Szajkók segítenek az erdőfelújításban (videóval!)
A szajkók segítségével a tájidegen, gyenge egészségi állapotú fenyveseket őshonos lombos fafajú állományokká, elegyes erdőkké lehet alakítani.
Az ökológiai szempontból rendkívül értékes „szárnyas” erdőfelújítás felbujtói az erdészek, elkövetői a szajkók, a természetgyarapítás cselekményének helyszíne Veresegyház községhatárában egy rossz egészségi állapotú fenyves – írja közleményében a Pilisi Parkerdő Zrt.
Az erdőfelújítás nem azonos az erdőtelepítéssel, erdőfelújításról ugyanis akkor beszélünk, amikor egy már meglévő erdőterületen az állomány elöregszik, beteg vagy idegenhonos, netán invazív egyedek alkotják, ezért valamilyen módszerrel új fákkal kell a területet megújítani. Ez történhet mesterséges módon, amikor az erdészek csemetéket vagy magokat ültetnek, illetve természetes úton, például az idősebb fákról lehulló makkokból sarjadó tölgyek esetében.
2020 októberében a Veresegyház határában található rossz állapotú fenyvesben a Pilisi Parkerdő munkatársai egy másik természetes módszert alkalmaztak: szajkók számára készített, cser makkal megtöltött tálcákat szereltek fel, vadkamerákat helyeztek ki és figyelték az eseményeket. A szajkók hamar felfedezték a lehetőséget, rákaptak a makkra, amit gondosan előválogattak, s csak egészséges szemeket vitték magukkal.
Mi történik ezután? A szajkó rendkívül sokoldalúan táplálkozik, tavasszal és nyáron rovarokat, hernyókat fogyaszt, de szívesen kifosztja kisebb madarak fészkét, hogy bekebelezze a kis madárfiókákat. Azonban ősszel és télen, tekintettel arra, hogy ilyenkor a számára fogyasztható állati eredetű táplálék kínálata lecsökken, áttér a növényi eredetűekre. Főképp a tölgyfajok makkját kedveli, de más magokat is fogyaszt, ilyen lehet a bükkmakk, a mogyoró, de akár a szelídgesztenye. Megfigyelték, hogy őszi makktermés hiányában a kukorica és a gabonafélék is szerepelnek étlapján.
A makkterméses években az erdő talaján rengeteg kis éléskamrát hoz létre az elrejtett makkokból, amelyek bizonyos részéről elfeledkezik. Ezekből tavasszal nagy eséllyel fiatal tölgycsemeték hajtanak ki. Különösen az elegyetlen erdei- és feketefenyvesekben meghatározó ez a folyamat, mert e fafajok lombján átjutó fénymennyiség elegendő a tölgy újulat megerősödéséhez. Németországi tapasztalatok alapján hektáronként akár 600-700 db-ot is elérhet az így keletkezett természetes újulat tőszáma, mely már elegendő lehet az ilyen erdők fokozatos átalakulásához.
Hogy ez a természetes, „szárnyas” módszer miért nem játszik nagyobb szerepet az eredőmegújításban, abban elsősorban a nagyvadállomány a ludas, amely a csemetéket előszeretettel visszarágja.
Mindenesetre a szajkó segítségével a tájidegen, gyenge egészségi állapotú fenyveseket őshonos lombos fafajú állományokká, elegyes erdőkké lehet alakítani.