A Ferencváros a bajnokok klubja

– A Ferencváros mindenkori elnökét elsősorban a futballcsapat eredményei alapján ítélik meg. Bár mélyről indultak, már elnökségének első öt éve is sikeres volt: megépült a Groupama Aréna, 2016-ban, tizenkét év után bajnokok lettek, elhódították a Magyar Kupát is, ami viszont hiányzott, az a jó nemzetközi szereplés. A második ötéves időszak ebben a tekintetben is eredményesebb, hiszen három újabb bajnoki cím mellett előbb Európa-liga-, majd 2020-ban Bajnokok Ligája-csoportkörös volt a Fradi. Mi kellett a szintlépéshez?

– Még többet kellett dolgozni, még elszántabban, még elhivatottabban, és nyilván kellett hozzá több forrás is, hiszen a költségvetésünk is jóval nagyobb most, mint amikor 2016-ban, Thomas Doll irányításával bajnokok lettünk. Természetesen a pénz nem minden, de azokat a felkészült játékosokat, akikkel az elmúlt évek sikereit elértük, meg kell fizetni. A mi elképzelésünk az elejétől kezdve az volt, hogy ha rendbe tesszük a klubot, átlátható lesz a gazdálkodás, lépésről lépésre építkezünk, keményen dolgozunk, és ismét olyan branddé válik a Ferencváros, ami mellé szívesen állnak oda a szponzorok, akkor jönni fognak a támogatók. Ezzel javulnak az anyagi lehetőségeink, és még sikeresebbek lehetünk. Így is történt, és ennek köszönhető, hogy a Doll-éra után, az elmúlt három évben feljebb tudtunk egyet lépni a játékosigazolások tekintetében is. A futballisták kiválasztása sokkal profibb lett: az európai átlag az, hogy a leigazolt játékosok nagyjából hatvan százaléka váltja be a hozzá fűzött reményeket; mi most ennél lényegesen jobban állunk, ez az arány nálunk mára nyolcvan százalék körül van.

– Ha már igazolások: valószínűleg több százszor tették már fel önnek a kérdést…

– …hogy miért nem szerződtetünk több magyar játékost?

– És hogy mikor lesz több saját nevelésű futballista a csapatban.

– A Fradi nehéz közeg. Itt óriási a nyomás, ha valaki csinál két rossz cselt, hamar a szurkolók nemtetszésével szembesülhet. Emiatt aztán nagyon tehetséges játékosokkal is előfordult már, hogy gólkirályok voltak, mielőtt idejöttek, és mi­után elmentek is gólkirályok lettek, nálunk azonban nem tudtak kibontakozni.

– Tehát akkor rövid távon nem várható gyökeres változás a magyar játékosok arányát tekintve?

– Öt ferencvárosi futballista van az Európa-bajnokságra készülő magyar válogatottban, ez szerintem nagyon jó arány. Ha viszont onnan nézzük a kérdést, hogy a jelenlegi öt kerettagunkon kívül hány olyan játékos van a nemzeti együttesben, aki erősítést jelentene a mai Fradinak, akkor talán három-négy nevet tudnék csak mondani. Ők viszont olyan külföldi bajnokságban, klubban játszanak, hogy számunkra megfizethetetlenek. De azért nem adjuk fel ilyen könnyen, hiszen van néhány olyan fiatal magyar játékosunk, akiben benne van a lehetőség.

– Kiket emelne ki közülük?

