Az itáliai zseni két kevésbé sikeres próbálkozás után harmadik dalművével, az 1842 márciusában a Scalában színre vitt Nabuccóval szinte azonnal az operavilág fejedelmévé vált. A premier óriási sikerének híre hamar bejárta a nagyvilágot, nem véletlen, hogy öt esztendővel később, 1847. január 2-án a produkció a mi Nemzeti Színházunk közönségét is meghódította. A rádióban is sugárzott torinói előadást a hetvenéves Donato Renzetti tábornoki határozottsággal irányította, keze alatt a zenekar eszményi tisztasággal, árnyaltan szólt, hibátlanul játszottak. A címszerepet Giovanni Meoni énekelte átélten, kifogástalan technikával, stabil hangon jelenítette meg karakterét. Nagy kár, hogy az Abigélt szenzációsan éneklő Boross Csillának idehaza alig vagy egyáltalán nincs fellépési lehetősége: Nabucco és Abigél második felvonásbéli kettőse az est legkiemelkedőbb jelenete volt. A Zakariást megszólaltató Riccardo Zanellato fajsúlyos basszusa szintén emlékezetesre sikerült, és a kórusopera énekkara is hibátlanul teljesített.
