Túlzás lenne azt állítani, hogy a Magyar Demokrata Fórum integráló szerepet töltene be a magyar Országgyűlésben. Nem volt még olyan parlamenti ciklus, amelyikben ne csökkent volna a párt frakciójának létszáma. Persze nem mindegy, honnan indul a lemorzsolódás. 1990-ben még 165-en ültek a patkóban, négy év múlva harminccal kevesebben. Az 1994-es 38 fő a Horn-kormány időszakának végére húszra olvadt. A megtizedelt képviselőcsoport az Orbán-kabinet ideje alatt volt a legstabilabb (nagysága egy képviselőjük halála miatt csökkent 17-ről 16-ra). Az elmúlt hat esztendő a hanyatlás kora: a Medgyessy-kormány megalakulásakor 24 fős frakció 2006-ra kilencre, az utóbbi két évben 11-ről ismét kilencre csökkent. Míg azonban legutóbb a kormánypártok megmentették az előírt minimumlétszám alá zuhanó frakciót, a helyzet most radikálisan megváltozott, hiszen egy kisebbségi kormány túlélési esélyeit a független képviselők számának emelkedése csak növeli.

Képviselő-halászat

Az MSZP segítségére tehát nem számíthatott az MDF, akit végül Lengyel Zoltán, volt fideszes független képviselő mentett meg a politikai megsemmisüléstől. Egy hónap alatt nagyot fordult a világ Dávid Ibolyával és fegyverhordozóival. Szeptember közepén még joggal bízhattak abban, hogy Almássy Kornél támadásának visszaverése után megnyugszanak a kedélyek, és a több közvetett és közvetlen szállal is az MSZP-hez és a tágabb értelemben vett baloldalhoz köthető Tisztelet Társaságával (TT) kialakított, egyre szorosabb együttműködést lassan mindenki elfogadja. Megalapozottnak tűnt a remény, hogy ha többet nem is, egy európai parlamenti képviselői helyet és az ötszázalékos országgyűlési választási eredményt várhatóan újra hozni fogják a következő két évben.

Az MDF-et azonban az elmúlt hetek valósággal kivégezték és politikai hullává változtatták. Almássy Kornél korábbi alelnöknek, Dávid Ibolya kihívójának frakcióból való kizárásával, támogatói, az Ifjúsági Demokrata Fórumosok többszöri megalázásával, a pártvezetés velük szembeni kompromisszum-képtelenségével kiábrándították és eltávolították maguktól a bennük hívő fiatalokat. Dávidot pedig a Tisztelet Társasága vezetői távolították el a támogatottak listájáról. Nevükben a volt szocialista Schmuck Andor jelentette be, hogy nemcsak a készülő, megerősített szövetségre (az MDF az országos tisztségek mintegy felét és az az országos lista harmadik helyét adta volna nekik), de még a 2006-os, Almássyék által is elfogadhatónak tartott választási megállapodás fenntartására is keresztet vethetnek.

A sokkolt elnökség azonnal kétségbeesett manőverekbe kezdett. Lengyelen kívül megkörnyékezték Tóth Andrást és az önkormányzati miniszter Gyenesei Istvánt is.

A negyedik független képviselő, Almássy Kornél pártból való kizárását „elhalasztották”, az október 11-i országos választmányi ülés ehelyett megpróbálta őt meghátrálásra kényszeríteni. Hírek szerint Dávid Ibolya a fizetését és az országos lista egy befutó helyét is felajánlotta neki, hogy mondjon le mandátumáról, és ezzel az MDF listájáról a következő ember léphessen a helyére, amit azonban Almássy visszautasított. Ahhoz képest, hogy korábban az MDF vezérkara azt tervezte, hogy az emberi roncsnak beállított Almássynak még az emlékét is kitörlik a párt történetéből, a politikus alaposan megerősödött, és egy esetleges tisztújítás esetén ugyanakkora, ha nem nagyobb eséllyel indulna az elnöki posztért, mint szeptemberben.

