Két éve mattolja az ellenfeleket vízilabdában

– Rafael Nadal visszavonulása és búcsúztatása kapcsán áttekintettem a pályafutását, olvastam, hallgattam a gondolatait. A 22-szeres Grand Slam-győztest soha nem egy újabb cím elnyerése motiválta, hanem a fejlődés, az előrelépés, hogy miként hozza ki magából a legtöbbet. Vízilabdában a Ferencvárossal két év alatt mindent megnyert, és történelmet írt azzal, hogy első magyar csapatként megvédték címüket a Bajnokok Ligájában. Edzői filozófiája hasonlatos lehet Nadaléhoz? Ennyi kupa után hogyan próbál megújulni, motiváltnak maradni, új célokat kitűzni?

– Érdekes, hogy Nadalt említi, mert nagy teniszrajongó vagyok, bár inkább Roger Federert szerettem, az ő könyveit olvastam, a gondolatait hallgattam, ugyanakkor tiszteltem Nadalt és ugyanígy gondolok erre. Nincs a bennem olyan, hogy megelégszem valamivel vagy ne volnék éhes a sikerre. Amikor azt mondom, szeretnék fejlődni és tanulni, leginkább a sikeres versenyzőkről, edzőkről, sportvezetőkről készült könyveket olvasom. Általában mások hibájából szeretek tanulni, az említett típusú könyveket olvasva kijegyzetelem, elsajátítom a fontosabb gondolatokat és próbálom összhangba hozni őket a saját edzői filozófiámmal, szívesen hallgatom azokét is, akik valamiért nem tudtak sikeresek maradni. Számomra motiválóak és előreviszik az edzői hitvallásomat. Nem álszerénység mondatja velem, hogy mindenkitől tanulni szeretnék, hanem tudom, soha nem lehetek edzőként tökéletes, de mindig lesznek új, motiváló eszközök és célok az életemben.

– Kicsit még vissza a teniszhez: Federer és Nadal esetében is igaz, hogy rákényszerítették a másikat, hogy jobbá váljon, kitolták a határaikat, elmentek a végsőkig. A Fradi esetében „segítenek” az ellenfelek mindig jobbá válni, vagy a csapat fejlődése, határainak kiszélesítése más módszerek eredménye?

– Elég sok negatív hangot hallunk vissza arról, hogy sokan nem szeretnék a sikerünket – ez eleve mozgósítóan hat, segít minket, mert minden ellenérzés átalakítható, mondhatnak ránk bármit. Az más kérdés, hogyan tudunk nemzetközi szinten is a csúcson maradni, látva, mennyire erősödnek az élcsapatok, ezért egy pillanatra sem állhatunk le – így a választ is megtaláltuk. Motiváltak leszünk a következő szezonban itthon és nemzetközi szinten is, bár a kettőt nem is választanám szét. Tisztában vagyok vele, hogy egyszer majd előfordul, hogy nem sikerül nyerni, de akkor úgy kell folytatni, hogy nem szeretnénk azt az érzést többet átélni, inkább azon dolgozunk, hogy ugyanezeket a sikereket éljük át.

– A folyamatos csúcsteljesítményhez saját magán kell felülkerekednie a Fradinak, mindig úgy játszani, hogy a végén győzelem álljon a kijelzőn? Önmaguk legyőzése, túlszárnyalása kell az állandó sikerhez, az újabb magasságok meghódításához?

– Az elmúlt évben kifejlődött a játékosokban az érzés, hogy mindig nyerni akarnak. Keveset beszélünk róla, de az önbizalom-építés egy játékos életében folyamatosan zajlik, és nélkülözhetetlen a nagy sikerekhez. Említek egy konkrét példát az elmúlt két évemből: Szolnokon játszottunk bajnoki mérkőzést és utolsó másodperces góllal nyertünk, borzasztó játékkal. Ha azt a meccset nem nyerjük meg, most nem itt tartanánk, már tavaly sem ott tartottunk volna, de az idei évben sem. Akkor elhitték a játékosok, hogy minden nehézségen úrrá tudnak lenni, folyamatosan fejlődött az önbizalmuk, ezáltal jobbak lettek. Azt gondolom, sokszor mentális tényezőkön dől el a vízilabda, 30-40 százalék a pszichológiai része, és nekünk ezeket sikerült kezelni… Tanulok, figyelem a csapatok életét, működését, a Manchester Citynél is figyeltem, hogy kedvenc edzőm, Pep Guardiola túlszerette a játékosokat és eljutott oda, hogy már nem nyertek. Lehet, hogy az ő és csapata példájával kezdem a szezont, mert így a játékosok elkerülik vagy megpróbálják átlépni a nehézségeket, ami előre fogja őket vinni. Két éve lettem másodedzőből vezetőedző, akkor a gyengébb pontokat próbáltam kivenni a csapatból, akin azt éreztem, nem viszi előre a többieket vagy nem megfelelő hozzáállással érkezik az edzésekre. Utána is tapasztaltam hasonlót, és próbáltam változtatni. Idén ha láttam is vagy néha előfordult ilyesmi, a jelzésemre azonnal érkezett a változás. Érdemes megfigyelni a Fradi vízilabdacsapatának alakulását, látható a koncepción, hogy 2001-es születésűtől 2008-ig a legjobb játszik az adott korosztályból a felnőttben és a legjobb játszott az utánpótlásban, van teljes mértékig saját nevelésünk. Folytatni akarjuk az átmenetet, tartani a szintet, építeni a tehetségeket. Bízom benne, hogy amit még az utánpótlásban megtanítottam a játékosoknak az elmúlt években – és én is tanultam –, hasznosítani tudjuk és együtt leszünk sikeresek a fiatalokkal, mert ez a magyar vízilabda jövője.

