványainak lehangoló egyvelege. Letörött gallyak állják el az utat. A Dunába hajló korhadt faágakon fekete nejlonfólia zizeg, üres palackok hintáznak a folyóban úszó szemétzátony tetején. A természet pusztul, akár a folyóból kiálló árvízi fák. Kihalt táj. Omladozó épületek. Az egyik hajdani villaépület falai közt csövesek és drogosok, az omladozó téglákat egyszerre áztatja a talajvíz és a csövesek vizelete. A falon felirat: „Te is lebeghetsz.” Drogosok találkahelye a hajdan patinás villa, mellette sittlerakat és szemét óriási kupacokban.

Érdekes. Ez nem zavarja a környezetvédők érzékeny szemét. Az orrukat sem facsarja a bűz, ami a hulladéklerakónak használt parton terjeng. A hajdani csónakházakat a Dunával összekötő sínpárok, amelyek egykor a csónakok vízre bocsátását szolgálták, már réges-rég használaton kívül. Hiányosak, töredezettek, a semmiből a semmibe vezetnek: ellepte, betemette, felpúposította, elvágta őket az idő.

A hajdan közkedvelt üdülőterület ma egy igazi rémálom. Érdemes elmenni és meggyőződni róla, hogy mi az, aminek a megvédéséért még attól sem riadtak vissza ezek a szörnyeteg szervezetek, hogy megzavarják a Fővárosi Közgyűlés munkáját.

A part menti fák, amelyek kivágása ellen rendszeresen tüntetnek, túlkoros nyárfák, belül korhadt, odvas törzzsel. Ezek a fák már nem termelik, hanem elvonják a környezetükből az oxigént, nem beszélve arról, hogy némelyikük életveszélyes állapotban van, mert bármikor kidőlhet. Ezekért a fákért tüntetnek. Szerintük inkább a Királyok útján lévő védett platánsort kellene kivágni, ott építeni gátat, nem számít, hogy mennyire észszerű két nagynyomású vízvezeték és két nagy-, illetve közepes nyomású gázvezeték fölött védekezni az árvíz ellen.

Arról sem esik szó ezeken a tüntetéseken, hogy a part menti gát felépítésére az 1991-es árvíz idején már Demszky Gábor is ígéretet tett, de nem lett belőle semmi. A tizenhatból máig megmaradt három sportegyesület léte és vagyona a 3-4 évente bekövetkező, egyre nagyobb árvizek miatt veszélyben forog, nem beszélve az ott élők élet- és vagyonbiztonságáról. Már egyetlen biztosítótársaság sem akad, amelyik hajlandó lenne vállalni a területen fekvő ingatlanok biztosítását. A parti ingatlanok nagy része az árvizek során súlyosan megrongálódott.

Az eszelős környezetvédők által féltett partszakasz állapota siralmas. Mivel nincs csatorna, a vigalmi negyed vendéglátói a szennyvizet közvetlenül a Dunába eresztik. Egy-egy árvizet követően a tulajdonosokat terheli az egész érintett terület fertőtlenítése, amit a jogszabályok betartása mellett 70 tonna klórmész kiszórásával kell elvégezni a 70 hektáros területen.

Tarlós István főpolgármester kezdeményezésére 2011-ben a Fővárosi Közgyűlés egyhangú határozatot hozott a római-parti mobilgát megépítéséről. Csakhogy a pavilonokból álló vigalmi negyed látogatói mindent megmozgatnak annak érdekében, hogy ne épüljön gát a parton, és lehetőleg ne kerüljön sor a part rendezésére sem. Maradjon minden így, ahogy van. Azzal érvelnek, hogy a védmű a Királyok útja–Nánási út vonalában jöjjön létre. Tiltakozásukat a rendkívül elhanyagolt parti sáv érintetlenül hagyásával, a vadon nőtt, gondozatlan, odvas ártéri fák megvédésével indokolják.

A liberális „környezetvédők”, céljuk elérése érdekében fővárosi népszavazást kezdeményeztek, tudván tudva, hogy jóval nagyobb számban vannak azok, akik nem érintettek és nem érdekeltek a parti védmű megépítésében. Egy budapesti népszavazás egyet jelentett volna azzal, hogy a parton lakó mintegy ezer ember életéről, testi épségéről és vagyonbiztonságáról az 1,8 milliós lakosú főváros csepeli, kőbányai, zuglói, hegyvidéki, illetve belvárosi polgárai döntöttek volna, akiket a döntés következménye egyáltalán nem érint.

