Fotó: T. Szántó György/Demokrata
Hirdetés

A Balaton-felvidék évmilliók többszörös vulkanikus tevékenységének nyomait őrzi. A Tihanyi-félsziget – akkor még szigetként – mintegy nyolcmillió éve emelkedett ki a Pannon-tengerből, a tanúhegyek – a Badacsony, a Szent György-hegy, a Gulács, a Tóti-hegy, a Csobánc, a Haláp, a Somló, a Ság és a Hegyestű – pedig hozzávetőleg 3,5 millió évvel ezelőtt keletkeztek. A tengerszint feletti 338 méteres magasságú Hegyestű tömör bazaltsípokból áll, 1930-ban fejteni kezdték ezeket. Csillével szállították a köveket Zánkára, a 71-es út macskakövezéséhez és a Balaton északi partján épülő vasúthoz használták fel őket. 1970-ben abbamaradt a természetpusztítás, addigra 40 ezer köbméter követ termeltek ki a bányászok.

A felhagyott bazaltbánya természetvédelmi terület lett, 1997-ben pedig megnyitott a geológiai bemutatóhely föld- és bányatörténeti, valamint természetrajzi kiállítással. Az elmúlt közel negyed évszázad alatt eljárt fölötte az idő, így ideje volt jelentősen korszerűsíteni.

– Június végén két jelentős fejlesztésnek értünk a végére. A Széchenyi 2020 program keretében mintegy 400 millió forintból megújult a látogatóközpont, lift beépítésével akadálymentesen megközelíthető a kiállítás, anyaga felfrissült, a kor igényeinek megfelelően interaktív lett, és létrejött egy teljesen új moziterem is – meséli Szabó Attila természetőr. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársa büszkén vezet körbe a tárlaton. A Tűzben született – egykor tomboló vulkánok nyomában a Bakony-Balaton UNESCO Globális Geoparkban című kiállítás jól érthetően, hatásos, erőteljes látványvilággal mutatja be a térség vulkanizmusát, gazdagon adatolva Magyarország földrengéstörténetét. Akár kihelyezett földrajzórák is tarthatók itt.

Megújultak a park gyerekjátékai is, így a legkisebbek sem unatkoznak, amíg az idősebbek bejárják a bemutatóhelyet.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata
Korábban írtuk

– A bemutatóhely, de a Balaton-felvidéki Nemzeti Park általában is kifejezetten invitálja a családokat. Hétvégente egyre többen jönnek már, de még nem értük el a koronavírus-járvány előtti átlagos szintet – mondja Szabó Attila.

A szabadtéri dunántúli kőzetgyűjtemény ismerős lehet korábbról, az információs táblákkal ellátott tanösvények viszont újak, ahogy a pihenőpadok, a szintezéssel, újrafugázással biztonságossá tett sok száz lépcső és az őket szegélyező stabil korlátok, továbbá a Hegyestű csúcsán kialakított kilátóhely és az azt kerítő rács is a nemrég átadott fejlesztések eredménye. Utóbbiak egy 13 külföldi partnerrel közösen, úgynevezett Interreg-pályázat keretében elnyert 1,65 millió eurós uniós forrásból valósultak meg, ebből a Balaton-felvidéknek 257 ezer euró jutott. Szebb, jobb, biztonságosabb lett a Hegyestű, amit valóban érdemes végigjárni a bejárattól a teraszok pihenőszintjein át a csúcsig, megcsodálva a kőzettani látnivalókat és az élővilágot egyaránt. Jellegzetes növény itt például a cserszömörce, de páratlan színvilágú lepkék, az égen szitálva vijjogó egerészölyvek, sőt, hollók is szem elé kerülnek.

Az egykori bányafal tövében XXI. századi megalitok rendezetlen sokaságának kissé bizarr látványa tárul elénk. Szabó Attilától megtudjuk, hogy ezeket a túltengő alkotókedvű látogatók építik. Ennek ugyan a bemutatóhely munkatársai nem nagyon örülnek, lévén balesetveszélyesek, de mert igény van rá, kompromisszumos megoldással a bazaltsípok előtt kijelölt helyen áldásukat adják a kőtornyocskák építésére.

