Keresett kifejezés: | Oldal 2 a 37-ből

Nagy Ida

újságíró

Születési hely, idő:
Budapest, 1955. október 19.

Iskolák, végzettség:
Bálint György újságíró Iskola, belpolitikai újságírás szak, történelem-orosz szakos tanári diploma, Szinyei Merse Pál Gimnázium

Az újságírás nemcsak hivatás és nagyon kemény szakma, hanem életforma is, ami kitölti az ember gondolatait és mindennapjait. Csak úgy érdemes csinálni, ha az ember képes annyi ismeretet és információt magába szívni, hogy meg tudja mutatni azokat a rejtett, leplezett gazdasági és politikai folyamatokat, amelyek az életet befolyásolják.

További részletek

Miért lett újságíró? Hogyan került erre a pályára?
Először harmadikos általános iskolás koromban „írtam újságot” az osztálytársaimmal, amit 20 fillérért árultunk az iskolában, de mindannyian igazgatói intőt kaptunk a művünkért. Középiskolában már iskolarádiót szerveztünk, de azért már dicséretet kaptunk. Néhány év kalandos külsős próbálkozás után a diplomaszerzésem évében hirdettek gyakornoki állást a Nők Lapjánál, falusi riporterként kerültem oda. Heti egy szocio-riport volt az elvárt teljesítmény, az ott töltött tíz év alatt nagyjából 400-450 anyagom jelent meg.

Mióta van a Magyar Demokratánál? Miért épp a Demokrata, hogyan került ide?
Újságíró munkatárs vagyok a Demokratánál 2012 óta. Bencsik Gábor hívott ide, akivel egyszerre lettünk gyakornokok az akkor 1 milliós példányszámú Nők Lapjánál 1979-ben.

Mi az, amit hivatásának érez a munkájában, amit meg szeretne mutatni az embereknek, vagy szeretné, hogy jobban megértsenek?
Riporterként, majd parlamenti tudósítóként és gazdasági újságíróként hamar megtanultam, hogy az újságírás nemcsak hivatás és nagyon kemény szakma, hanem életforma is, ami kitölti az ember gondolatait és mindennapjait. Csak úgy érdemes csinálni, ha az ember képes annyi ismeretet és információt magába szívni, hogy meg tudja mutatni azokat a rejtett, leplezett gazdasági és politikai folyamatokat, amelyek az életet befolyásolják.

Miért szereti a hivatását? Ha nem kapna egy fillért sem érte, miért csinálná? Mi fogta meg ebben a szakmában?
Ha elég hosszú ideig újságíró az ember, akkor bele kell törődnie abba is, hogy a mestersége olyan, mint egy szenvedélybetegség. Nem lehet igazán sem megszabadulni tőle, sem leszokni róla. Nehéz mellette olyan hobbit vagy kedvtelést találni, ami pótolhatja azt az adrenalin-dózist, amit egy-egy lapzárta vagy fontosnak ítélt anyag megírása képes beindítani. Csak a sütés-főzés és egy-egy nagyobb családi lakoma képes csillapítani a munka feszültségét.

Emlékezetes, meghatározó újságírói, demokratás élmény, ami kihatással volt a pályájára vagy ami szívének kedves:
A leginkább meghatározó élményem a Demokratánál kezdettől az a szabadság volt, amit más redakciókban csak nyomokban lehet megtalálni. Hiszen a munkarend nem gúzsbaköti a munkatársakat, hanem felszabadítja az energiáikat, és mindenkinek lehetősége van rá, hogy mélyen beleássa magát fontosnak ítélt témáiba. Ennek kiteljesedését akkor élhettem meg, amikor ránk bízták a Magyar Krónika elindítását. A szerkesztői feladat az volt, hogy mutassuk meg mindazt, ami az újra magára találó Magyarországon történik. Erre az időszakra elmondható: jó mulatság, férfimunka volt. Külön öröm, hogy az országban járva-kelve több helyen is azt tapasztaltam, gyűjtik a lapszámokat, sőt előkelő helyük van a könyvespolcokon.

Kitüntetések, díjak:
Életem legnagyobb kitüntetése az a névre szóló ólomkristály pezsgőskészlet volt, amit a parádi üveggyár üvegmestereitől kaptam, miután a cikkemmel sikerült akkora botrányt kavarni, ami tíz évvel elodázta a gyár bezárását.