Érdemes észrevenni, hogy a fontosabb szereplők közül egyedül Magyarország maradt képes arra, hogy hideg fejjel értékelje a háború kitörését követő fejleményeket.
Nem azért támadja a nemzetközi baloldal hazánkat, mert valamit rosszul csinálunk, hanem éppen azért, mert jól. Ha a konzervatív magyar politika kudarcot vallana, egy csöpp tintát se vesztegetne ránk a baloldali sajtógépezet.
Van azonban valami, ami még ennél is nagyobb dühkitörést vált ki a nemzetközi emberi jogi élcsapatból: ha a világ elkezd odafigyelni a magyarok szavára.
Erős, egészséges társadalom a miénk, amely képes arra, hogy megvédje magát a külső támadásoktól. Nem Brüsszel, Soros György, az álcivilek vagy az EBESZ dönti el, hogy melyik utat válasszuk.
A Nyugat számára az ügy relatív veszteséget jelent, mivel Oroszország erősödését hozta. Arra viszont sem most, sem a belátható jövőben nincs esély, hogy Kazahsztánban nyugatbarát rezsim kerüljön hatalomra.
Az EU – nem utolsósorban a balgatag zöldpolitika okán – jelenleg teljesen ki van szolgáltatva Moszkvának, és az orosz gázszállítmányok nélkül szó szerint lekapcsolhatják a villanyt.