A mélység királynője
Bár mindössze nyolc hónapja volt a felkészülésre, első és egyetlen magyarként indult a szabadtüdős mélymerülő világbajnokságon Korok Fatima. A pilisszentiváni búvárlány egyetlen levegővel 81 méter mélyre jutott, és ezzel megnyerte az AIDA franciaországi versenyét.– Mit keresünk egy orvosi rendelőben?
– Begyulladt a fülem, kénytelen voltam meglátogatni a doktort.
– Szakmai ártalom?
– Valószínűleg köze van a merüléshez, de bárkivel előfordulhat. Kaptam cseppeket, mire visszautazom Egyiptomba, rendben leszek.
– Ma azzal kezdtem a napot, hogy befogtam az orrom, és lemértem, meddig tudom visszatartani a lélegzetemet. Félek kimondani az eredményt…
– Ne tartsd magadban!
– 45 másodperc.
– Az szuper!
– Tényleg? Miért, mennyi az átlag?
– 45 másodperc. De egy óra alatt meg tudnám tanítani a trükkjét, biztos vagyok benne, hogy megfelelő légzés- és relaxációs technikával már akár 1,5-2,5 percig is menne. Nekem például öt perc a rekordom. A lélegzet-visszatartás az elemek harca. Nem mindegy, hogy az ember hol próbálkozik, tudniillik merülésnél az arcon lévő receptorok jelzéseinek hatására automatikusan bekapcsol a túlélést segítő búvárreflex, ami megkönnyíti a víz alatti létezést. Az erek összehúzódnak, hogy a vér elsősorban a legfontosabb szervekbe juthasson el, a szív pedig jelentősen lelassul, a szervezetnek ugyanis takarékoskodnia kell az oxigénnel. A fotelban ülve ez az ösztön kevésbé indul be.
– Te viszont a világbajnokságon úgy bírtad közel három percig a víz alatt, hogy közben több mint 80 méterre merültél a tengerben. Ez a mélység egy harmincemeletes panelház magasságának felel meg…
– Igen, az egyik kollégád lemérte, hogy egy átlagos lift oda-vissza három és fél perc alatt teszi meg ezt a távot.
– A mélymerülésnek több kategóriája van. Abban, amiben te világbajnok lettél, segíti valami a versenyzőket a merülés során?
– Nem lehet rajtunk uszony, a karunkkal húzzuk le és fel magunkat egy kötél mentén. A versenyző kontrollálja, hogy milyen gyorsan halad, bármikor meg tudjuk állítani magunkat, ha nem megy a fül nyomáskiegyenlítése, ami nagy kihívás a szabadtüdős mélymerülés során. Ez a kategória igényli a legkevesebb izommunkát, ugyanakkor sokáig tart, mert nincs extra erő, ami tolna minket le vagy föl.
– Hogy létezik, hogy felfelé jövet nem kaptok légembóliát? A palackos búvároknál előfordul az ilyen baleset…
– Úgy, hogy mi egyáltalán nem veszünk levegőt a mélyben. Persze a mélymerülés így sem veszélytelen, észnél kell lenni minden másodpercénél, be kell tartani a szabályokat, tudni kell, hol a határ.
– Hol a határ?
– A szervezet és az elme tűrőképességétől függ, ami mindenkinél változó. Az ötvenes évekig azt hitték, hogy 50 méteren már összeomlik a tüdő, de aztán többen is rácáfoltak erre. Az osztrák Herbert Nitsch a szabadtüdős mélymerülés úgynevezett „no limit” kategóriájában – ahol a versenyzőt egy szerkezet segíti a le- és feljutásban – 214 méterre jutott el egy levegővel 2007-ben. Ez a sport egy testi és szellemi önismereti út, az ember felfedezi, milyen csodás képességeink vannak, a tenger elvarázsol a gyönyörűségével, megtanulod irányítani az elmédet, nem túlléped, hanem kitágítod a saját határaidat.
– A test jelzi, hogy mikor kell visszafordulni?
– Ha valami nem stimmel, igen. A versenyek előtt le kell adnunk egy célmélységet, a szabadesés közben a búvárkomputer jelzi, mielőtt elérnéd ezt, és akkor fordulsz meg. Ennél nem tudunk mélyebbre merülni, mert a kötél, aminek segítségével ereszkedünk, úgy van beállítva, hogy megakadályozza.
