Hirdetés

Komoly közéleti vitát gerjesztett a Karácsony Gergely vezette, ellenzéki többségű Fővárosi Közgyűlés azon döntése, amely szerint Horn Gyula korábbi miniszterelnökről neveznének el egy XIII. kerületi sétányt. Kormánypárti politikusok és a nemzeti szervezetek tiltakoznak az átnevezés ellen főként Horn 56-os forradalomban betöltött szerepe miatt, a főpolgármester viszont védelmébe vette és egyenesen relativizálta a politikus életútjának vállalhatatlan időszakait. Szerinte bár volt olyan pillanat, „amikor Horn Gyula a történelem rossz oldalán állt”, úgy véli, az elnevezéssel nemcsak az exminiszterelnök politikai teljesítménye mellett tesznek hitet, hanem amellett is, hogy a „bevallott bűnöket meg lehet bocsátani”.

Tovább élő múlt

Horn Gyula személye nem méltó arra, hogy közterület viselje a nevét. Négyéves kormányzása, lényegét tekintve a kommunista utódpárt rendszerváltás utáni ismételt hatalomra kerülése a történelem egyik súlyos balesete volt. Tehertételét a mai napig nyögi a magyar társadalom, gondoljunk csak a Bokros-csomag demográfiára gyakorolt negatív hatásaira.

– De ennél is súlyosabb az 1956-os forradalom leverésében játszott szerepe, ami már nemcsak ízlésbeli kérdés, hanem jogszabályba is ütközik – mondta a Demokratának Hetzmann Róbert, a Patrióták vezetője. 2013 óta ugyanis törvény tiltja Magyarországon a közterületek elnevezését olyan személyről, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett.

Korábban írtuk

Az egykori miniszterelnök szerepe e tekintetben megkérdőjelezhetetlen: 1956 decemberében csatlakozott a forradalmi karhatalmi őrszolgálathoz, az úgynevezett pufajkásokhoz, ahol ’57 júniusáig volt állományban. Szolgálatáért ugyanezen évben meg is kapta a Munkás–Paraszt Hatalomért emlékérmet, amely az „ellenforradalom” leverésében fontos szerepet játszó személyeknek járó egyik legmagasabb állami kitüntetés volt. Horn később párttitkárként és az állambiztonság embereként munkálkodott Szófiában, 1989-ben külügyminiszteri posztot töltött be a Németh Miklós vezette kormányban, majd 1994-től a kommunista utódpárt, az MSZP színeiben lett miniszterelnök 1998-ig.

Karácsony azon állítása, miszerint Horn Gyula megbánta volna bűneit, igencsak megalapozatlan, elég csak az elhíresült „Na és?” visszakérdezésére gondolni, amikor az átvilágítóbírák 1997-ben a forradalom alatt vállalt szerepéről kérdezték. Ahogyan a vasfüggöny elbontásában, Németország újraegyesítésének elősegítésében betöltött szerepe is kérdéses. Hetzmann Róbert úgy véli, a fővárosi önkormányzat felett törvényes felügyeletet ellátó kormányhivatalnak muszáj fellépnie a döntéssel szemben, ennek érdekében pedig a Patrióták közérdekű bejelentést tesznek.

A szervezet vezetője szerint a Horn Gyula sétány nem precedens nélküli, tavaly például a Pikó András vezette Józsefvárosban Koltói Annáról, a Tanácsköztársaság csepeli direktóriumának tagjáról nevezett el teret a kerületi önkormányzat. A Patrióták egyesület jogi úton támadta meg az elnevezést, azonban a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állásfoglalása miatt végül nem sikerült érvényre juttatni a panaszt.

Baloldali elhajlás

A helyi önkormányzatokról szóló törvény, amely tiltja közterület elnevezését a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vevő személyekről vagy fogalmakról, kimondja, hogy a kérdéses esetekben az MTA jogosult az érintett személy vagy fogalom történelmi megítélésére. Egy előre megírt lista ugyanis végtelen hosszú volna. Számos esetben találkozni számos olyan nevekkel kisebb falvakban, akikről még az ott lakók se tudják, hogy helyi kommunista hóhérok voltak, ezért jogos a döntéshozó azon rendelkezése, hogy kiutalja e feladatot valamilyen tudományos szervezetnek. Az akadémia állásfoglalása Hetzmann Róbert szerint önkényesen három, a „nem javasolt”, a „használható” és a „használható, de aggályos” kategóriába sorolja be a neveket.