Oligarchák hálójában

Arról, hogy a Tisztelet Társasága miért hagyta ott az MDF-et, csak találgatások vannak. Az bizonyos, hogy az Almássyval rokonszenvező tagságtól való félelmében Dávid halogatta a „szépkorúakkal” való további tárgyalásokat, és ez megfeküdhette az egyértelmű célokat (rövid időn belül megszerezni a „szavazatok 50 százaléka plusz egy voksot” a pártban) kitűző szervezet. A TT-ellenes és TT-szimpatizáns blokk között lavírozó Dávid mindenkit magára haragított, és a sokszor kicsinyesnek ható politikája betetőzésének tekinthető, hogy a Társasággal való szakítás után odaszúrta nekik, hogy az ő tevékenységük, miként Almássyék vélt tervei, egy, „a párt életébe történő betörési és függővé tételi kísérlet” volt. „A magyar politikába lépten-nyomon beavatkozó” pénzügyi oligarchák ellen „függetlenségi harcot” folytató elnök asszony kimondva-kimondatlanul utalt Csányi Sándorra is, miután váratlanul egyre több forrás számolt be arról, hogy a TT mögött Csányi-pénzek is lehetnek. Dávid ezzel ellentámadásba ment át, hiszen a megfigyelési ügy kirobbanásakor az MDF vezetése még igyekezett kiengesztelni az OTP-vezért, amiért nyilvánosságra hozták azt a telefonbeszélgetést, amelyen Csányi az UD Zrt. biztonsági cég egyik vezetőjével beszélget, és közvetve Dávid Ibolya megfigyelésének terve is szóba kerül. Az MDF korábban mindent elkövetett, hogy Csányi helyett a Fidesznek tulajdonítsa a Dávid megfigyelésére irányuló szándékokat, mára azonban komplett összeesküvés-elméletet gyártott az áldozat szerepét felvevő pártelnök. Szavaiból egy olyan kép bontakozik ki, mely szerint az MDF a megsemmisülésüket óhajtó Fidesz, a bosszúálló Csányi Sándor és a zavarosban halászó TT egymást erősítő hálóinak fogságába került.

Egérutak

A pártvezetők előtt most három menekülési útvonal kínálkozik. Egyrészt, megpróbálhatják meggyőzni a Tisztelet Társaságát, hogy legalább a 2006-os, mindkét fél által sikeresnek mondott megállapodás maradjon fenn. Ezzel kínálkozna némi esély arra, hogy akár a megszűnés szélén táncoló frakcióként, akár (később) függetlenek csoportjaként, átvészelik a hátralévő másfél évet és valamilyen csoda folytán sikerrel ugorják át a parlamenti küszöböt. Másrészt, újra és újra biztosítva a frakció fennmaradását, az elkészült új pártprogrammal és egy új stratégiával megpróbálnak új támogatókat szerezni, esetleg kompromisszumot kötni Almássyék csoportjával.

Herényi Károly frakcióvezető egyébként a Független Kisgazda-, Nemzeti Egységpárt (FKNP, ennek a pártnak az elnökségi tagja Lengyel Zoltán) főtitkárával írta alá a megállapodást Lengyel csatlakozásáról. Könnyen elképzelhető, hogy folytatni fogják az együttműködést, ami akár 2010-ben választási is lehet.

A harmadik út a tisztújításé. Erre Almássy Kornél véleménye szerint akár már idén sor kerülhetne. Az elnökség lemondása és egy várhatóan új elnök megválasztása után a hat hónapos moratórium lejártával Almássy visszatérhetne a képviselőcsoportba. Hogy a helyzet mennyire bizonytalan, azt jól mutatja, hogy a jelenlegi állás szerint Almássy pártból való kizárása továbbra is napirenden van, erről a következő választmányi ülésen, október 25-én tárgyalhat az elnökség, arról nem is beszélve, hogy egy Almássy elnökölte MDF parlamenti képviselőcsoportját nagyon nehéz lenne egyben tartani. Ha Dávid maradna az elnök, valószínűleg csak enyhe többséggel tudja legyőzni Almássyt, ami újabb viszályokhoz vezethet. A tisztújítás útja azonban a pártvezetés részéről önkritikát és lemondást tételez fel, aminek egyelőre semmilyen jelét nem mutatja, és bizonyosan először az FKNP-ben rejlő lehetőségeket próbálja meg feltérképezni.

—————–

A Maszk merényletei

Az MDF elleni akciósorozat forgatókönyve kísértetiesen emlékeztet a 2006-os változatra. Az indíték is hasonló. Akkor az őszi önkormányzati választásokon a polgári oldal áttörésre készült a fővárosban is, megdönteni látszott Demszky Gábor rendíthetetlennek hitt trónját. A rendkívül erős gazdasági potenciállal rendelkező Budapest ellenzékben rövid idő alatt megbuktathatta volna a Gyurcsány-kormányt, mint ahogy a Fodor Gábor vezette SZDSZ manőverei láttán most ismét közel került a bukás.