Tarlós Istvánnak sikerült meghiúsítania ezt az ostoba népszavazási kezdeményezést, de a megszállott civilek tiltakozásai miatt a Fővárosi Közgyűlés a 2017. október 25-én meghozott döntésével két részre osztotta a csillaghegyi öblözet árvízi védekezését: az Aranyhegyi-patak és a Barát-patak védelme a part menti védműtől független projektben valósul meg. A testület döntött arról is, hogy a patakok esetében folytassák le a vízjogi létesítési engedélyezési eljárást, míg a Dunával párhuzamos római-parti védműről mint második ütemben megvalósuló létesítmény fejlesztéséről később döntenek.

A part menti védmű pontos nyomvonala tehát még nem rajzolódott ki. A hol kijjebb, hol beljebb futó parti kerítések előtt cikcakkban nem lehet védművet építeni. Közvetlenül a parton, ahová való a védmű, a balhézó civilek nem engedik, és tovább hergelik a közvéleményt, továbbra is a parttól távoli Nánási út–Királyok útja vonalában létesítendő védmű megépítése mellett kardoskodva, keresztbe téve minden józan, észszerű és szakszerű érvnek.

Nem kellene azonban megvárni, hogy Magyarország határidő-túllépés miatt elveszítse az EU projektlistáján a beruházás megvalósítására előirányzott, 2019-ig felhasználható 10 milliárd forintos keretet, mert a jajveszékelő liberális szervezetek azt is ugyanúgy felrónák a főváros vezetésének, mint az értéktelen, korhadt fák kivágását. Egyet elértek: azt, hogy senki ne lásson tisztán ebben a kérdésben. Pedig a megoldás pofonegyszerű. Hol az árvízi védmű helye? A parton, ahol nemcsak az árvizektől óvná meg a vízpartot és a környező területeket, hanem kiépítésével sor kerülhetne végre a siralmasan lepukkant Római-part rendezésére is.

A Római-parton nemcsak a közelmúltban, de már 1910 óta épültek lakóházak, nyaralók. A földhivatali nyilvántartás a római-parti ingatlanokat „kivett üdülőterület és udvar” besorolással illeti. A Római-part tehát egyrészt beépítésre szánt terület, másrészt a 21/2006. Korm. rendelet értelmében hullámtér. (Hullámtér: a folyók, vízfolyások partvonala és az árvízvédelmi fővédvonal közötti terület.)

Csakhogy a kettő kizárja egymást. A rendeletet kell megváltoztatni, mivel a Dunát nem lehet. A globális felmelegedés kellemetlen következménye, hogy a nagy folyó egyre gyakrabban árad ki. Azelőtt 15-20 évente, mostanában már csak 3-4 évente. Vagyis a hajdani idilli Római-part már visszahozhatatlanul a múlté, mint ahogy ma már a régi szelíd Duna sem olyan szelíd.

A Római-part nem lehet hullámtér. Már csak azért sem, mert ha a Római-part hullámtér, akkor a hatályos jogszabályok alapján nem lehetett volna a területre építési engedélyt kiadni, és nem lehetne az ott található épületekre építményadót kiróni. Pedig kiróják… Ha viszont üdülőterület, akkor a Fővárosi Önkormányzat kötelessége a terület árvízvédelméről gondoskodni. Ennyi.

A legnagyobb probléma a tisztázatlan fogalmakból adódik: amennyiben a Nánási út–Királyok útja mentén épülne meg a védmű, a gát és a folyó közötti, mintegy 70 hektáros terület valóban hullámtérré válna, más szóval a nagyvízi meder részévé. Ezért az ott lévő ingatlanok és velük az egész Római-part sorsa végérvényesen megpecsételődne, mivel nagyvízi mederben nem lehet sem lakóház, sem szálloda, sem csónakház, sem játszótér, de még egy szezonális lángossütő pavilon sem: a Római-part jelenlegi funkciója örökre megszűnne, és erről egy soron következő nagyobb árvíz gondoskodna is.

Ha egy terület a nagyvízi meder része, az ott lévő ingatlanokat a jogszabályok értelmében ki kell sajátítani, az épületeket le kell bontani. Egy ilyen kisajátítási eljárás nemcsak romboló és értelmetlen lenne, de ráadásul mintegy 150-200 milliárd forinttal terhelné meg a költségvetést. Ezt akarják a Római-part őrültjei? Ha igen, akkor valóban gond van a józan ítélőképességükkel. Ha nem, akkor viszont jó, ha tudjuk, hogy a mobilgát körüli balhé nem a mobilgátról szól. Az csak egy eszköz, aminek segítségével békétlenséget és káoszt lehet gerjeszteni, mert vannak, akiknek nem tetszik a csendesen gyarapodó ország, ezért azt az elvet követik nagyban és kicsiben, hogy minél rosszabb, annál jobb.

Hernádi Zsuzsa

Fotók: T. Szántó György/Demokrata