Vetőmagban élvonalban

Magyarország már 200 évvel ezelőtt is jelentős mennyiségű vetőmagot exportált külföldre, és a magyar növénynemesítő kultúrát a XX. században is világszerte elismerték. Még a kommunisták sem tudták lezülleszteni és tönkretenni, sőt, a teljes mezőgazdasági termelés egyik legjövedelmezőbb ágazata volt a vörös diktatúra évtizedei alatt is.

A rendszerváltozás időszakában e területet is letarolták a külföldi multik. A hazai vetőmagpiacot évtizedek óta három vegyipari, mezőgazdasági és biotechnológiai óriásvállalat, az amerikai Monsanto, a svájci Syngenta és az ugyancsak amerikai Pioneer uralta, és ezen az sem változtatott sokat, hogy a Monsanto 2018-ban beolvadt a német vegy- és gyógyszeripari óriásba, a Bayerbe, a Pioneer pedig két amerikai vegyipari cég, a DuPont és a Dow Chemical egyesülésével 2018-ban létrehozott gigavállalat, a Corteva Agriscience leányaként működik 2019 óta. Az arányokra jellemző, hogy az export kétharmadát is ők állítják elő. A maradékon a valamivel több mint 880, összesen 13 ezernél több munkavállalót foglalkoztató hazai cég osztozik.

Tény, hogy a multik uralta hazai vetőmagágazat mutatói impozánsak. Magyarország Chile, az Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia és Németország mögött a világ hatodik legjelentősebb vetőmagexportőre, manapság átlagosan 120 ezer hektáron, hozzávetőleg 300 ezer tonnát termelünk. Ebből a Vetőmag Szövetség Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója, Polgár Gábor becslése szerint 120-140 ezer tonna megy exportra. Ennek közel 95 százalékát a búza, a kukorica, a napraforgó és a repce adja, ezek részesedése a vetőmagexportból közel 95 százalékos. A búzavetőmag-export legfontosabb célországai Olaszország, Ausztria, Románia, Lengyelország és Szlovénia, a kukorica fő felvevőpiaca Románia, Lengyelország és Franciaország. A közelmúltig Oroszország és Ukrajna is a legjelentősebb piacaink között szerepelt, és bár az agrárszektor egyelőre nincs a szankciókkal sújtott területek között, megjósolhatatlan, hogy a szomszédunkban dúló háború hosszú távon milyen hatással lesz e külkereskedelmi irányra.

2020-ban az összes magyar vetőmagexport 424 millió eurót tett ki, ez öt százalékkal több, mint az azt megelőző évben, és 40 százalékkal haladta meg a 2015-ös értéket. Vagyis többéves távlatban látványos növekedés volt tapasztalható. E tényt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2010-től 20-ig 125 százalékos volt a bővülés. Ezzel ma összességében a világ hetedik-nyolcadik legjelentősebb vetőmag-előállító ország vagyunk a világon.

Vetőmagtermesztésre egyébként csak az a magán- vagy jogi személy jogosult, aki tagja az adott terméktanácsnak. A forgalmazáshoz már nem kell nyilvántartásba vétel, de a kereskedelemben csak az államilag engedélyezett fajtajegyzékben szereplő vetőmagok jelenhetnek meg. Továbbá minden árutermesztésre és szaporításra forgalomba kerülő vetőmagot fémzárolni kell; a magoszsákok egykori ólompecsétes lezárására utaló kifejezés ma lényegileg az érintett tételek hatósági ellenőrzését, dokumentálását jelenti. Ennek felelős szerve a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Növény-, Talaj- és Agrár-környezetvédelmi Igazgatósága.

A macerásnak tűnő bürokrácia magyarázata, hogy az egyenletes, megbízható, kiszámítható minőség csak így garantálható – viszont ez számos hagyományos tájfajta visszaszorulását is eredményezte.

A termelés jellemző metódusa, hogy a három hatalmas külföldi multival szerződésben álló, nagy, összefüggő területen, fejlett infrastruktúrával, jól kiépített öntözőrendszerrel dolgozó gazdálkodók a multiktól megkapják az úgynevezett bá­zis­magot, majd a termést eladják a multiknak, akik többnyire zöldmezős beruházás keretében épített feldolgozóüzemeikből minősített, saját márkás termékként hatalmas haszonnal dobják piacra. Ez a rendszer persze bizonyos szempontból minden résztvevőnek megéri, hiszen többé-kevésbé kiszámíthatóvá teszi a termelést, ugyanakkor a bázismagot jellemzően külföldön nemesítik és szaporítják, így voltaképpen a munka dandárját szervezik ki a multik. Vagyis a magyar tudásból ők profitálnak, ők teszik zsebre az ágazatban megtermelt mintegy évi 200 milliárd forintos jövedelem legnagyobb hányadát. Igaz, a jövedelmezőség kissé csökkent, az ázsiai, főleg kínai dömping lenyomta az árakat.

