Vigyázz, Harkány! Jövünk!
Egy sikeres város harcol a simlis privatizáció ellen
Egy fürdőváros küzd a létéért. Harkány az utóbbi évtizedben nemcsak földrajzilag, de politikailag is elszigetelődött. A szocialista vezetésű megye és a polgári többségű város között évek óta dúló hadviselés legújabb fejleménye, hogy a megye átjátszaná a harkányi fürdő 50 százalékos üzletrészét a saját kórházának. Többen úgy vélik, hogy ezzel a lépéssel a harkányi gyógyszolgáltatások teljes privatizációját készítik elő. Bédy István, a város polgármestere úgy látja, valójában a város kijátszásáról van szó.
Találni vajon olyan európait, akit ne nyűgözne le egy fürdőváros hamisítatlan hangulata? Aki ne keresné tudat alatt ma is a századelő fürdőinek békebeli idilljét? Akit ne vonzana a felüdülés, a kikapcsolódás, a vidám társaság, a spontán emberi kapcsolatok tüneménye, ha a stressz, a mindennapok nyűge elől akár csak néhány napra is, Márai Sándor szavaival élve a „nedves kolostorok” valamelyikébe menekül? Ez a csodás őselem, a víz, nemcsak a gyógyulás reményét hozza fel a föld mélyéből: sejtet és felidéz rég elfeledett, százéves álmokat. Nem sok olyan város van a világon, amiről mindenkinek ugyanaz jut az eszébe. Harkány egyike az ilyen szerencsés településeknek. A város legfőbb nevezetessége a fürdő, amely a mediterrán klímának, a gyógyvíz különleges összetételének és a helyiek hozzáértő vendégszeretetének köszönhetően évente több mint egymillió vendéget fogad. A helyiek jól tudják, hogy a páratlan természeti adottság önmagában még nem elég. Türelem, szakértelem, és persze folyamatos fejlesztés nélkül hamar kiürülnének a medencék. Ettől persze nem kell tartani. Legalábbis egyelőre nem… Sok a visszatérő vendég. – Most vagyunk itt másodszor – meséli egy német házaspár, Peter Weiskönig doktor és felesége Stuttgartból. – Néhány évvel ezelőtt szervezett turistaúton vettünk részt, autóbusszal jöttünk Magyarországra. A legjobban Harkány tetszett, ezért úgy döntöttünk, hogy az idén újra eljövünk. Felkerekedtünk és most itt vagyunk. Harkány gyönyörű – sóhajtja a német hölgy. – Nálunk otthon nincs ilyen csoda. Nem ered gyógyvíz a földből – teszi hozzá a férj. A német házaspár szerint az igazi vendégáradat még csak ezután várható. Baden-Württenberg tartományban csak augusztusban kezdődik az iskolai vakáció. Ha valaki előzetes szállodafoglalás nélkül érkezik, könnyen meglehet, hogy hoppon marad: főszezonban az összes szálloda minden szobája foglalt. De ugyanez jellemző a téli, különösen a karácsony és szilveszter közötti időszakra. Az óriási, több mint 2000 négyzetméteres vízfelület egyidejűleg kétezer-ötszáz vendég befogadására képes. A vendégek száma éves szinten meghaladja az egymilliót. Legalábbis egyelőre… De vajon meddig? A harkányi gyógyszolgáltatások jelentős részét a Baranya megyei gyógyfürdőkórház látja el. Az 1954-ben alapított intézmény a korszerű balneológiai, fizikoterápiás részlegeivel mind a hagyományos, mind pedig a legmodernebb gyógyítási módokat lehetővé teszi. A Gyógyfürdőkórház Kht. a megye tulajdonában van. Akárcsak a harkányi gyógyfürdő fele. És itt kezdődtek a bajok… Nem a vendégszám csökken. Nem a forgalom stagnál, és nem is elégedetlenek. A vendéglősök arcára mégis barázdát szánt a gond. Harkányba egy ideje feszültség költözött. Mi lesz ezután? Mit hoz a jövő? Egyre több idegen érkezik… Nem vendég, mert a vendég, jöjjön bár a legtávolabbi pontjáról a világnak, soha nem idegen. Olyanok jönnek, akik nem fürödni akarnak. Az ilyesmit a helyiek azonnal megérzik. Öltönyös, aktatáskás emberek érkeznek, az épületeket, az ősfás parkot kémlelik, mérik a métereket, osztanak, szoroznak, adatokat kérnek, szokatlan, furcsa kérdéseket tesznek fel. A harkányiak egy ideje már kétszer meggondolják, hogy kinek mit mondhatnak el… A város szálka a megye szemében. Harkány magára maradt. A földrajzi elszigeteltsége mellett politikailag is elszigetelődött. A megyének két baja van a Dráva-völgyi fürdővárossal. Mondjuk ki bátran: az egyik az, hogy a harkányi képviselő-testület úgy, ahogy van, teljes egészében fideszes. Ahogy Harkányban mondják, itt még a baloldaliak is jobboldaliak. Fideszes Bédy István, a város polgármestere is, aki immár tizenhat