Az, hogy az angolok és főleg az angol vezető rétegek körében egyfajta „nemzeti sportnak” számít a pederasztia, legfeljebb csak az újszülöttek számára jelenthet újdonságot.
„Az angoloknak szükségük van a világra, hogy zűrzavart keltsenek benne, amíg a világ észre nem veszi, hogy már nincs szüksége az angolokra.” Rögtön Albert Paraz francia író bonmot-ja jutott eszembe, mikor értesültem a Brexit-népszavazás eredményéről.
Az USA folyamatosan a kedvenc nemzeti sportjának számító háborúra edz, és eközben a saját korlátait feszegeti, amint azt a balti államokba összetrombitált júniusi NATO-hadgyakorlatok is bizonyítják.
Az Egyesült Államokban élő oroszok egy csoportja úgy véli, hogy az USA és a NATO jelenlegi politikája az Oroszországgal és Kínával való katonai konfrontáció és egy harmadik világháború felé sodorja Amerikát.
Az utóbbi két évben 23 százalékkal csökkent azon amerikaiak száma, akik jónak látják a fehérek és a feketék kapcsolatát, és ma már csak az amerikaiak 47 százaléka értékeli a fekete–fehér faji kapcsolatokat pozitívan.
A kanadai kormány hivatalos honlapján figyelmezteti állampolgárait az amerikai rendőrök módszereire, akik közúti ellenőrzés ürügyén rendszeresen kizsebelik a kanadai turistákat, megfosztva őket a náluk talált készpénztől és egyéb javaiktól.
A fejlett országok közül messze az USA-ban a legmagasabb az elhízottak és túlsúlyosak összlakosságon belüli aránya: az amerikaiak csaknem kétharmada túlsúlyos, minden ötödik felnőtt (a férfiak 35 százaléka, a nők 36,8 százaléka) pedig elhízott.
Az IÁ al-Furqan nevű médiarészlege például 2014. szeptember 21-én közzétett egy 42 perces hangüzenetet „A te Urad mindig éber” (Korán 89:14) címmel Abu Muhammad al-Adnani szóvivő tolmácsolásában, aki a nyugati kafiroknak címzett válogatott fenyegetés