Vízkrízis a gazdagok földjén

Valódi felüdülés volt, mondja Dampfné Barbara, amikor arról mesél, hogy szombat délelőttre helyreállt a vízszolgáltatás a házukban. Három napon keresztül, kedd délután három órától péntek estig a Kerekhegy lakói csak lajtoskocsikból juthattak ivóvízhez. Barbaráék viszonylag szerencsésnek mondhatják magukat, a kerti tusoló éppen fel volt töltve, így a legnehezebb időszakban nem maradtak teljesen víz nélkül. Legalább zuhanyozni tudtak, az ivóvizet azonban ők is lajtoskocsiból kapták. Barbara elmondása szerint minden nyáron előfordul időszakos vízhiány a Kerekhegyen, teljes leállásra azonban még nem volt példa eddig.

– A korábbi években egy-két órára lecsökkent a víznyomás, de hogy napokra szüneteljen a szolgáltatás, az teljesen új. A 35-38 fokos hőségben ez különösen próbára tette a tűrőképességünket – meséli. Hozzátette azonban, hogy a legnehezebb helyzetben a kisgyermekes családok voltak. Illetve egy idős bácsi esetét emeli ki példaként, aki nemrég jött ki a kórházból, infúzióra van kötve és pelenkázást igényel. A lajtoskocsik enyhítettek ugyan a nehézségeken, a fürdetés, mosás, mosogatás azonban komoly problémát okozott sokaknak.

Csütörtök délelőtt fix víztartályokat telepítettek az érintett utcákba, Barbara egy talicskába tette a ballonokat, úgy vitte haza a kellő mennyiségű vizet. A bajban levők megsegítésére rengeteg felajánlás érkezett. A társadalmi szolidaritás sokat könnyített a helyzeten, a kritikus napokban azonban a település lenti és fenti lakói némileg egymásnak feszültek.

Népességrobbanás

Gaal-Hasulyó Bernadett, a Fidesz–KDNP solymári önkormányzati képviselője a Demokrata megkeresésére elmondta, hogy a kialakult helyzetért elsősorban a vízmű korlátozott ellátási kapacitása okolható. A rendszer sokkal kevesebb fogyasztó kiszolgálására lett annak idején kiépítve.

– Jelenleg 11 500 fő Solymár lakossága, de ha hozzászámoljuk azokat, akik nincsenek bejelentkezve, akkor a lakosok száma elérheti a 13 ezret is. Egy-két évtized alatt szinte megduplázódott a település lélekszáma. A vízmű azonban nem bírja kielégíteni a megnövekedett lakosság vízigényeit.

A vízellátási krízisben érintett települések mindegyikére jellemző, hogy az utóbbi években jelentősen felduzzadt a lakosságuk, valamint hogy a magasabban fekvő területek irányába terjeszkedtek. Az egykori zártkerti részek beépültek, a nyaralók helyét hatalmas lakóházak vették át, amelyek rácsatlakozva természetszerűleg a meglévő vízhálózatára. Barbara és családja a családfő nagymamájának kerekhegyi telkén épített házat. Ennek húsz éve. Azóta a környék teljes egészében lakóövezetté vált. Solymárnak két magasan fekvő része van, az egyik az említett Kerekhegy, a másik a Hutweide. Ezen a két területen 1200-1500 embert érintett a vízhiány.

A képviselő asszonytól megtudhattuk azt is, hogy a Pilisi-medence vízhálózatában Solymár a legtávolabbi pont, illetve a legtöbb magasan lakott hely is ott van, ez az oka, hogy éppen ezt a települést sújtotta leginkább a vízhiány. A probléma jól ismert az érintett településeken, ezért a legutóbbi polgármesteri találkozón minden településvezető egyetértett abban, hogy a közös vízhálózaton lévő falvak elrendelik a másodfokú vízhasználati korlátozást és fölszólítják a lakosságot, hogy mellőzzék a fölösleges vízfogyasztást.

A képviselő asszony szintén a Kerekhegyen lakik, férjével három kisgyermeket nevelnek, az elmúlt időben ők is nehéz napokat éltek meg a vízhiány miatt. Elmondása szerint a helyzet időben történő kezelését nagyban hátráltatta, hogy a szolgáltató Duna Menti Regionális Vízmű nem tájékoztatta az önkormányzatot arról, hogy a víztározó medencékben vészesen lecsökken a vízszint. Az első panaszok beérkezése után azonban minden fórumon igyekeztek az embereket figyelmeztetni, később pedig elsőfokú vízkorlátozást is elrendelt az önkormányzat. Ám ekkor már nem volt víz a hálózatban.

