A magyarság egyik legnagyobb ünnepe Nagyboldogasszony. Szent István ezen a napon ajánlotta Szűz Mária oltalmába hazánkat és ez a védelem máig megtartotta nemzetünket. Az egyház Mária mennybevételét ünnepli ezen a napon. Ekkor hunyt el Szent István királyunk is, ezzel jutalmazta az Isten kivételes Mária-tiszteletét.

A magyarság Mária-tisztelete a honfoglalás előtti időkből származik, Árpád, Solt, Géza, István már a keleti kereszténység jelével érkezett a Kárpát-medencébe. Csángóföldön a csíksomlyói Szűz Máriát ma is „Babba Máriaként” tisztelik, ami „Szép Máriát” jelent. A Boldogasszony elnevezés csak a magyar nyelvben létezik, bizonyítva, hogy eleink ősidők óta tisztelték az Istenanyát.

Az ország számos vidékén gyógyfüveket szentelnek 15-én. A „nagyboldogasszonyi fű” elsősorban ökörfarkkóró, csombor, napraforgó és menta. Az új ház alapjába, a friss házasok ágyába, a csecsemők bölcsőjébe is kerül belőle, hogy védelmet biztosítson mindenféle ártalom ellen.