– A művészi teljesítmény és a politikai szerepvállalás közötti mérlegelés nem könnyű munka. Az az író például, aki a Tanácsköztársaság idején „megszédült”, de egyébként művészeti tevékenysége példaértékű, és adott esetben később meg is bánta a bűneit, más megítélés alá esik, mint egy kommunista pártfunkcionárius – mondja.

A Patrióták elnöke szerint a probléma az, hogy az MTA állásfoglalásai erősen baloldali elfogultságot mutatnak. Az akadémia ugyanis elfogadhatónak tartja többek között a vörösterror elkötelezett hívét, a Tisza István ellen merényletet tervező Szabó Ervint, a párizsi kommünben ténykedő Frankel Leót vagy a korábban említett Koltó Annát is. Ellenben például Hóman Bálint, a múlt század jelentős történésze, a Horthy-kor második felének meghatározó politikusa kapcsán az MTA 2016-ban – bár nem adott egyértelmű és mindenki számára elfogadható történészi választ – azt írta állásfoglalásában, hogy a „felelős szerepet játszott Magyarországnak […] a nemzetiszocialista Németországgal való kapcsolata megalapozásában és végzetes felerősítésében, az ezzel is együtt járó faji diszkrimináció végletes elmélyítésében”.

– A törvény világosan fogalmaz. Szabó Ervin vagy Frankel Leó kétségkívül egy önkényuralmi politikai rendszer megalapozói. Előbbi a Tanácsköztársaságot előkészítő ideológusként legalább olyan veszélyes volt a társadalomra nézve, mint azok, akik ténylegesen a páncélvonattal járták a vidéket, és lidércnyomásként nehezedtek az országra abban a bizonyos százharminchárom napban.

A Patrióták vezetője szerint Szabó Ervin és társai a mai „cancel culture” (az eltörlés kultúrája) előfutárai voltak, így nem véletlen, hogy a mai baloldal foggal-körömmel védi őket. Azt viszont mindezek fényében komoly probléma, hogy kizárólag az MTA jogosult az emlékezetpolitikai szempontból igencsak súlyos kérdések megválaszolására, holott számos más tudományos szerv foglalkozik a XX. századi történelmi emlékezettel, így például a Nemzeti Emlékezet Bizottsága vagy a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívuma.

– Nem az MTA az egyetlen intézményi szerv, amely meg tudja ítélni Szabó Ervin személyét, sőt egészen biztos vagyok benne, hogy ezeknek a kérdéseknek a megnyugtató, végérvényes rendezésére más szervezetek bevonása is jó hatást gyakorolna. Teljes joggal vádolható kommunista elhajlással az az intézet, amelyik kommunista személyeket menteget, vagy elszabotálja a feladatát és nem mond véleményt. Például nem azt mondja, hogy egy kommunista ideológus nevét nem viselheti közterület, hanem hogy „nem ajánlott”, ez pedig máris kibúvó azoknak az az önkormányzatoknak, amelyek valamilyen oknál fogva nem hajlandóak lecserélni a kommunista utcaneveket.

Érzéketlenség

2013-ban, amikor életbe lépett a kommunista utcaneveket tiltó törvény, még több mint háromezer közterület volt a múlt rendszerhez köthető személyekről elkeresztelve, 2019-re ez szám lecsökkent 700-800-ra, jelenleg pedig, részben a Patrióták fellépésének köszönhetően, 500-600 olyan közterületről tudunk, amely érintett lehet.

A kormány elhivatott abban, hogy érvényt szerezzen a törvénynek, azonban a koronavírus felülírta a korábbi prioritásokat. Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter személyesen vette át a Magyar Patrióták Közössége által írt petíciót, amelyet a törvény hatékonyabb érvényre juttatásáért indítottak. A miniszter megígérte, hogy utasítani fogja a fővárosi és megyei kormányhivatalokat, hogy kötelezzék az önkormányzatokat legalább azon utcák átkeresztelésére, amelyek nevét az akadémia nem nyilvánította kifejezetten használhatónak. Tekintve azonban, hogy abban az évben választást tartottak, valamint nem sokkal utána kirobbant a koronavírus-járvány, majd azt követte egy háború, a kérdés egyelőre jegelve lett.