– Amint beérkeztek az első panaszok, és tájékoztatást kaptunk a vízmű részéről is, az önkormányzat, a Polgármesteri Hivatal és Menczer Tamás országgyűlési képviselő, illetve a katasztrófavédelmi egység összeült, létrejött egy operatív törzs, és azonnal megtette a szükséges lépéseket – mondta Gaal-Hasulyó Bernadett.

Azonnali megoldás

A Hutweide, illetve a Kerekhegy településrészeken három-három utánfutóra szerelt lajtoskocsit állítottak üzembe, illetve egy nagyobb mozgó egység folyamatosan töltötte a többi mobil víztárolót. Gaal-Hasulyó Bernadett állandó kapcsolatban maradt a vízügy főmérnökével, folyamatosan tájékoztatta az aktuális helyzetről.

– Igyekeztem azonnal reagálni a lakosság jelzéseire. Ha kifogyott az egyes utcákban telepített víztároló, azonnal értesítettem a főmérnök asszonyt, aki készségesen segített, hamar föl is tudták tölteni a tárolókat. Az önkormányzat vízosztást szervezett naponta kétszer, a déli órákban, illetve este.

Az idősek és a kisgyerekes családok megsegítését kiemelten kezelte az önkormányzat. Akiknek nehézséget okozott, hogy eljussanak a lajtoskocsikhoz és szükséges mennyiségű vizet hazavigyék, azoknak további segítséget nyújtottak.

– A levelezőlistánkon keresztül kértem, hogy küldjék el azoknak a háztartásoknak a címét, ahol idős emberek élnek, a vízügy munkatársai így külön becsöngettek ezekbe a házakba, illetve a polgárőrök is segítettek, hogyha megkeresés érkezett az önkormányzathoz – mondja a képviselő.

Az önkormányzat által bevezetett vízkorlátozások is segítettek a probléma kezelésében. A Kerekhegyen élő képviselő elmondta, hogy a nehéz helyzetben az embereknek meg kell bízniuk egymásban, hogy betartják a locsolási korlátozást. A félreértések elkerülése végett azonban a polgárőrök hangosbemondóval járták végig a települést, és ahol azt látták, hogy működik a locsolóberendezés, megkérték a tulajdonost, hogy átmenetileg ne locsoljon.

– Ilyen esetekben nyilván nem a bírságolás a cél, hanem megértetni azokkal, akiknél van víz, hogy mennyire fontos a közösség összetartása és az együttműködés. Hogy azt érezzék a település magasabb pontján élők, akinek napok óta nem volt vizük: szolidárisak velük a lejjebb lakók. Nyilván érthető az is, hogy az emberek nem szeretnék, hogy a kertjükbe fektetett energia és pénz kárba menjen. Most azonban egy vészhelyzet elhárításán dolgoztunk, ilyenkor nem az a legfontosabb, hogy a pázsit őszig szép zöld maradjon.

Gaal-Hasulyó Bernadett elmondta azt is, hogy az említett beavatkozásokkal párhuzamosan négy nagy kapacitású lajtoskocsi töltötte a település tározómedencéit. Igy sikerült végül péntek estére, szombat délelőttre a legmagasabban levő medencéket is föltölteni. Pillanatnyilag megoldás született a bajra. Közben a Hutweidén két utcában is csőtörés volt. A helyreállítás azonnal megkezdődött. A helyi önkormányzat ugyanakkor tudatában van annak, hogy a hosszú távú megoldást az infrastruktúra fejlesztése jelenti. A vezetékrendszer elavult, vékonyak a csövek, nem bírják az igénybevételt. A szolgáltatócég több mint tízmilliárd forintnyi támogatást nyert egy pályázaton, a szerződéseket megkötötték, ám a fejlesztési munkálatok legkorábban két év múlva fejeződhetnek be. Az idei és az elkövetkező két nyáron tehát készülnie kell a környék lakosságának arra, hogy újabb és újabb ellátási gondok akadhatnak.

Rossz a túlhasználat

Farkas Viktor Mátyás, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi szakértője szerint a városi lakosság agglomerációba költözésének folyamata szoros kapcsolatban áll a klímaváltozással. A nagyvárosi élet egyre elviselhetetlenebbé vált az elmúlt években; az egyre erőteljesebb hőhullámok, a zöldfelületek hiánya arra ösztönzi a városiakat, hogy élhetőbb környezetbe költözzenek.