– Két év alatt 90 mérkőzésből 88-at megnyert! Bár nem Nadal a kedvence, de ha jól emlékszem, soha nem hozott le nullás, azaz hibátlan meccset. Van olyan vágya, hogy hibátlan mérleggel zárjon egyszer egy szezont?

– A szezon közben megfordult a fejemben, és azt gondoltam, csoda lenne addig eljutni – így is annak tartom egyébként. A Barceloneta elleni döntetlenünk (ötméteresekkel kapott csak ki a Fradi – a szerk.) és tavaly az Olimpiakosz elleni vereségünk a Bajnokok Ligájában a szükséges rosszak. A játékosoknak szükségük van, hogy néha kapjanak egy pofont, amit nem feltétlen tőlem kapnak – mert egyszer-egyszer keményebb vagyok velük edzéseken, ha nem úgy teljesítenek –, hanem az ellenféltől jön a visszajelzés. Az előző szezonban Athénban nem tudtak jobbak lenni. A karrierjükben egy ilyen vereség előbbre vihet, mert az első edzésre utána elképesztő tűzzel, motivációval jöttek le. Idén a Barceloneta elleni első edzés után bennem egyáltalán nem volt kérdőjel, nem azt tudtam, hogy megnyerjük a Bajnokok Ligáját, hanem hogy oda fogunk jutni a végére és élesek leszünk, mert a játékosokat két lábbal a földön tartotta, hogy nem nyertek. A sikernél is azt mondom, szerénynek kell lenni és nem túl hangzatos nyilatkozatokat tenni, mert egyszer lesz, amikor másként alakul. Mindig tanulni kell a hibáinkból, nem lehet elszállni, mert a sportban nemcsak siker létezik, hanem vannak vereségek is – utóbbi is építi a sportoló karakterét, épít engem, edzőként is. Talán furcsa a sok győzelem mellett, de a két vereség is megviselt az adott pillanatban. A tavalyi első, athéni után két hétig depresszióban voltam, az idei, barcelonait jobban kezeltem. Két okból is: egyrészt tapasztalatot szereztem és magasabb szinten játszottunk, mint az Olimpiakosz-vereségnél, másrészt nem kaptunk ki rendes játékidőben, és önbizalmat adott, hogy gyenge játékkal még ki sem kaptunk a világ egyik legjobb csapatától.

– Említette, hogy szereti és figyelemmel kíséri a többi sportágat, legutóbb például sakkjátszmához hasonlította az edzői taktikázást. Eddig a sakkszeretetéről nem tudtam, de úgy kell elképzelni, amikor az adott ellenféllel szembeni taktikát állítja össze, saját magában meccsel a fehér meg fekete bábukkal? Minden lépést előre megtervezve a „pályán”, hogy a végén mattot adhasson?

– Érdekes, mert pont a sakkot nem kedvelem annyira, de ilyen hasonlattal tudtam megfogalmazni, miként próbálják az edzők megtalálni az ellenfél gyenge pontját. Én is állandóan keresem. A legjobban a felkészülések alatt a videóanalízist élvezem, amikor az ellenfélnél a hibákat és erősségeket figyelem és keresem. Az elmúlt két évben, amióta vezetőedző vagyok, talán újfajta megvilágítást vagy rálátást adtam játékosoknak a vízilabdára. Az évek alatt megszerzett tapasztalataim alapján állítom össze az elemzéseket, amikről azt gondolom, a leghasznosabbak lehetnek egy játékosnak. Mindegyikük megkapja külön adathordozón, rájuk bízom, megnézik-e, az ő döntésük, ráerőltetni senkire nem fogom, de tudom, vannak annyira profik, hogy jobbak akarnak lenni. Próbálom új megvilágításba helyezni a vízilabda taktikai elemeit, és a hozzám visszajutott információk alapján élvezik az innovatív megoldásokat. Rengeteget vezettünk be egyébként az elmúlt két évben, a LED-falunkat is olyan újításokra használjuk, amin valószínűleg sokan meglepődnének, mert nyugodtan mondhatom, még a futballban sincs ilyen. A sportban egyedülálló ötleteimet valósítottuk meg, amelyekhez olyan szoftvereket vásároltunk, amikkel kifejezetten analizálásra és edzés közbeni elemzésekre tudjuk használni az uszodai LED-falunkat. A játékosok azért is élvezik az újításokat, mert a negatív hangok mellett a legmérgezőbb egy sportoló életében a monotonitás, az teljesen lehúzza és kontraproduktívvá teszi az edzéseket. Mi az egyhangúságba is újdonságot viszünk.

– Évekkel ezelőtt egy beszélgetésünk alkalmával bevallotta, már gyerekként edzőnek készült, önmagával folytatott párbeszédeket és készített interjúkat. Ha visszagondol az akkori kissrácra, megveregetheti a mostani sikeres edző vállát?

– Valójában, valamiért mindig is edző akartam lenni és a gondolat végigkísért az életemen. Talán nem nekem kéne mondanom, de azt gondolom, jobb edző lettem, mint amilyen játékos voltam, és pont a gyerekkori gondolat miatt is lehetek sikeres edzőként. Gyerekként minden este focimenedzser-játékkal játszottam, keveset fociztam vagy fifáztam – azt tényleg csak barátokkal –, helyette edzéseket tettem össze, analizálni próbáltam a játékosokat, igazolni és eladni – ahogy most is teszem az edzői lét mellett, mert minden egyes utánpótlás-játékosnak csapatot szerzek, és az igazolásaink alakalmával tárgyalok játékosokkal, klubvezetőkkel, nagyon élvezem. Azt nem mondom, hogy megveregetném a vállam, inkább örülök, hogy megadatott nekem és azt mondhatom, egyelőre sikeresen csinálom.