éve, töretlenül élvezi a város bizalmát. A város üzemelteti a fürdőt. Így a másik baj éppen az előbbiből következik, mert a másik baj maga a fürdő: „Micsoda? Hogy itt ez a pompás kincs, ez a paradicsom, no meg az egymillió vendég és a hatalmas bevétel… És nem adják el nekünk? Nem adják senkinek? Nem lehet megszerezni, mert nem mondanak le róla semmi áron a harkányi emberek, se pénzért, se más előnyökért, megvesztegethetetlenül állják a sarat, pedig már régóta szemet vetettünk rá… Vigyázz, Harkány! Jövünk…” A fürdő másik fele a megyéé. A Baranya megyei önkormányzat most úgy döntött, eladja az ötvenszázalékos üzletrészét. Hogy miért? Mert kell a pénz. A hivatalos verzió szerint az eladásból származó bevételt a megye Pécsre, a megyeszékhelyre költené, amihez jó apropót szolgáltat, hogy Pécs kulturális fővárossá válásával olyan beruházások várhatók, amelyekhez valóban szükség van forrásra. De miért épp Harkány kárára fejlesztik Pécset? Harkány polgármestere úgy véli, valójában a város kijátszásáról van szó. Bédy István a Demokratának elmondta, Harkánynak mint tulajdonostársnak elővételi joga van a megye részvényeire, és ezért a jogáért a végsőkig harcolni fog. Kékes Ferenc, a megyei önkormányzat szocialista elnöke viszont még az őszi helyhatósági választások előtt pontot akar tenni az ügy végére, ezért zárt, meghívásos pályázat kiírásáról döntött, amelynek a beadási határideje július 28-a volt. A pályázatra a harkányi és a siklósi önkormányzat mellett meghívást kapott a megye hatvanszázalékos tulajdonában lévő, a harkányi fürdőben gyógyszolgáltatásokat végző Zsigmondy Vilmos Gyógyfürdőkórház Kht., amelynek 40 százalékos üzletrészét a közelmúltban adta el a megye az MVM Rt.-nek, annak a részvénytársaságnak, amely a Paksi Atomerőmű Rt. tulajdonosa is. (A szindikátusi szerződést mindketten aláírták.) Emellett meghívták a TriGránit Rt.-t (Demján Sándor érdekeltsége) és egy német céget. Az öt pályázó közül mégis a megye saját kórháza tűnik az első körben a legesélyesebbnek, minden jel arra utal, hogy a kórház jöhet ki nyertesként az ügyből. – Elgondolkodtató, hogy a meghívásos, zárt pályázatra a megye meghívta a saját gyógyfürdőkórházát. Ráadásul a másfél milliárdos vételárat, amelyet a megye az ügylettől remél, a kórház hitelből fedezné, méghozzá úgy, hogy a megye garanciát vállal a hitelre – mutat rá a polgármester, aki tagja a megyei közgyűlésnek, így arról is van tudomása, hogy a határidő még le sem járt, ám a megyeházán már előkészített szerződéstervezetek várják a számukra kedvező döntést… A látszat ez: Baranya megye azért adná el a fürdő ráeső tulajdonrészét, mert kell a pénz Pécs fejlesztésére. Csakhogy a fürdőt saját tulajdonú kórháza révén saját maga vásárolná meg. Akkor mi értelme az egésznek? Úgy tűnik, az, hogy a látszattal szemben itt a jelek szerint valójában egy nagy értékű üzlet körvonalazódik. Az üzlet lényege, hogy a harkányiak tiltakozása ellenére kilopják a fürdőt a tulajdonukból. A valóság ez: a gyógyfürdőnek most két tulajdonosa van fele-fele részben, a város és a megye. És kívülálló szolgáltatóként tevékenykedik a fürdő területének egy részén egy gyógykórház is, amely közhasznú társasági formában működik. Azzal, hogy a megye közvetlen tulajdonrészét egy, a jelek szerint cinkelt pályázaton saját kórháza tulajdonába adja, valójában felértékeli az eddig nem túl értékes kórházat, másfelől – és ez a legfontosabb az akcióban – a kivételezett helyzetű kórház befolyása társtulajdonosként messze nagyobb lesz, mint a városé, hiszen a gyógyfürdő egészségügyi szolgáltatásainak értéke is hatalmas. És végül a lényeg, a kht. tulajdonát ezt követően akár egyben is eladhatják: a gyógyfürdő felét tehát, plusz a privilegizált balneoterápiás szolgáltatásokat. Amelyek nélkül ma már egy modern gyógyfürdő nem sokat ér. – Ez valójában nem más, mint üzletrészátjátszás – szögezi le a polgármester. De mi helyzet a többi pályázóval? Megyei segédlettel a közelmúltban megpróbálták elérni, hogy Demján Sándor Siklósra tervezett óriásberuházása részesüljön a harkányi gyógyvízből. Ez a terv akkor Harkány ellenállása miatt megbukott. Hogy miért nem szabad Siklósra vezetni a harkányi gyógyvizet? Azért, mert a harkányi gyógyforrások