Fotó: MTI/Illyés Tibor
Hirdetés

Wichmann Tamás 1948. február 4-én született Budapesten. Hatéves volt, amikor elütötte egy rendőrautó, a súlyos baleset után napokig kómában feküdt, egy évig járógépet kellett használnia. Felépülése után sportolni kezdett, először ökölvívó edzésekre járt, de a szakosztály megszűnése után a kenut választotta. Mint később mondta, súlyos csípősérülése miatt alkalmasabb lett volna számára a kajak, de abban az időben a drága fából és kézi munkával készült hajókból kevés volt, míg a tízes kenuba simán belefért, sorsa ezzel el is dőlt. 1962-től 1966-ig az MHS, 1966-tól 1971-ig az Egyetértés, 1971-től 1975-ig a VM Egyetértés, majd 1975 és 1983 között az MTK-VM sportolója volt.

1966-ban Berlinben már második lett a felnőtt világbajnokságon C-1 1000 méteren. Első Európa-bajnokságát 1967-ben Duisburgban nyerte Petrikovics Gyulával C-2 1000 méteren, a másodikat és a harmadikat 1969-ben Moszkvában kenu egyesben 1000 és 10 000 méteren. 1970-től állandó résztvevője volt a világbajnokságoknak, első győzelmét is ebben az évben aratta Koppenhágában 10 000 méteren. 1971-ben két vb-aranyat nyert, egyesben 10 000, párosban – Petrikoviccsal – 1000 méteren. 1974-ben, Mexikóvárosban újból 10 000 méteren diadalmaskodott, s ezt megismételte 1977-ben Szófiában is. 1979-ben megvalósította régi álmát: rövid és hosszú távon is győzelmet aratott. 1981-ben Nottinghamben, 1982-ben Belgrádban egyaránt kenu egyesben 10 000 méteren nyert, s ezzel világbajnoki elsőségeinek számát kilencre növelte.

Búcsú Wichmann Tamástól
Wichmann Tamás mintegy húsz évig segítette a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatot.
Amikor Puskás Öcsi, Hidegkuti Nándor, Buzánszky Jenő, Grosics Gyula és Szepesi György megalakították az NGYSZ Sport Bizottságát, Tamás azonnal jelentkezett, hogy ő is részt akar venni a munkában. Az egyik legszorgalmasabb és leglelkesebb önkéntesünk volt, nem tudtunk tőle olyat kérni, amit ne csinált volna meg szívesen.

Világhírű, sikeres élsportoló volt, kilencszeres világbajnok, és mégis szerényen élt és viselkedett. Szeretett és tudott sokat dolgozni, imádta a gyerekeket, szívesen foglalkozott velük, ragyogóan értett a nyelvükön.

Sok kedves történetünk van vele.
Egyik lovas terápiás versenyünkön ő adta át a díjakat a gyerekeknek. A fotós kérte, hogy dőljön neki a lónak, amitől az egy kicsit oldalra mozdult. Az egyik néző bekiabált: „Vigyázz, Tamás, feldöntöd a lovat!” Mire Tamás megpaskolta az állat nyakát, és azt mondta: „Majd vigyázok a kicsikémre.”
Egy másik fóti lovasversenyünk alkalmával problémáink adódtak a gyerekek étkeztetésével. Tamás egy szemvillantás alatt elvállalta a beugró szerepét, és egy másik sokszoros világverseny-győztes sportolóval, Kovács Katalinnal és egy közös jó barátjukkal együtt nekiálltak sütni-főzni. Három órával később a kétszáz gyerek jókedvűen ette a hatalmas rántott húsokat.

Jó ideje mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy súlyos betegséggel küzd – az életéért. Mindent megtett a gyógyulásért, hihetetlen akaraterővel küzdött. Év végén együtt voltunk a Gyermekmentő karácsonyi fogadásán, pár nappal később elhozta unokáit az Erkel Színházba, a Diótörő-előadásra. A januári vízilabda EB meccseire az MVLSZ meghívott az országból 1500 gyereket, ennek a szervezését a Gyermekmentő végezte. Tamás még ide is elhozott egy vidám gyerekcsoportot, és – bár nagybetegen -, de még mindig örömmel volt velük együtt, szívből szurkoltak a női válogatottunknak.

Fájdalommal búcsúzunk tőle, az egyik legkedvesebb, legönfeláldozóbb, legelkötelezettebb tagunktól, barátunktól.
Isten Veled, Wichmann Tamás!