Akkor is, most is egy második szándékú támadás oldotta meg a kormánykoalíció gondjait. Az őszödi beszéd professzionális provokációja kikergette az embereket az utcára, akik első dühükben elfelejtkeztek arról, hogy három hét múlva hatékonyan megbüntethetik a balliberális koalíciót. Ez volt a cél: néhány jól felkészített provokátor egyfajta hamis forradalmi hangulatot gerjesztve, utcai zavargásokba sodorta a jogos tiltakozást. A káosz az embereket megzavarta, megosztotta és megrémisztette, sokukat az ellenzék ellen hangolta: Demszky maradt, a Gyurcsány-kormány megmenekült.

Most egy lehallgatott és az érintetthez eljuttatott telefonbeszélgetés töltötte be az őszödi beszéd szerepét, ami hasonlóan a 2006-os figurához ezúttal Dávid Ibolyáék hisztérikus reakcióját váltotta ki. Ezt elősegítette az is, hogy a rivális Almássy Kornélt és egyik politikai szövetségesét titokzatos, „kommandósnak látszó” férfiak jól megrémisztették, minek következtében a túlfűtött érzelmek hatására a szereplők – pontosan úgy, mint 2006-ban – egy időre elveszítették józanságukat, s az események irracionálissá váltak.

Dávidék azt tették, amit a Maszk akart: Almássy kizárásával a minimális létszámra csökkentették a frakciót, s ezzel esélyt kínáltak a Maszknak, vagyis a láthatatlan konspirációs intelligenciának, aki lehet egy személy, például Szilvásy György, de lehet több is, hogy a baloldal alvó ügynökét, a „szépkorúakat” képviselő Vas Jánost visszahíván – ami meg is történt –, likvidálja a frakciót. Az MDF hétfőn meg is szűnt volna, ha a 24. órában – feltehetően maximális ígéretekkel – Herényi Károly meg nem győzi Lengyel Zoltánt, hogy csatlakozzon hozzájuk.

A Maszk a jelek szerint most hibázott. Számításai szerint az MDF-frakciónak hétfőn este meg kellett volna szűnnie (a házszabály szerint utóbb akkor sem lehet már helyreállítani, ha megint összejönne tíz képviselő). A függetlenek közül pedig könnyű megvásárolni annyi szavazatot, amennyi a Gyurcsány-kormány túléléséhez kell. A kivégzés azonban elmaradt. Sőt a Maszknak fel kell készülnie a halálra rémisztett Dávid Ibolya kárálására, akit innentől aligha lesz módja a háttérből irányítani. A Maszk arra kényszerül, hogy gazdája és önmaga védelmében újabb lépést eszeljen ki…

(ás)

———————-

Lengyel Zoltán: MSZP, Fidesz, Kisgazdák, MDF

Ha van megélhetési politikus, akkor Lengyel Zoltán az. Bizonnyal jól fogja érezni magát az MDF frakciójában, ahol (mint lapunk előző számából kiderült) már egyedül Csáky András űzi az eredeti foglalkozását.

A 48 éves Lengyel Zoltán köz-, családi és nemi élete egyaránt kaotikus. Tavaly fürdőnadrágban került összetűzésbe az autóját ellenőrző rendőrökkel, akik megbilincselve szállították el. A Fidesz ezután megvált tőle, mire átült a függetlenek közé. Nem sokkal később az elvált férfiről meztelen, erotikus fotók bukkantak elő. Nyilvánosságra hozataluk miatt pert indított.

Lengyel végzettségét tekintve mezőgazdasági gépész üzemmérnök, szaküzemmérnök, szakközgazdász. 1983-tól a mezőgazdaságban dolgozott mint gyakornok, később szövetkezeti vezető, cégvezető, 2002-ben pedig felmerült a neve, mint lehetséges jövőbeli fideszes miniszteré, államtitkáré. 1994-ben szocialista támogatással lett Sáregres polgármestere, 1998-ban már Fidesz–MDF–FKGP–MKDSZ-támogatással választották meg. 2002-től országgyűlési képviselő, 2006-ban elveszítette a polgármesteri tisztséget, később egy sáregresi szolgálati lakás miatt került kellemetlen helyzetbe. Az MDF frakciójába a Független Kisgazda-, Nemzeti Egység Párt tagjaként, frakcióvezető-helyettesként, szabad mandátummal lép be, állami juttatásai nagymértékben növekednek: nagyobb irodát és több fizetést kap majd.