– A kiköltözés alkalmazkodás az emberek részéről. Az infrastruktúra azonban a legtöbb esetben képtelen követni a nagyarányú elvándorlást.

A legtöbb klímamodell szerint a hőhullámok a következő évtizedekben egyre gyakoribbak és egyre extrémebbek lesznek. Ezzel párhuzamosan megnő a vízhasználati igény is. Ennek az igénynek azonban egy jelentős része nem tekinthető esszenciálisnak, a fürdőmedencék feltöltése nem létszükség, ahogy a rövidre vágott pázsit locsolása sem. A mostani vízkorlátozás jelentős részben a felesleges és pazarló túlhasználat következménye.

Mivel egyre hektikusabban jelentkezik a csapadék, egyre gyakoribbak a hőhullámok, az alkalmazkodás érdekében változtatni kell bizonyos szokásokon. Takarékoskodni kell a vízzel, az esővízzel pedig ügyesen gazdálkodni. A rövidre vágott zöld pázsitnak sokak szemében óriási a presztízsértéke. Gondozásához azonban nagyon sok vizet kell elpazarolni, miközben a biodiverzitás megőrzése szempontjából nincs semmiféle értéke. Közben sokan megfeledkeznek arról az alapigazságról, hogy nem minden gaz, ami magasra nő, nem minden gaz, ami nem gyep. Nagyon sok védett vadvirág is megélhet a kertünkben, amit jó lenne ha hagynánk magasra nőni. Ezek a növények nem igényelnek locsolást, ugyanis azt a csapadékmennyiséget, ami rájuk hullik, vissza tudják tartani, miközben megvédik a talajt a párolgástól. Ezzel szemben egy ötcentisre vágott gyep képtelen megvédeni a talajt. Átsüt rajta a nap, áthevül a talaj, hamar elpárolog a víz, és a következő nap újra locsolni kell. Tömören fogalmazva, a rövidre nyírt gyep bár a szemnek szép, minden más szempontból káros és pazarló. Rossz a biodiverzitás szempontjából, vízmegtartó képessége pedig nulla. A szakértő szerint adaptációs intézkedés lehet, ha a kertes házakban a tulajdonosok hagyják megnőni a füvet. A hosszúra hagyott buja vegetáció ugyanis ötször annyi vizet tud visszatartani, mint a rövidre vágott pázsit.

– Amikor locsoljuk a kertünket – pázsit helyett a veteményest –, akkor a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás jegyében be lehet vezetni a csapadékvíz-gazdálkodást, vagyis hogy visszatartsuk és hasznosítsuk az esővizet.

Magyarországon általában 500-600 milliméter között van az éves csapadékhozam. Ez lakóházakra vetítve azt jelenti, hogy egy körülbelül száz négyzetméteres tetőfelületre 50-60 köbméter víz hullik minden évben. Ebből egy méretes tartály a szakmai elemzések szerint ötvenet képes visszatartani. Ezzel több mint 30 ezer forintnyi vízdíjat lehet megspórolni, és csökkenthetők lennének a vízkorlátozások is.

Farkas Viktor Mátyás felhívta a figyelmet arra a problémára is, hogy a fővárosban és a környékbeli településeken a csapadékvizet a lakosok sokszor illegálisan a szennyvízcsatornába vezetik. A hirtelen lezúduló, hatalmas mennyiségű csapadékkal kevert szennyvizet a szennyvíztisztítók nem tudják befogadni. Ilyenkor a rendszer elzárja a kapukat, és az esővízzel kevert szennyvizet beleengedik a befogadóba, ami Budapest környékén a Duna. Ez természetvédelmi szempontból elképesztően káros, miközben a lakosok rengeteget tehetnének a szennyezés ellene a csapadékvíz visszatartásával és hasznosításával.

Az önkormányzat ösztönözni tudja a lakosságot arra, hogy felelős vízgazdálkodást folytassanak. A helyi építési szabályzatban előírhatják, hogy kötelező a telken belüli csapadékvíz-kezelés kiépítése. Előírhat minimális zöldfelületarányt, maximálhatja egy telek beépíthetőségét, hogy mennyi burkolható le, mennyit kell zölden meghagyni. Minél nagyobb a zöldfelület, annál több vizet lehet visszatartani és elszikkasztani a kertben.