kapacitása négyezer köbméter. Horváth Sándor, a Harkányi Gyógyfürdő Rt. vezérigazgatója a Demokratának elmondta, hogy a négyezer köbméteres gyógyvízkitermelés a fürdő üzemeltetéséhez szükséges. – Ugyan kisebb mennyiség kiváltása technológiai módosítással lehetséges, ez azonban a Harkányban megépülő fejlesztésekhez kell – tette hozzá. De nem is érdemes a gyógyvizet szállítani. A balneológusok szakvéleménye szerint ugyanis a gyógyvíz hőmérséklete és gyógyhatása a szállítás során jelentősen csökken, vagy akár el is veszhet. Vagyis a projekttel Harkány úgy veszítene, hogy Siklós sem nyerne… A kissé arcátlannak tetsző ötlet logikáját követve vajon kinek jutna eszébe mondjuk a siklósi várat Harkányba vinni, ha már úgyis ott van a fürdő, hogy ne kelljen a vendégeknek annyit utazni? De a legendásan szép Szársomlyó hegyet is le lehetne kerekeken görgetni Harkány közelébe, hadd örüljenek a turisták. Bédy István leszögezte, hogy a terv teljes képtelenség, és egyelőre úgy tűnik, sikerült megakadályozni. A fürdő-üzletrész eladása pillanatnyilag sokkal inkább veszélyezteti a város jövőjét, mint a Demján-projekt, amelynek megvalósítását szerencsére csak 2010 után tervezik. Így most minden lehetséges törvényes eszközzel harcolni fognak azért, hogy élhessenek elővásárlási jogukkal. Vagyis – hogy az olvasó pontosan értse a helyzetet – a város fizetni akar. Kifizetné, sőt ki akarja fizetni a fürdő másik felének borsos vételárát, hogy Harkány legnagyobb kincse továbbra is a város birtokában maradjon. – Harkány a város teherbíró képességét súroló ajánlatot tett, ám úgy tűnik, a megye valódi célja nem az, hogy az idegenforgalom a térségben élők érdekeit szolgálja. Emellett a megye azzal, hogy Siklós városát is meghívta a pályázatra, viszályt szít a két település között – tette hozzá Bédy István. De miért olyan nagy baj, ha a megye eladja a részét, hiszen a vevő nem viheti el a fürdőt Harkányból, így az arra épülő vendéglátásnak ekkor is van jövője, mondják a burkoltan simlis privatizáció hívei, megtévesztve ezzel a laikusokat, akik nem ismerik a vendéglátóipar gazdasági összefüggéseit. Ma a város – a fürdő üzemeltetője – arra törekszik, hogy ki legyen használva a teljes kapacitás, hogy minél nagyobb legyen a harkányi gyógyfürdő forgalma. Összetett és árnyalt tarifarendszert dolgoztak ki, amely kedvezmények egész sorát kínálja a helyieknek, a baranyaiaknak, a gyermekeknek és a nyugdíjasoknak. Hogy jöjjenek minél többen. És ez az érdeke a városi vállalkozóknak is, hiszen a nagy forgalom ad munkát nekik. Jönnek is a látogatók, nem csupán külföldről, de szerte az országból, mert Harkány nemcsak kellemes fürdőhely, de megfizethető is. A szobák például a Platán Szállodában félpanzióval, fürdőbelépővel és villányi borkóstolóval három napra (2 éjszaka) 17 600 forintba kerülnek személyenként a főszezonban. De hasonlóan kedvező árakat kínál kiváló szolgáltatással például az elegáns Xavin étterem és szálloda, a Siesta Club Hotel, vagy bármelyik másik harkányi szálló is. Az ismeretlen befektető viszont a borsos vételár mielőbbi megtérülését tartja szem előtt. Az az érdeke, hogy a tőkemegtérülés hatékonyságának biztosítása érdekében megemelje a fürdőjegyek és szolgáltatások árát, és csökkentse a személyzet létszámát, ezért a luxuskategóriát igénylő négy-ötcsillagos vendégkört veszi célba. Mivel a magasabb árakat már csak a tehetősebbek tudják megfizetni, növekvő árbevétel mellett átstrukturálódik a vendégkör és a csökken a vendégek száma. Ami nemcsak a harkányi kisvállalkozók egzisztenciáját sodorja veszélybe, hanem alkalmazottak elbocsátását eredményezheti. Ezt pontosan tudják a harkányiak. És ezért rezzennek össze a privatizáció szó hallatán. A megszorítások következtében már eleve nehezebb helyzetbe kerültek. A harkányi kis- és középvállalkozások száma 1999-ben még elérte az ezret. Számuk az elmúlt 4-5 évben a felére csökkent. Nem csoda, hogy hallani sem akarnak a fürdő eladásáról. Bíznak Bédy Istvánban, akit a városban csak úgy emlegetnek, hogy „a mi Pistánk, aki meg fogja most is védeni a várost, mert tudja, hogy a város jövője a tét”. A jövő kulcsa pedig a vendég. Akit nemcsak megszerezni, de megtartani is tudni kell. Hernádi Zsuzsa
