Dömsöd az 51-es főút mentén helyezkedik el. A nagyközség már túl messze esik a fővárostól ahhoz, hogy ingázni lehessen, így lakóinak helyi munkalehetőségek után kell nézniük.

A Kiskunság homokos dombjai kiváló mezőgazdasági termelővidéket alkotnak, így a helyiek számára is bőséges munkalehetőséget nyújthatnának a földek egy igazán tudatos vidékfejlesztési politika eredményeképpen. A fiatalok azonban többnyire elhagyják a vidéket, nem érdekli őket az agrártermelés, így a község lakossága lassan elöregszik.

Feltétlenül szükség van tehát a pozitív példára, vagyis hogy a fiatalok lássák: az egyetemi-főiskolai tanulmányok után visszatérve meg lehet élni a termelésből.

Kovács Tamás is ilyen példa: Gödöllőn lett diplomás környezetgazdálkodási agrármérnök, évfolyamtársai nagy részével ellentétben azonban szaktudását nem valamelyik minisztérium irodáiban, hanem a mezőn szeretné hasznosítani. A méhészkedéssel kapcsolatos terveit családja is támogatja, felkarolja, és a fiatal gazda családja már meglévő földjein kezdhetett gazdálkodni – a termőterületen a méhek számára is kiváló legelőként szolgáló repce és napraforgó virágzik. Szüksége is van a segítségre, hiszen a mesterszakot még nem fejezte be, így van, hogy tanulmányai miatt nem is tud a méhekkel foglalkozni. Ilyenkor szülei vállalják magukra a méhcsaládok gondozását.

Tamás terveit felkarolta az Európai Unió: 2009-ben részt vett egy fiatal gazdáknak szóló pályázaton, mellyel tízmillió forintot nyert. Abban az évben országszerte mintegy hatezren pályáztak, Tamás pedig bekerült az ezer nyertes közé. Így tudott elindulni – a pályázat feltételei viszont nagyon szigorúak. Komoly kockázatelemzéseket, pénzügyi terveket kellett készíteni, és olyan vállalásokat kellett tenni, hogy például a negyedik év végére már százhúsz kaptárral, és kimutatható árbevétellel rendelkezik. Ezek a vállalások jövő évre szólnak – 2014-ben érkezik negyedik évéhez a pályázat, és Tamás elszántan tartja is a tervet, sőt jövőre túl is teljesíti: százötven kaptárat tudhat majd magáénak.

A segítség adott. Tamás szülei minden támogatást megadnak. A hatalmas családi házban és a hozzá tartozó kertben mindenfelé a méhészet kellékeivel találkozni. A garázsban kaptárba való keretek, a hátsó gazdasági épületben frissen festett, számmal ellátott kaptárak sorakoznak (ottjártunkkor éppen a 96. számú kaptár száradt).

A házban a méhviasz édes illata terjeng, a terített asztalon pedig ízlésesen csomagolt mézesüvegek, mézes bodza- és málnaszörpök fogadnak.

Igazán nyugtató, csendes környezet: miért is akarna egy ilyen faluból bárki a zajos Budapestre költözni?

A nyugalomból a még nagyobb nyugalomba autózunk: Tamás terepjárójával – nem lehet akármilyen járművel megközelíteni – mintegy húszpercnyi autózással érjük el a méhészetet.

A csepeli vasgyár munkásainak fenntartott üdülő egyik telkén sorakoznak a kaptárak; a kis nyaralókba nincs bevezetve se villany, se víz. Távol mindentől, a tökéletes csend és béke szigete ez. A méhek folyamatos zümmögése pedig még többet ad az élményhez.

A telken majdnem száz, különböző színű kaptár sorakozik, és mindegyikben szorgos munka folyik. A színek azért fontosak, hogy a rovarok könnyebben hazataláljanak, hiszen van színlátásuk – az egyedüli szín, amit nem szabad a kaptáraknál használni, az a piros, mert ezt a színt – és vele a feketét – nem látják a méhek.

A dolgozók a repülőgépek légifolyósóihoz hasonlóan meghatározott útvonalon járnak ki-be a kaptárakba, és szállítják a közelben virágzó napraforgótáblákból a nektárt és a virágport. Fantasztikus repülési teljesítményük van: az egy családban élő hatvanezer dolgozó egy nap annyit repül, hogy repülési útvonaluk körbeérné a Földet.

– A község másik oldalán levő vízparti üdülőövezetben is van már egy telephelyem, ott most csak hat kaptár van. Terveim megvalósításához feltétlenül szükség van arra a helyre is, hiszen ott jobb körülmények között tudnak áttelelni a méhek, valamint az is meg van határozva, hogy összesen hány kaptár lehet egy telken – mondja a méhész.