– Kevés olyan karórát kapni manapság, ami legalább ötven méterig ne lenne vízálló. Szerinted kinek készül az a rengeteg termék, ami nap mint nap lekerül a futószalagról?
– Sokan nem is gondolnák, hogy világszerte milyen sokan búvárkodnak. Többmilliós közösségről beszélünk. Csak Magyarországon 250-300 búvároktató tevékenykedik, a tanfolyamon végzettek száma meghaladja a húszezret, pedig nekünk nincs is tengerpartunk.
– Mekkora bázisuk van a szabadtüdős mélymerülőknek?
– Ez több ezer éves múltra visszatekintő sportág, mégsem annyira elterjedt, mint a palackos változata. Bővül a létszám, az utóbbi pár évben nagyot nőtt a népszerűsége, főleg a koreaiak, a franciák, az olaszok és az oroszok körében hódít szélesebb körben. Itthon viszont kuriózumnak számít, ebből kifolyólag nincs konkurenciám, aminek nem örülök. Magányos voltam, de a világbajnokság óta egyre többen jelentkeznek nálam edzésre, ami hihetetlenül boldoggá tesz.
– Nehéz elképzelni, hogy egy évvel ezelőtt még közel száz kiló voltál…
– Nem csak a súlyommal voltak problémák. Az érettségi után egyből munkába álltam, menedzserként és idegenvezetőként dolgoztam egy budapesti cégnél, a gőzt pedig esténként szórakozóhelyeken eresztettem ki. Ki sem mozdultam a VII. kerületből, napközben a munkámat végeztem, esténként pedig ittam és bagóztam a romkocsmában. Aztán jött egy bokatörés, ami mindent megváltoztatott. A szobafogság alatt elhatároztam, hogy változtatok az életmódomon, és máshogy elégítem ki a szabadságvágyamat. Utazgatni kezdtem a nagyvilágban.
– Hogy jött a képbe a búvárkodás?
– Már gyerekként alkalmam volt kipróbálni, komolyabb szinten azonban egy pár évvel ezelőtti izraeli kirándulás után kezdtem foglalkozni vele. A spanyolországi Tenerifén egy darabig palackos búvárként tevékenykedtem, tanfolyamokat végeztem, ott hallottam először a szabadtüdős merülésről, ami látatlanban is magával ragadott, ezért gyűjteni kezdtem, hogy elvégezhessem a kezdő tanfolyamot.
– Aztán kevesebb mint egy év alatt mesterfokra fejlesztetted a tudásodat. Hogy sikerült?
– Biztosan jelentett némi előnyt, hogy korábban szinkronúszó voltam. Megszoktam fejjel lefelé lenni a vízben. Ugyanakkor azt gondolom, kellő akarattal bármit el lehet érni az életben. Ehhez persze előbb arra van szükség, hogy megismerjük saját magunkat, azt, hogy mi az, ami igazán boldoggá tesz, és legyőzzük a félelmeinket.
– Jelenleg hol élsz?
– Hivatalosan itthon, de gyakorlatilag többet vagyok külföldön, mint Magyarországon. Tavaly októberben utaztam ki a Sínai-félszigeten fekvő Dahab városába, jelenleg is ott edzek és oktatok. Eredetileg azt terveztem, hogy két-három hónap alatt elvégzem az összes ahhoz szükséges tanfolyamot, hogy később Ázsiában oktató lehessek, de másképp alakult az életem. Az ember tervez… aztán újratervez.
– Milyen új célt tűz ki magának, aki a világ legjobbja lett?
– Bár világbajnokságot nyertem, és nyolcszoros magyar rekordtartó vagyok, egy magyar világrekord még nagy álmom. Vannak ugyanis búvárok, akik nem indultak a világbajnokságon, de sikerül mélyebbre merülniük. Az én kategóriámban a csúcs a hölgyeknél 100, az uraknál 125 méter. A cél tehát adott: jövő júniusban lesz egy elitverseny a világ legjobbjainak, arra edzek, és támogatókat keresek, hogy segítségükkel egyre mélyebbre és onnan a világ tetejére jussak.