A nyereségességet növelhetné a nemesítés, ez viszont rendkívül időigényes folyamat, jó esetben is legalább tíz év, mire egy-egy kísérletről biztosan kimondható, hogy meghozta a kívánt eredményt, az új növény a várakozásoknak megfelelően ellenálló, nagy hozamú vagy épp szárazságtűrő. A próbálkozásoknak csak töredéke jár sikerrel, akkor viszont 25 évig tartó oltalmat élvez a nemesítő, ami alatt az adott fajta vetőmagjának kereskedelmi árából akár húsz százalékot is kasszírozhat.

Sajnos azonban, mint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara egy 2019-es, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ kutatására hivatkozó összefoglalójából kiderül, a hazai termelők eleve egyre inkább külföldi nemesítésű fajtákkal dolgoznak, mivel a hozamot tartják elsődlegesnek. Őszi búzából például a 2000-es évek első évtizedében közel 80 százalékban hazai fajtákat használtak, mára viszont ezek aránya 40 százalék közelébe süllyedt annak ellenére, hogy a mennyiség a termőhelytől is függ, a magasabb beltartalmi érték pedig hosszabb távon üzletileg is jobban megérné.

Igazán nagy jövedelmet tehát a minőség javítását célzó innováció hoz, hazánkban nem utolsósorban azért, mert a magyar szabályozás tiltja a génmanipulációt, márpedig a világban egyre nagyobb az érdeklődés az egészséges, természetes élelmiszerek és azok alapanyagai iránt.

Jó hír, hogy az elmúlt 10-12 évben hatalmasat fejlődött a hazai növénytermesztés, a vetőmag-előállítás, a vetőmag-feldolgozás technológiája és az értékesítés is, tájékoztatta a Demokratát az Agrárminisztérium. Ez pedig a tárca szerint lehetőséget ad arra, hogy kiváló termesztési adottságainkat a hazai nemesítők és vetőmag-előállítók is egyre jobban kihasználják és bizonyos szegmensekben felvegyék a versenyt a multikkal. Ez nagy kihívás, egyben nemes feladat, amelynek teljesítése érdekében több mint százéves, kivételes szaktudásra, kiváló hazai fajtára, nem utolsósorban a szaktárca támogatására támaszkodhatnak.

A Vidékfejlesztési program például gépbeszerzéshez, infrastrukturális fejlesztésekhez, többek között tárolók, szárítók létesítéséhez biztosít forrást, de a digitalizációt előmozdító infokommunikációs eszközök is megvásárolhatók a program kiírásaiból. Az öntözésfejlesztést, akár teljes infrastruktúra kiépítését lehetővé tevő támogatások is igénybe vehetők. Ugyancsak forrást nyitott az Agrárminisztérium a növénynemesítés során felhasználható ritka és veszélyeztetett haszonnövények és rokonfajaik genetikai változatainak úgynevezett ex situ, vagyis nem természetes környezetükben, hanem ellenőrzött ültetvényekben való megőrzésére. Ez lehet Magyarország számára a kitörési pont, egyben a jelenlegi, sok évtizedes nyomasztó multiuralom fellazítása. Emellett azonban szükség lenne a termelők jóval szorosabb szövetkezésére, a magyar vetőmag mint márka megjelenítésére a külpiacokon. A Vetőmag Szövetség ágazati stratégiája is célul tűzte ki mindezt, emellett, mint Polgár Gábor elmondta, az önszabályozás, a lobbierő növelése, a szakmai fejlődés, az oktatás, a képzés feltételeinek biztosítása, valamint a kivitel növelése és a nemzetközi integráció erősítése is szerepel a célok között. A termelői együttműködést az agrártárca is ösztönzi például a szakminisztérium által elismert öntözési közösségek számára rendelkezésre álló támogatási programmal.

A vetőmag, amint azt az országgyűlési képviselők tájékoztatására különféle szakmai összefoglalókat készítő Képviselői Információs Szolgálat egy tavaly februári, a világhálón olvasható összeállítása leszögezi, genetikai erőforrás, amelynek védelme kiemelt állami feladat, egyben élelmiszer-biztonsági kérdés. Ezért nagy jelentőségű, stratégiai kormányzati lépés, hogy az állami tulajdonú Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. 2019 nyarán visszavásárolta a mezőhegyesi vetőmagüzemet a francia Limagrain Europe-tól. A jövőben itt fogják feldolgozni a ménesbirtok 3000 hektárján termesztett vetőmagot. Ebből 2200 hektár öntözött terület lesz, melyen mintegy tízezer tonna vetőmagot lehet előállítani. Ennek jelentőségéről sokat elmond, hogy ez a mennyiség körülbelül 400 ezer hektár vetésszükségletét képes fedezni. Számítások szerint csak Mezőhegyesen előállítható a hazai kukoricavetőmag-szükséglet fele.