Emellett pedig az egyes önkormányzatok is szabotálják a törvényt.

– Hogy csak egyet mondjak: egy Vas megyei polgármester többszöri felszólításra sem hajlandó átevezni a Marx utcát, mondván, hogy a névadó szerinte fontos gondolkodó. Hasonlóan érvel az akadémia is, hozzátéve, hogy aki már a kommunista diktatúrák előtt elhalálozott, annak nincsen köze az önkényuralmakhoz. Ugyanaz az érv, mint szinte minden hasonló esetben, csakhogy hangsúlyozom, a törvény, az „önkényuralmi politikai rendszer megalapozóiról” is ír. A kommunizmus a marxizmusra épült; hát ki más lenne a marxista diktatúrák szellemi megalapozója, ha nem maga Marx? – teszi fel a költői kérdést Hetzmann Róbert.

Sok esetben az egyes önkormányzatok politikai megfontolásból nem sietnek az átnevezésekkel. A Patrióták vezetője szerint minél kisebb településről van szó, annál inkább tapasztalják, hogy a vezetők tartanak a helyi állampolgárok haragjától, holott szerinte a valóságban mindez nem okoz érdemi kellemetlenségeket, a választók ugyanis idővel megszokják, ahogyan a Moszkva tér nevet felváltó Széll Kálmán tér esetén is történt. Bár az MTA állásfoglalása jogi kötőerővel bír, semmi nem akadályozza meg az önkormányzatokat abban, hogy lecseréljék a problémás utcaneveket, természetesen amennyiben az új elnevezésnek nincsen köze a múlt századi diktatúrákhoz.

– Ideje lenne pontot tenni ezeknek az emlékezetpolitikai ügyeknek a végére. A kommunista neveket viselő közterületek létezése nemcsak a kommunizmus áldozatai iránt nagy fokú érzéketlenség, hanem a felnövekvő generációk iránt is, hiszen a jövő nemzedékének joga van olyan országban felnőni, ahol a közintézmények és a közterületek nem a nemzet árulóiról, hovatovább hóhérokról, gyilkosokról vannak elnevezve. Mindannyiunk érdeke, hogy a jövőben ne létezhessenek Károlyi és Ságvári utcák, valamint Szabó Ervin könyvtárak, Schönherz Zoltán iskolák és Horn Gyula sétányok – mondja.

Utóbbi elé már csak a budapesti kormányhivatal gördíthet akadályt. Ebben bízik Hetzmann Róbert, valamint abban is, hogy a jelenleg regnáló jobboldali kormány az elkövetkezendő években érvényt tud szerezni törvényének.

Új internacionalisták

A magyarországi baloldal nem képes azonosulni az itt élő nép problémáival és emlékezetpolitikai igényeivel, hanem inkább az éppen aktuális woke-őrületet követve akar importálni olyan internacionalista emlékezetpolitikai paneleket, amelyek az ő globális mozgalmárkodásuk ikonjaivá válhatnak, fejti ki véleményét a Patrióták vezetője a július 18-án átadni kívánt Nelson Mandela emlékparkról, amely a budapesti Gellért-hegy északi lejtőjén, a Filozófusok kertje és a Hegyalja út közti ötezer négyzetméteres gyepes-fás területen létesülne. A balliberális elit által emberi jogi aktivistaként jellemzett Mandela mind ellenzéki, mind kormányon betöltött szerepe erősen beárnyékolja életútját. Dél-Afrika első fekete elnöke ugyanis szovjet támogatással, erőszakos eszközökkel, terrormerényletekkel küzdött az apartheid rendszer ellen, majd hatalomra jutásával a fehér lakosság módszeres elnyomása és pusztítása vette kezdetét, ami máig gyakorlat Dél-Afrikában. Mandela ezért nem tekinthető a világtörténelem pozitív szereplőjének, hiszen maga is faji megkülönböztetésen alapuló diktatúrát épített ki.