Szeretkeznek, majd meghalnak éjjel Parajdon

Nincs szája, nappal mozdulatlan, éjjel él és neki „csak” négy nap a világ. Szárnya olyan, mintha egy kaleidoszkópba néznénk, gyönyörű alakzatok bontakoznak ki rajta. Azért nincs szája, mert a genetikai ökonómiája szerint nem kell táplálkoznia, hisz kifejlődik annyira a szervezete, hogy párosodjon és tovább örökítse magát. Egy éjjeli szeretkezés után elpusztul a parajdi éjszakában, a Lepkeház trópusi növényei között.

Ha bárki azt hinné, hogy egy mitikus lényről írtam, eloszlatom a kétségeket:

a világ legnagyobb éjjelilepkéjéről, az atlaszlepkéről van szó.

Sosem jártam lepkeházban, ezek Angliában igazán divatosak, ezért nem tudtam, hogy mire számítsak; ám sosem gondoltam volna, hogy ez lesz a parajdi tartózkodásom legkellemesebb meglepetése. A Lepkeház ugyanis a modern és regionális szemléletű, minőségi turizmust képviseli – fáj a lelkünk, hogy alig találunk Parajdon hozzájuk hasonló látványosságokat.

A Lepkeházban trópusi lepkékben gyönyörködhetünk, csendben. Kissé meditatív, kissé terapeutikus élmény, a szemlélődés boldogsága, a heideggeri jelenlét és a memento mori határán mozgó érzés, hiszen jó érzés ott lenni a pillangók között, és azt is tudjuk, hogy ezek a pillangók „csak” két hetet élnek. Efemer gyönyör.

Kilyén Melánia és férje Angliában szerettek bele a lepkeházakba, és eldöntötték, hogy elkészítik Közép-Kelet Európa egyetlen magántulajdonú lepkeházát Parajdon. Hogy miért szerettek bele?

– A lepkeház egy nagyon csendes műfaj, ha bejön hozzánk a látogató, akkor csendet, nyugalmat, békét talál, mert gyönyörű szépen röpködnek a lepkék, párosodás előtt táncolnak is, illetve madaraink is vannak, zebrapintyeink, csobog a víz, kidugják a fejüket a teknősbékák, ez elmélyülésre, lelassulásra késztet mindenkit – mondta Melánia.

Azt hinnénk, hogy a meleg idő kedvez a lepkéknek, pedig éppen fordítva van: nagy melegekben gyorsabban ver és elhasználódik a lepkék szíve. Többet röpködnek, hamarabb elpusztulnak, ellenben a hideg, esős időszakokban kevesebbet mozognak, és tovább élnek. A fentebb említett atlaszlepkék különben akkorák, mintha kisebb madarak lennének,

„két tenyérnyi lepke”,

ahogy Melánia mondja.

– Valóban érdekes lepke, hisz nincsen szájszerve, nem is táplálkozik. Nappal leszállva pihen, naplemente után aktív. Ekkor párosodnak, a nőstény lerakja a petéit, és aztán egy pár napon belül el is pusztul. Nagyon érdekes, mert tavaly voltak hernyóink is, magyarán sikeresen lepetéztek, és átvedlettek hernyóvá. Ez azért számít sikertörténetnek, mert ha a lepkék nem találják meg a természetes élőhelyük növényeit a környezetükben, akkor nem párosodnak, hisz nem indul el a létfenntartó ösztönük. Az atlaszlepke tehát alkalmazkodott valamennyire a környezetéhez – mondta Melánia, akitől azt is megtudtuk, hogy a bábokat különböző Dél-Amerikai országokból hozzák, és egy kis inkubátorházban keltetik.

Kilyén Melánia pedig ezüstékszerbe foglalja az elpusztult lepkék szárnyát, igyekeznek mindent újrahasznosítani.

A különleges háznak egyébként nagyon ízléses kávézója és szuvenírboltja van – és minden, de minden lepkés vagy lepke témájú lett légyen az könyv vagy ékszer.

Ki ne hagyják, hogyha Parajdon vagy a környékén járnak!

(A Lepkeház címe: Parajd, Küllőmező utca. 55, további információkat a www.butterflyhouse.ro nevű oldalon találnak.)