Tervei bőven vannak, és laikus szemmel mind megvalósíthatónak tűnnek. A hangsúly még nem a méztermelésen van, mert csak fejlett, népesebb családoktól lehet elvenni a mézet, s Tamás jelenleg szaporítja az állományát, a méheknek a mézre saját utódaik felneveléséhez van szükségük. Tavaly körülbelül ötszáz kilogramm mézet sikerült termelni, amit még nem érdemes hivatalos keretek között eladni, ez a mennyiség családban, ismerősök között kelt el, és természetesen házi használatra is sok fogyott. A későbbiekben sem cél azonban, hogy a közeli piacokon adja el a megtermelt, mézet.

– Külföldi piacot szeretnék szerezni, hiszen sokkal jobb áron lehet a határainkon túl eladni a mézet. Jelenleg is az EU országai, különösen Németország a legnagyobb mézfelvásárló. Azért érdeklődnek ennyire a magyar méz után, hogy az ő kevésbé jó minőségű mézükhöz keverjék javítómézként. Szerintem az a fontos, hogy a magyar mézet elismerjék, és saját, eredeti minőségében lehessen kapni külföldön is – hangsúlyozza Kovács Tamás.

Különleges mézet szeretne előállítani: málnamézet, selyemfűmézet (ami vaddohányból készül) és hársmézet. A külföldi piacra nyitáshoz azonban még sok más tervnek is meg kell valósulnia.

A családi házuk kertjében lévő gazdasági épületben az ifjú méhész szeretne létrehozni egy töltőüzemet, valamint egy bemutatóméhészetet, ami százfős befogadóképességével akár céges csapatépítések helyszínéül is szolgálhat. Ezekre mind léteznek többmilliós értékű pályázatok, amikre Tamás pályázni is kíván.

Szintén a tervek között szerepel a vándorméhészkedés beindítása is.

– Hazánk legértékesebb mézfajtája az akácméz. Az éghajlati tagozódás miatt az akác három fokozatban virágzik Magyarországon: először a déli vidékeken, például Baja környékén, majd a középső tájakon, ahova a Kiskunság és vele Dömsöd is tartozik, majd pedig a magasabb fekvésű északi tájakon, például Nógrádban.

A vándorméhészetnek az a lényege, hogy a méhész a kaptáraival sorra járja a virágzó akácosokat, így a lehető legtöbb nektárt tudja összegyűjteni csak akácból – ismerteti Tamás a jól csengő gazdálkodási módszert, majd rávilágít, hogy a terv nem tökéletes.

– Rengeteg a kockázati tényező. Elég, ha az időjárás nem papírforma szerint alakul, vagy valamilyen méhbetegség miatt zárlat alá kerülnek egyébként jól mézelő területek.

A méheket komoly betegségek fenyegetik: előfordulhat, hogy atkás lesz a család, és az élősködő miatt a méhek nem tudnak egészségesen fejlődni, illetve a vérszívók vírusokat is terjesztenek. Ez a betegség még nem olyan veszélyes, a méhész is tudja kezelni, ha időben lép, de ha a méhek elkapják az ijesztő nevű nyúlós költésrothadást, akkor hatósági zárlat alá kerül a környék, és a fertőzött családot megsemmisítik. A zárlatot a méhegészségügyi felelős adja ki: ilyenkor az érintett vidékekre egyáltalán nem szabad kaptárakat se bevinni, se onnan kihozni. Ha ezeket a veszélyeket ügyesen, naprakész információkkal el tudja kerülni a méhész, akkor igen jövedelmező tud lenni a vándorlása.

Tamás tervei között nemcsak a méhek vándoroltatása szerepel, ő is szívesen vándorolna. Hogy a tudást hazahozza, szívesen dolgozna méhészetekben a nagy méztermelői hagyományokkal rendelkező Ausztráliában is. Amíg az itthoni méhek telelnek, az ottani komoly szakmai tudást hazahozná, és itthon kamatoztatná.

A terv jól hangzik, és a magyar méhészszakmának nagy szüksége van a külföldi tapasztalatokra.

A magyar méz ismertsége ugyanis azért hiányos, mert a boltok polcain nem is igazi termelői méz található. A méz ugyanis sajnos komoly hamisításra, minőségrontásra ad lehetőséget. A méztermelőktől szemtelenül olcsón vásárolják fel a mézet, majd úgynevezett izocukorral öntik fel, s ez a szándékosan rontott minőségű méz kerül az áruházakba két-háromszoros áron mint ahogy azt a termelőktől felvásárolták.

A dömsödi Kovács Tamás gazdasága még fiatal, mint maga a gazda, de jól mutatja, hogy elhivatottsággal, tudással, a szülőfalu szeretetével dinamikusan fejlődő gazdaságot lehet indítani. A méhészet pedig ebből a szempontból kiváló terület. Évszázados hagyományok és kiváló természeti adottságok állnak a termelők rendelkezésére – csak élni kell a lehetőségekkel, és a Magyarországon megtermelt méz igazi hungarikummá válhat.

Miss Nándor