– Az egyik ilyen fiatal Szánthó Regő, akit kölcsönadtunk a Zalaegerszegnek, és tíz gólt rúgott a bajnokságban egy kiesőjelölt csapatban; a jövő nagy tehetségének számít, akárcsak a Budafokra kölcsönzött Csonka András. De említhetném a 18 esztendős Csontos Dominikot is, aki már bemutatkozhatott a Fradi első csapatában, tavasszal pedig a fiókcsapatunkban, Soroksáron futballozott, Varga Ádám kapushoz hasonlóan. Debütált már a felnőttek között a fiatal, bosnyák édesapától és magyar édesanyától származó Redzic Damir is, aki ugyancsak az utánpótlásunk reménysége, profi szerződést is kötöttünk vele. Teszem hozzá, az NB III-as csapatunkból hosszan sorolhatnék olyan fiatal játékosokat, akik még sokra vihetik. Mindemellett ha megnézzük, hány játékost adtunk az első- és a másodosztályba, jól látszik a fejlődés. Azt viszont hangsúlyoznám, hogy a sikerhez nem elég, ha színvonalas az infrastruktúra, nem elég, ha én vagy az edző akarjuk: a gyerekeknek is akarniuk kell. Meg kell érteniük, hogy ez nem olyan, mint a filmeken, hogy kicsit edzek, menő a séróm, és máris sztár leszek. Itt küzdeni kell, nap mint nap keményen dolgozni, többet, mint a nagy átlag, ha be akarsz kerülni a csapatba. Ha egy gyerekben nincs meg az elhatározás, kitartás, hogy mindent alárendeljen a labdarúgásnak, akkor a legritkább esetben lesz belőle profi futballista. Mert a tehetségnek, a szorgalomnak, az erőnek, a gyorsaságnak, a koncentrációnak mind együtt kell lennie ahhoz, hogy valakiből jó játékos legyen. A Fradi pedig egyre magasabbra tör, fejlődik, így egyre nehezebb bekerülni a kezdőbe.

– Említette, hogy egy nemzetközi kupaporondon is versenyképes játékoskeret összeállításához sok pénz kell. Azt tudjuk, hogy az európai topcsapatok a magyar klubokhoz képest elképesztő büdzsével működnek. De a régiós országok olyan élcsapatainak költségvetése, mint a Dinamo Kijevé vagy a Sahtar Donecké, megcélozható?

– Szakmailag, színvonalban elérhetjük az említett csapatok szintjét, de költségvetés szempontjából biztosan nem. A Dinamo Kijevnek háromszor akkora a büdzséje, mint a miénk. Ugyanakkor ne felejtsük el: tavaly ősszel, hazai pályán döntetlent játszottunk velük és idegenben is ki-ki meccset vívtunk, nem szorítottak be minket, tehát nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy ugyanazon a színvonalon vagyunk, mint ők. Tudásban, teljesítményben. Érdekes azonban összehasonlítani két ukrán csapat költségvetését, kiderül ugyanis, hogy a doneckieknek még több pénzük van, mint a Dinamo Kijevnek… De mondjuk a Dinamo Zagrebbel, a Slavia Prahával vagy az osztrák bajnokság élcsapataival, úgy gondolom, lassan versenyben leszünk. Nem rejtjük véka alá, hogy a Kárpát-medence meghatározó csapata szeretnénk lenni. Olyan klub, amiről azt gondolják a futballisták, éljenek bárhol a világon, hogy ide érdemes eljönni, mert itt biztonság van, színvonalas szakmai munka, megfelelő háttér, és van lehetőség az előrelépésre.

– Bár a foci van leginkább a kirakatban, a többi csapatsportágban is volt jó néhány szép siker: a női kézilabdázók egyszer már letaszították trónjáról a „világválogatott” Győrt, és ez idén ismét sikerült, a férfi vízilabdázók is bajnoki címeket, BL-t, Európai Szuperkupákat nyertek, hokiban is bajnoki címeket szereztek…

– Tavaly, tavalyelőtt úgy értékeltük az esztendőt a kollégáimmal, hogy ez olyan év volt, amit nagyon nehéz lesz túlszárnyalni. Mégis sikerült, mindig van feljebb és még tovább. A pólósokat nagyon sajnálom, mert idén nem jött össze a bajnoki cím, a bronzéremig jutottak, de a Bajnokok Ligájában még meglehet a siker. A női kézilabdázók bebizonyították, hogy nem minden a pénz, hiszen a győriek költségvetése a háromszorosa a miénknek. A szakosztály története során a lányaink tizenkét bajnoki címet nyertek, most meglett a tizenharmadik arany. Természetesen azt szeretnénk, hogy ez innentől kezdve így is folytatódjon: a cél jövőre is, hogy elsők legyünk. És ne feledkezzünk meg arról se, hogy a férfi kézilabdázók is sokat léptek előre, hiszen nemrég még a másodosztályban szerepeltek, mostanra pedig eljutottak oda, hogy hosszú idő után ismét célba vehetjük a dobogót. Jégkorongban pedig zsinórban harmadszor lettünk magyar bajnokok. Szóval, valóban sikeres évek vannak mögöttünk. Persze, azt azért érdemes tudni, hogy ez itt a Ferencváros. Senkit nem érdekel az ezüstérem, ahogy a politikában, a második hely a Fradiban is vereségnek számít. Szurkolókkal beszélgetve időnként megkérdeztem tőlük, hogy a százhuszonegy év alatt, amióta van magyar labdarúgó-bajnokság, szerintük összesen hányszor voltunk dobogón. A legtöbben nem tudták a választ.

