Arra még nem volt példa a történelemben, hogy egy népet a saját vezetői akartak volna kiirtani vagy (Bertold Brechttől ihletetten) „lecserélni”. Európában most éppen ez történik.
A jelenlegi klérus csaknem egyhangúan azt prédikálja, hogy be kell fogadnunk az álmenekültek millióit, akiket a humanitárius siránkozás és a globalista stratégia ránk erőltet.
A hazai etnomazochisták legutóbb a kormány tematikus honlapján (kvota.kormany.hu) olvasható egyik állításon akadtak fenn, miszerint Európa nagyvárosaiban már több mint 900 „no-go” zóna van.
Végre talán kezdenek az európaiak rádöbbenni, hogy a bevándorlás és az iszlám életveszélyes robbanóelegyet alkot, amelyet sürgősen hatástalanítani kell, ha túl akarjuk élni.
A bőség zavarával küszködve és csak a francia nyelvű média fősodrából válogatva íme néhány jellemző találat a franciául zone de non-droit (kb. jog nélküli övezet) névvel illetett, az őshonos európaiak számára lényegében tiltott területekre.
Nem titok, hogy a korlátlan gondolat- és szólásszabadság híveként ellene vagyok minden dogmának, főleg azoknak, amelyeket törvényi erővel, mintegy manu militari igyekeznek bebetonozni a köztudatba.
Annak érzékeléséhez, hogy az utóbbi időben drasztikusan megnőtt a színes bőrű, főleg muszlim bevándorlók száma Nyugat-Európában, nincs szükség semmiféle tudományos vizsgálatra.
Afrikát két pusztító kór sújtja: a demográfia és a demokrácia. A fekete földrészen a születési arányszám (natalitás) megállíthatatlanul emelkedik, olyannyira, hogy 2050-re a világnépesség egynegyede afrikai lesz.
Egy nép demográfiai ereje határozza meg a prosperitásra és a területén kívüli terjeszkedésre való képességét, míg a demográfiai gyöngesége lakosságcserés gyarmatosítást vált ki a saját területén, és hanyatlásához, végső soron az eltűnéséhez vezet.