Fotó: Vermes Tibor/Demokrata
Szőke Lajos
Hirdetés

– Na, akkor gyertek, köszönjetek Csabikának, mert nagyon érzékeny, jó? – így fogad, és máris sürget minket Szőke Lajos whiskeyfőzőmester. A világért sem szeretnénk illetlenek lenni, ezért benézünk Csabikához. Nem tudjuk, hogy az unokájáról vagy a munkásáról van-e szó; a whiskeyhordók kerberosza agyarait fenyegetően ránk szegezi, de szelíd, nem toporzékol. Csabika ugyanis vaddisznó, a Gemenc Whiskey fából faragott címerállata. Meg kell simogatnunk, ez a szokás. Mögötte hosszú sorokban érlelődik hazánk első és egyetlen kézműves whiskeyje (még mielőtt kijavítanának, igen, egyes pálinkafőzdék is készítenek whiskeyt, de csak mellékesen). Szőke Lajos az egyik hordóhoz hív, kicsavarja a dugóját és megkéri, hogy szagoljunk bele. Igazán mély, kissé boros illat csapja meg az orrunkat.

– Ez egy 0006-4-es alapwhiskey, amelyet szekszárdi vörösboros hordóban utóérlelünk. Huszonhétféle szeszünk van, jelenleg 340 hordóban érlelődnek – jegyzi meg a mester, aki „egyszemélyes világcégét” vezeti, magyarán ő főzi a szeszt és vezeti körbe a kóstolóra érkező turistákat Pörbölyön, a gemenci erdő mellett, a Duna mentén. No de mennyit kell érlelődjön a gabonapárlat, hogy whiskeynek szá­mítson?

– Három évet legalább, legfeljebb ötöt – vágja rá válaszként. A főzdében minden szeszt két évig új hordóban érlelnek, utána eldöntik, hogy másikba töltik-e, vagy továbbra is benne hagyják; egy-egy whiskeyfajtából körülbelül száz palackra telik. Megtudjuk a mestertől, hogy Magyarországon mindenki a skótokat majmolta, ha whisykről volt szó, ezért ő az amerikai típusút kezdte el főzni. Tíz évvel ezelőtt eldöntötte, hogy nekiáll „kísérleti műhelyében”, hisz már az egész földgolyón készítik az italt – még a Kanári-szigeteken is, La Palmán, ahol kitört a vulkán –, akkor nálunk miért ne lehetne?

– Igazából whiskeynagyhatalom lehetnénk, hogyha néhány évtizeddel ezelőtt nem azt találjuk ki, hogy Magyarországon a pálinka az isten. A pálinka friss gyümölcsből a legjobb, de nekünk kiváló gabonánk is van, és nem használjuk ki ezt a lehetőséget! Mivel mindenki malá­ta­whiskeyt (single malt) készített, eldöntöttem, hogy én csak azért is gabonából fogom főzni. Ez utóbbi malátázatlan gabonából készül, amerikai típusú ital. Senkitől sem tanultam a mesterséget, a világhálóról, könyvekből meg sok félrefőzésből szereztem a tudásomat. Tíz év alatt elértem, hogy legyen saját hordóm – faösszetételét, formáját, 55 literes űrtartalmát magam találtam ki és gyártattam le –, valamint a tritikáléra és a cirokra alapozom a termékeimet most és a jövőben is. A klímaváltozás miatt a kukorica termesztése kezd leáldozni a világban, a cirok lesz a jövő kukoricája – mondja Szőke Lajos.

Korábban írtuk

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Míg a főzőberendezését mutogatja és magyarázza, meg a new spiritet, vagyis a tiszta szeszt kóstoljuk, eszünkbe jut, hogy egy furcsa kérdéssel tréfáljuk meg a mestert, mégpedig azzal, hogy mit gondol a whiskey-kóláról (és ezzel megkockáztatjuk, hogy kiebrudal minket a főzdéjéből, vagy megkínál minket az angyalok jussával).

– Ha a whiskeybe kólát öntünk, azzal az a baj, hogy a benne lévő savakkal pont azt tesszük tönkre, amiért én évekig dolgoztam: az ízét, illatát, karakterét. Szoktam mondani a fiataloknak, hogy ha whiskey-kólát akartok inni, akkor vegyetek new spiritet, arra öntsétek rá, és elvagytok. Kár érleltbe beleönteni! Egyszer jött főzdelátogatásra egy hölgy, egyik hóna alatt egy üveg kólával, a másik alatt egy kutyával. Már az ajtóban figyelmeztettem, „hölgyem, ez élelmiszeripari üzem, ide kutyával, kólával nem lehet bejönni!”. És nem annyira a kutyát kifogásoltam… – zárja az anekdotát a whiskeyfőzőmester.