Feljebb hágva a lépcsőkön elérünk arra a teraszra, ahonnan pazar kilátás nyílik a Káli-medencére és a tanúhegyekre. Szórakozásnak és ismeretszerzésnek egyaránt kitűnő elfoglaltság azonosítani ezeket és a településeket Somogyi Győző Kossuth-díjas festőművész, grafikus fémbe gravírozott rajza segítségével.

A Hegyestű csúcsáról pedig a szélrózsa minden irányába ellátni. Északra nézve a Bakony zárja a láthatárt, keletre fordulva Balatonkeneséig hatol a tekintet, nyugaton a Keszthelyi-hegység, délre a somogyi lankák határolják a látványt. Lábunk alatt pedig a Balaton víztükre csillog vakítóan a nyári napfényben. Időtlen szépséget kínál a Hegyestű, közel hozva a látogatóhoz a földtörténeti korok és a földrajzi helyek távlatait. Érdemes hát fölfedezni, haladóknak újraélni ezt az élményt.

Folyamatos megújulás a Kis-Balatonnál

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park számos fejlesztéseinek egyik legjelentősebbike a Kis-Balaton Látogatóközpont. Tavaly őszi átadásakor lapunk helyszíni riportban számolt be róla (A természet szentélye, Demokrata, 2020. október 28.). Sajnos a koronavírus-járvány második hullámának felfutása miatt azonmód be is zárta kapuit, és csak május 1-jén nyitott újra. A látogatói érdeklődés növekszik, annál inkább, mert a vezetett túrák mellett kenuzásra is lehetőség van.

– Az elmúlt két hónapban mintegy 3000 látogatója volt a Kis-Balaton bemutatóhelyeinek, főleg iskoláscsoportok, ez tisztesnek mondható – számol be a fejleményekről a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, Kis-Balaton–Nagyberek tájegység munkatársa. Miklós Mariannától megtudjuk, hogy a tudományos vizsgálatok is folyamatosak a Fekete István által halhatatlanná írt berekben. A Pécsi Egyetem munkatársai ez idő tájt az északi pocok állományát veszik lajstromba, a Kaposvári Egyetem tudósai a ragadozó emlősöket, például a vidrát vagy a ritka és rejtőzködő, mára a házi macskával való párosodás miatt erősen hibridizálódott vadmacskát figyelik meg, de madárgyűrűzés is folyik. A rovarászok számára is paradicsom ez a táj, a látogatóközpont parkjának egyik fáján óriási szarvasbogarakat csodálhatunk meg – ez bizony ma már ritkaságszámba megy.

Júniusban itt is újabb fejlesztést adtak át. 97,9 millió forintnyi uniós forrásból a Környezeti és energiahatékonysági operatív program (KEHOP) keretében megújult az 1992 óta működő Vönöczky-Schenk Jakab Kutatóház, amely helyet ad a helyi természetvédelmi őrszolgálat irodáinak, és szállást nyújt a Kis-Balaton élővilágát kutató tudósoknak.

– Új burkolatot és szigetelést kapott az épület, melynek egyik homlokzatán kócsagot ábrázoló dombormű, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park jelképe látható. Bővítették az irodákat, új nyílászárókat kapott a ház. A lakószobák renoválása is a végéhez közeledik. A kutatóházat és a látogatóközpontot egyaránt a tavaly átadott napelempark szolgálja ki – tájékoztat Miklós Marianna.

A névadóról érdemes tudni, hogy az 1876-ban a délvidéki Verbászon született Vönöczky-Schenk Jakab a XX. század első felének neves zoológusa, ornitológusa, az intézményes természetvédelem egyik atyja, 1933-tól a Magyar Madártani Intézet főigazgatója volt. Hazánkban ő vezette be 1908-ban a madárgyűrűzést. Nevéhez fűződik a kócsag megmentése a kipusztulástól. 1945-ben hunyt el.