Az olimpiai népszavazásról szóló aláírások nagy számán felbuzdulva az LMP népszavazást kezdeményezne Paks II. ügyében is. Csak az ökológiai érzékenység vezeti a pártot, vagy egészen más szándék húzódik a háttérben? Erről beszélgettünk ifjú Lomnici Zoltán alkotmányjogásszal.

– Kiállja a jog próbáját az LMP kezdeményezése?

– Az Alaptörvény egyértelműen tiltja a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettséggel kapcsolatos népszavazást. Tiltotta a korábbi alkotmány is, mint ahogy tiltja a legtöbb uniós tagország alkotmánya is. Mindez abból az elvből következhet, hogy nem lehet egyoldalúan felrúgni a már megkötött kétoldalú, vagy éppenséggel többoldalú nemzetközi kontraktusokat. Paks II. esetében bilaterális szerződést kötött Magyarország és az Orosz Föderáció. Megjegyzem, hogy a magyar Alaptörvény főszabályként tiltja költségvetési kérdésekben is a népszavazást, ami azért fontos, mert Paks II. ügye ezt a témakört is érintheti.


– Ha kell, az LMP elmegy az Alkotmánybíróságig…

– Az Alkotmánybíróság már többször foglalkozott a tilalmazott témakörökkel s a nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettség kérdésével is. Ha a fenti gyakorlat ellenére egy népszavazás meggátolná vagy befolyásolná a nemzetközi kötelezettség végrehajthatóságát, akkor az a másik szerződő fél felé, de hazánk többi gazdasági partnere felé is rendkívül negatív diplomáciai üzenet lenne. Azt jelentené, hogy Magyarországban nincs meg a kellő szándék kötelezettségei teljesítéséhez.



– Ilyen bizalomvesztés történt az olimpia kapcsán is.

– Nem egészen. Ott nem köttetett kétoldalú szerződés, az csak egy egyoldalú szándéknyilatkozat volt Magyarország, pontosabban Budapest részéről.


– Aszódi Attila energetikai szakember, a paksi beruházás miniszteri biztosa azt mondta, az LMP pusztán technikai kérdéseket ragadott ki a szerződésből a népszavazási kezdeményezésében…

– Megítélésem szerint egy nemzetközi szerződésből eredő kötelezettség mindig is zárt logikai láncot alkot, azt szétszedni, elemeire bontani, s ezekről külön népszavazást tartani nem lehet. Ez az Alkotmánybíróság megközelítése is, amit a 25/2000. számú határozatában rögzített.


– A 4 százalékon álló LMP nyilván tudja, hogy a kezdeményezése jogi nonszensz. Így akar a hírekbe kerülni, és megkapaszkodni a hazai politikai palettán?

– Úgy vélem, az LMP tisztában van a vonatkozó joggyakorlattal. Elemzők szerint viszont ténykérdés, hogy komoly verseny folyik a 4 százalék körüli, illetve az az alatti kis pártok között. És a versenyben igyekeznek különféle ötletekkel egymásra licitálni. Egy-egy politikai erő sokszor figyelemelterelésre is használ valamilyen fontosnak tűnő ügyet. Az LMP például még nem számolt el azzal, hogy mit keres Soros „bizalmas” támogatói listáján Meszerics Tamás, a párt EP-képviselője. A háttérben meghúzódhat az a szándék is, hogy ha a Nemzeti Választási Bizottságnál vagy mondjuk az Alkotmánybíróságnál elbukik az LMP kezdeményezése, akkor a párt látványosan megkérdőjelezi az érintett intézmények függetlenségét. Az ellenzéki média, de a külföldi sajtó is nagy hűhót csaphat ekörül, ezeket nem érdekli ugyanis a hazai joggyakorlat.


– Hol érhető tetten igazán az LMP kezdeményezésében a párt önös érdekein is túlmutató politika?

– A CÖF-CÖKA tavaly azt prognosztizálta, hogy a Soros György által pénzelt szervezetek a kormánnyal, illetve a politikájával szembeni folyamatos társadalmi elégedetlenség látszatát keltik majd. Tüntetést tüntetés fog követni a Parlament előtt, jönnek a bélyeggyűjtők, a luftballonárusok, jönnek a pipaklubok…


– Nyilván ide tartoznak az olyan népszavazási akciók is, amelyekről eleve tudják a kezdeményezők, hogy bukásra vannak ítélve, de egyfajta bizonytalanságérzetet teremtenek az országon belül, és persze külföldön is. Egyébként a Miniszterelnökséget vezető Lázár János azt mondta, a magyarok lényegében már szavaztak Paksról a 2014-es országgyűlési választáson…

– Igen, igazság szerint az ellenzőknek is akkor kellett volna letenniük a voksukat, legközelebb 2018-ban lesz erre lehetőségük. Vannak olyan kérdések, amelyekről ugyanis nem lehet referendumot kiírni, és pont. Megjegyzem, azt a legkevésbé sem lehet a jelenlegi kormányzó pártok szemére vetni, hogy referendumellenesek lennének, szemben a balliberális oldallal, amely például mindent elkövetett azért, hogy lehetetlenné tegye a 2008-as szociális népszavazást. De ott a brüsszeli elit is, amely rendkívül rosszul fogadta például a tavalyi, magyar kvótareferendum puszta ötletét is. Főként a szocialisták és a liberálisok. Sőt, maga Jean-Claude Juncker, az EB elnöke is, aki papíron konzervatív politikus ugyan, de úgy vélekedett, hogy a népszavazások az EU halálát jelenthetik.


– Az Európai Bizottság tavaly megszüntette Paks II. ügyében a Magyarország elleni kötelezettségszegési eljárást. Sőt, dicsérte a szerződést. Ehhez persze az kellett, hogy nyugati és amerikai érdekeltségek is szerepet kapjanak a beruházásban… Lehet ennek jelentősége a népszavazási kezdeményezés ügyében?

– Hogyne! Lehet, hogy nehéz helyzetbe hozta önmagát a zöldpárt bizonyos külföldi körökben. Esetleg magyarázkodásra kényszerülhet, hogy nem is úgy gondolta, csak a kormányt akarja leváltani. Könnyen világossá válhat a hazai közvélemény szemében is, hogy amit csinálnak, az nem más, mint joggal való visszaélés. A politikai momentum kérész­életű uralása.

Sinkovics Ferenc