– És hányszor?

– Kilencvenszer benne voltunk az első háromban. De ki emlékszik az ezüst- vagy bronzérmekre? Egy dologra emlékszünk: hogy mikor voltunk bajnokok. Ezért aztán minden sportágban hasonló sikerekre törekszünk: néhány év múlva például szeretnénk bajnokesélyes futsalcsapatot, de jövünk fel úszásban – komoly versenyzőink vannak –, atlétikában, tornában vagy vívásban is kimagasló tehetségek sportolnak nálunk. Kiváló fokmérője a fejlődésnek, hogy az előző olimpián még csak néhány ferencvárosi sportoló volt ott, most viszont húsznál is többen lehetnek.

– Ráadásul olyan, kiemelkedően eredményes sportolókat is sikerült a klubhoz csábítani az elmúlt években, mint a Liu testvérek vagy Kozák Danuta. Ennek milyen hozadéka van a Ferencváros számára?

– Bár a Liu testvérek nem a Népligetben edzenek, ahogy Danuta sem, de azért aki bejön az edzőközpontba, nálunk könnyen összefuthat egy olimpiai vagy világbajnokkal. Nekünk fontos, hogy az érzés, a hangulat az legyen: a Ferencváros a bajnokok klubja. Itt mindig az arany­érem a cél, itt mindig azért küzdesz, hogy a sor elejére kerülj. Ami a Liu testvéreket illeti, szerintem nem volt még olyan klub, ahol ennyire megbecsülték volna őket: járnak a futballcsapat mérkőzéseire, és öröm látni a feléjük irányuló szeretetet, azt, hogy hányan állnak meg fotózkodni velük; valóságos sztárok a szurkolók szemében. Pozitív gondolkodású, elkötelezett sportemberek, ahogyan Danuta szeme előtt is mindig az aranyérem lebeg. Véleményem szerint nagy jelentősége van annak, hogy legyenek Fradi-példaképek, Fradi-bajnokok, akiket a fiatalok követhetnek. Akiknek a története segíthet abban, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan kell összefogni, segíteni a gyengébbeknek, alkalmazkodni, hogy hinni kell az elvégzett munkában, mert csak így lehetnek sikeresek a jövőben, a hétköznapi életben is. Na, és persze az is lényeges, hogy legalább az edzés ideje alatt letegyék a telefonjukat. Ha ezeket az értékeket a nálunk sportoló gyerekek, fiatalok megtanulják, az az igazi eredménye a munkánknak, függetlenül attól, hogy később sportolók lesznek-e, vagy sem.

– Áttérve az infrastruktúrára: a 2014-ben átadott Groupama Arénával bebizonyították, hogy lehet egy futballstadiont nyereségesen üzemeltetni…

– Sőt azt is, hogy lehet nyereségesen építeni, úgy egyébként, hogy az államnak valójában egy forintjába sem került a Groupama Aréna. Az egykori Albert-stadion telkén végrehajtott ingatlanfejlesztés – túl azon, hogy visszajött az új stadion ára – eddig nyolcmilliárd forint hasznot hozott a központi költségvetésnek. Az aréna ugyanis a terület kevésbé frekventált részén épült föl, a másik felét eladta a magyar állam az egyik legnagyobb telekommunikációs cégnek, amelyik egy hatalmas irodaházat épített ott. És még mindig nincs vége, hiszen zajlik egy újabb beruházás, aminek az adó- és járulékbevételeiből szerintem legalább további kétmilliárd forint befolyik majd az államkasszába. Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy a Fradi 1,5 milliárd forintot fizetett be az állami költségvetésbe a BL-részvétel után.

– Az FTC tehát jó gazdája a Groupama Arénának, vélhetően ennek köszönhetik, hogy az újonnan felépülő, szintén multifunkcionális kézilabdacsarnok üzemeltetése ugyancsak a klub feladata lesz.

