Élesedik a küzdelem az amerikai választási kampány hajrájában, és a két jelölt gyakorlatilag semmitől sem riad vissza egymás lejáratásában a Fehér Házért folyó versenyben.
Ferenc pápa, a lutheránus Merkel és az Amnesty International vezetői szigorúan felróják az európaiaknak, hogy nem elég nagylelkűek és nagyvonalúak a „menekültek” istápolásában, hogy utálatos egoisták, sőt valósággal „tétlenséggel bűnözők”.
Az IsraAID helyszínen tartózkodó csapatát legalább fele részben arab anyanyelvűek alkotják, „muszlim vagy keresztény arabok, akik magukat palesztinnak, izraelinek vagy egyszerre mindkettőnek tekintik”.
Angliában (hol máshol?) az utóbbi évtizedben drámaian megnőtt a nemüket megváltoztatni akaró egyének száma. Olyannyira, hogy akár évekig is várniuk kell az ilyesfajta beavatkozásra ácsingózó pácienseknek.
Lord Janner of Braunstone tavaly decemberben, 87 évesen, anélkül lehelte ki bűnös lelkét, hogy felelnie kellett volna gyermekek sérelmére elkövetett 22 rendbeli szexuális támadásért.
Jellemző módon a Pedofil Információcsere élvezte a belügyminisztérium anyagi támogatását is mind a Munkáspárt, mind pedig Thatcher kormányzásának időszakában.
Lord Leon Brittan konzervatív politikus. A halála után kiderült, hogy a 80-as években a hírhedt Elm Vendégházban rendezett „bérfiúorgiák” egyik bennfentese volt, és a női alsóneműbe öltöztetett kisfiúkat kedvelte.
Hogyan folyhatott mindez – főleg pedig ilyen hosszú időn át és ilyen mértékben – anélkül, hogy a legmagasabb szinten ne tartottak volna védernyőt az elkövetők feje fölé?