Svájcban is elmentek otthonról. Egy falu betiltotta a tájképek készítését, mert ha azt valaki mutogatja, akkor az, aki nem tud ott lenni, szomorú lesz. Nem viccelek, rá lehet keresni.
Néhány éve naponta nézegetem az időkép.hu oldalt, különösen a napi felhőhelyzetre vonatkozóan. És most, a múlt héten, amikor jégeső vert szét egyes pesti utcákat, és zuhogott, mintha dézsából öntenék, elmémbe ötlött egy kérdés.
Érdekes dolgot figyeltem meg. Ha van egy káros jelenség, és azt a nevén nevezem, akkor a káros dolog védelmezői mindig odabiggyesztik, hogy „-ozás”, és ezzel a dolog a szemükben tisztára van mosva.
Krisztina leveleivel foglalkoztam a napokban. Ő nem egy titkos hódolóm, hanem egy ügynök fedőneve, aki a 80-as években a hazai punk és újhullámos zenekarokról jelentett.
– Maga szereti az ünnepeket? – Ó, nagyon. Ilyenkor azt a sok büdös kölköt elviszi az anyja vagy az apja a rokonokhoz, lehetőleg vidékre, egy szép, hangulatos alföldi faluba, és végre kiürülnek a játszóterek.
Nézegettem egyik este az Echo Televízió élő közvetítését valamelyik épp aktuális tüntiről. Ballagtak az utcán gyanús emberek, némelyik leült a földre. Az út közepére.
„Akinek túl jó nője van, arra luxusadó!” Ehhez mit szólsz? Az emberek kis részének van jó nője – mivel a randából mindig több van –, s az emberek utálják azt, akinek van. Vagy adóztassuk meg a jó kiállást, a tehetséget.
A magyar rádióra kitűzték az EU-s zászlót. Figyelik? Ezek sose a magyart tűzik ki. Itt álljunk meg. Érdemes ezen kissé elgondolkodni. Mindenki olyan zászlót és jelképet hirdet, amit képvisel. Nem bonyolult az élet.
Elmebajokat bemutató rovatunkban most Muchichka László mélységben turkáló írását vesszük górcső alá. Muchichkáról eddig nem hallottam, de az év hátralévő részében nem is fogok, mert biztos, hogy nem kattintok rá a 24.hu nevű borzalomra.
Nem hülye az Alföldi. És igaza van. Az interjút olvasva eszembe jutott, hányszor és hány helyen ismételtem már, hogy nem elég politikailag átvenni a hatalmat. Hanem kulturálisan is kötelező.