Kiadó: Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesület

Az ötkarikás diadal azonban nem jött össze neki, pedig négy olimpián is szerepelt. Az 1968-as mexikóvárosin Petrikoviccsal kettesben 1000 méteren ezüstérmet szerzett, az 1972-es müncheni olimpián egyesben 1000 méteren lett második, 1976-ban Montrealban ugyanezen a távon bronzérmet akasztottak a nyakába. Az 1980-as moszkvai olimpián egyesben 500 méteren negyedik lett, 1000 méteren pedig, ahol a csapat legesélyesebb indulója volt, mindenki megdöbbenésére nem sokkal a rajt után feladta a versenyt, letette a lapátot, és utolsóként csorgott be… Saját bevallása szerint később sem tudta megfejteni, miért maradt el az olimpiai arany, részben annak tulajdonította, hogy itthon nem volt igazi partnere, többnyire egyedül kellett edzenie.

A sportember 1978-ban UNESCO fair play-díjat kapott, mert segített felkészülni riválisának, az egykori Jugoszlávia színeiben versenyző Matija Ljubeknek, aki aztán a belgrádi világbajnokságon legyőzte őt.

Határtalan kitartása, akaratereje, szorgalma és lelkesedése a magyar és a nemzetközi sportélet egyik legkiemelkedőbb egyéniségévé tette, a hetvenes években Magyarország egyik legnépszerűbb sportembere volt. Kilencszeres világbajnok, ötszörös világbajnoki ezüst- és ötszörös világbajnoki bronzérmes, háromszoros Európa-bajnok. Minden idők legtöbb magyar bajnokságát ő nyerte a kenusok között: összesen 37 alkalommal állhatott a dobogó legfelső fokán.

Sportpályafutását 1983-ban az MTK-VM színeiben fejezte be. Visszavonulása után az MTK örökös tiszteletbeli tagjává választotta, aranygyűrűvel tüntette ki, a klub kajak-kenu szakosztályában különböző sportvezetői funkciókat töltött be.

1979-ben az év sportolójának választották. Részt vett a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat munkájában. 1998-ban kézlenyomata felkerült a Csillagok Falára. 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2010-ben MOB-díjjal, 2013-ban Pro Urbe Erzsébetváros díjjal, 2017-ben Prima Díjjal tüntették ki.

A zenéhez is értett, énekelt és gitározott, a 2012-es londoni olimpiára készült Olympia mítosza című CD-n több olimpiai bajnokkal együtt énekelt, rappelt. 1985-ben Popej szerepét játszotta Bujtor István Az elvarázsolt dollár című filmjében. 2009-ben ezüstérmet nyert a magyar sárkányhajó válogatottal a dél-koreai Ulszanban a csapat-világbajnokság 200 méteres futamán, s így 61 évesen ismét vb-dobogóra állhatott.

Mielőtt versenyző lett, szakácsnak tanult. Mikor kiderült, hogy az 1984-es Los Angeles-i nyári olimpián a szocialista országok bojkottja miatt nem szerepelhet, elkezdte felépíteni a saját vállalkozását. 1987-ben megnyitotta Budapest első „alternatív” kocsmáját, amelyben tudását hasznosította. A kocsmát eredetileg Szent Jupátról, a kenusok „védőszentjéről” nevezte el, de később már csak Wichmann-kocsma volt a neve. A létesítmény 2018-ban, több mint három évtized után zárt be.

Amikor 2013-ban, 65. születésnapja alkalmából interjút adott az MTI-nek, a kezdetekről azt mondta, hogy mindig vonzotta a messzeség, a távolság, és Vízöntő jegyűként a víz is alapeleme volt, úgyhogy lassacskán el sem tudta képzelni az életét a kenuzás nélkül. A kajak-kenuról és a pályafutásáról pedig a következőképpen nyilatkozott:

„Az eredményeimmel talán egy kicsit utat mutattam az embereknek, hogy alulról indulva is el lehet érni a csúcsra. Hogy lehetetlen helyzetből is lehet valami nagyon alkotni. Talán többeknek erőt adtam azzal, amit elértem. A sportágunk nagyon népszerű volt akkoriban, szerencsére ez azóta is így van.”

Wichmann Tamásnak – akinek életéről, karrierjéről a Magyar Lapát címmel portréfilm is készült – népes családja, hat gyermeke és számos unokája van.