Sokan mindmáig furcsállják a „magyar whiskey” szókapcsolatot, talán a „magyar narancsot” juttatja eszükbe, pedig ez esetben az előítéletesség az igazán provinciális, hisz magyar alapanyagaink kiválóak. Mindezt bizonyítja, hogy a Gemenc Whiskey háromezernél több törzsvásárlóval büszkélkedik, Floridába és Oregonba is elviszik, sőt Spanyolországtól Indiáig elektronikus levélben érdeklődnek, hogy hol kapható. Még egy anekdotát meghallgatunk: amikor egy idősebb amerikai úrnak európai körútra indult a lánya, körülnézett, hogy mi minden található Európában, és rábukkant a gemenci whiskeyre. Lányának a lelkére kötötte, hogy szerezzen neki „vaddisznós whiskeyt”, anélkül ne merészeljen hazamenni. Ha ilyen nagy a kereslet iránta, felmerül a kérdés, hogy miért nem forgalmazza italait a nagykereskedelemben?

– Azért, mert olyanok a feltételeik, amelyek ellentétesek az elképzeléseinkkel. Nálunk egy hordó egy tétel, és az bizony véges. Ha a Tesco kérné, hogy tegyük fel a polcára az italunkat, föltesszük, ám akkor egész évben garantálnom kell, hogy ott lesz a polcon, és ez lehetetlen, mert nincs annyi whiskeynk, és nem is ez a célunk. Egy ilyen kis cégnek egyetlen lehetősége, hogy érdekességeket gyárt – mondja Szőke Lajos.

Merthogy a magyar whiskey be tudna törni a világpiacra, de nem a mennyiség, hanem a minőség forradalmával – no meg a különcségével, hisz Pörbölyön olyan gabonafélékből főznek whiskeyt, amelyekből máshol nem. A Gemenc védjegye a tritikálé (e növényt a búza és a rozs kereszteződéséből hoztak létre, hogy egy betegségeknek ellenálló gabonafélét teremtsenek), ebből mézesen édes szesz készül, ráadásul olyan keverékekben főzik, amilyeneket máshol nem szoktak. A vaddisznós üvegeket nézegetve feltűnik, hogy mindegyik 48 fokos. Jelképes szám, és kíváncsian faggatjuk, hogy csupán „véletlenül” lett-e ennyi az annyi, vagy történelemfilozófia van mögötte.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– A pálinka ötven fok körüli, hát akkor mi miért ne lehetnénk 48-asok? Magyaros, és amúgy is jól hangzik, hogy nem engedünk a ’48-ból. Erősebb, mint egy átlagos bolti whiskey, amely általában 40 fokos. A másik védjegyünk, hogy a whiskey szűretlen. Szűretlenül ugyanis megtartja a természetes olajosságát, ízét és illatát. Ízlelése is sokkal olajosabb, jól csúszik. Hogyha „a krumplileves legyen krumplileves”, akkor a mi rozswhiskeynk legyen rozswhiskey, nem úgy, mint Amerikában, ahol valamit single grainnek neveznek, pedig csak 81 százaléka rozs, 19 pedig valami más – sorolja fel a jellemzőket a pörbölyi mester.

Whiskeyügyekben nálunk az uniós szabályok mérvadók, azokat meg a skótok alkották. Szőke Lajosnak pedig nem tetszik, hogy hazánkban kénytelen egészségügyi adót fizetni, míg a pálinkafőzőket ez nem terheli, ám mindez nem szegi a kedvét.

– Korábban kiállítást építettem, rendezvényeket szerveztem, még tankönyvet is adtam ki. Úgy gondoltam, hogy nyugdíjas éveimre létrehozok egy kis vállalkozást, visszavonulok, és csendes falusi turizmussal foglalkozom. Kerestem valami olyat, amiből nem sok van, körülöttem mindenki pálinkát főzött, hát ezért találtam ki a whiskeyt. A járványig felívelő szakaszban voltunk, utána minden lelassult, sok vendéglátós bezárt, a turizmus akadozott. A mostani válság sem tesz jót senkinek, elmaradoznak a külföldi turisták, de csoportok továbbra is jönnek, a legnagyobb céges kiruccanáson 130 embert fogadtam – mondja a mester. Majd újabb hordót bont ki, tokajit, és folytatódik a végtelen szesztörténet.