– Ez szerintem logikus döntés volt, hiszen nem nagyon akadt példa arra korábban, hogy egy ilyen típusú csarnokot valaki nyereséggel üzemeltessen Magyarországon. Mi a Groupama Arénával képesek voltunk erre. Nagyon bízom benne, hogy a kézilabdacsarnok esetében sem lesz másként.

– A Népligetben megvalósuló Fradiváros projektje kapcsán mennyire húzta keresztül a számításaikat a koronavírus-járvány?

– E tekintetben nem volt hátrányos következménye a Covidnak, számtalan megbeszélés, egyeztetés után eljutottunk odáig, hogy meghozhatjuk a végső, felelős döntést. Szerintem nemhogy Európában, az egész világon nincs máshol olyan létesítmény, ahol ennyi sportág volna egy helyen. Ahol lehet kézilabda-, vízilabda- és jégkorongmeccset rendezni, vagy éppen curlingbajnokságot, ökölvívóversenyt, ráadásul nagyon izgalmas építészeti tervek is születtek, vagyis a létesítmény az egész Népliget arculatát megváltoztatná, színvonalasabbá tenné. A másik, legalább ennyire fontos hozadéka pedig az lenne, hogy a mostani háromezer-ötszáz helyett ötezer sportoló járhatna ide nap mint nap. Nem beszélve arról, hogy a Groupama Aréna, a kézilabdacsarnok és a Fradiváros közös üzemeltetése milyen lehetőségeket rejtene magában…

– Visszatérve a futballcsapathoz: nagy változások zajlanak, hiszen több játékos távozott, mint például a csapatkapitány Lovrencsics Gergő, Szerhij Rebrov vezetőedző pedig felmondott. Meg lehet így ismételni az előző szezon eredményeit?

– Nekem nincsenek egyéni szempontjaim: mindig az alapján hozok döntést, hogy mi a legjobb a Fradinak. Sokan azt mondják, a sorozatban megnyert három bajnoki címet és a Bajnokok Ligája-szereplést nehéz lesz überelni. Ez igaz. De én hiszek abban, hogy mindig van feljebb. És lehet, hogy nem most azonnal, de idővel még magasabbra törünk, és ennél is eredményesebbek leszünk. Olyan csapatot szeretnénk, amelyiknek évről évre a Bajnokok Ligája-csoportkör a célja. A rendszeres BL-szerepléshez persze még sokat kell dolgozni, előre kell lépni sportszakmai és gazdasági szempontból is, de mindent meg fogunk tenni a cél érdekében. Ami pedig a szakvezető személyét illeti, örök kérdés, hogy egy csapat sikereiben mekkora része van az edzőnek, és mekkora a játékoskeretnek. Ha edzőt váltunk, ki fog derülni, hogy a kiváló keretünkkel egy másik szakember tud-e hasonlóan hatékony lenni.

– „Mint azt a futballszurkolók tudják, az a hagyomány, hogy minden tíz megszerzett bajnoki cím után egy csillag kerül a klubcímer fölé. Nekünk tehát még két elsőség kell a három csillaghoz. Nekem nincs tetoválásom, de tréfából azt mondtam a kollégáimnak: ha ezt elérjük, a karomra varratom a Fradi-címert három csillaggal. És ezt még klubelnökként szeretném megtenni” – mondta a Demokratának 2015 januárjában. 2019 óta megvan a harmadik csillag…

– Tetoválásom viszont nincs, a családom nem engedte.

– Mi a következő cél, meddig tervez a Fradi élén?

– Aki ismer, az tudja a választ, a négy csillag a következő cél. Ha jól számolom, már csak nyolc bajnoki cím kell ehhez, vagyis beleférhet a következő tízéves időszakba. Én sosem dőlök hátra elégedetten, hogy na, ezt is elvégeztük, ez is megvan. Talán egy-egy győztes meccs vagy például a BL-csoportkörbe kerülés után egy rövid ideig van egy megkönnyebbülés, egy jó érzés, aztán máris azt tervezem, hogyan lehetünk még jobbak, még erősebbek. Szerintem, bármilyen furcsa is, ez segít abban, hogy újabb eredményeket érj el. Még keményebben akarsz dolgozni, még jobb játékosokat akarsz igazolni, még profibb körülményeket akarsz teremteni. Engem ez visz előre. És remélem, a Fradit is.