Kupagyőztes örömmondatok
Az első és az utolsó lövő. Két lélektani állapot. A kezdőlökés és a győztes befejezés. Fordulatos döntő, végletekig fokozott feszültség és az az idegállapot, amiben még egy játékosnak sem volt része pályafutása alatt. A Magyar Kupa-győztes Paks két tizenegyes rúgója, Windecker József és Vécsei Bálint nyilatkozott a finálé után.
Hétvégén a bajnokságban hazai pályán 3-2-re kikapott a Paks a Ferencvárostól, majd négy nappal később a Magyar Kupa döntőjében, 54 ezer szurkoló – nézőcsúcsot jelentő rekord – előtt a Puskás Arénában visszavágott és megnyerte párharcot. Két meccs, de teljesen más képet mutatott a játék.
– Szoktuk változtatni a formációkat. Nem a teljes csapattal tudtunk felállni, így is volt 2-3 fontos hiányzónk, de többen vissza tudtunk térni. Négy középpályással játszottunk a döntőben, míg otthon, a bajnokságban két csatárral játszottunk… Ez nem volt egy szép foci, de amikor kint van csaknem 60 ezer néző, az ember a pályán teljesen másként éli meg. Én úgy gondolom, megérdemeltük a győzelmet, mert óriásit küzdött a csapat. De a Ferencvárosnak is gratulálok, mert ők is megtettek mindent – nyilatkozta újságíróknak a kupaátadó után Windecker József.
A Paks 32 éves középpályása lőtte az első büntetőt. Sikeresen. Azért az a lélektani állapot még a rutinos játékosnak is újdonságként hatott.
– Nem gondoltam, hogy a tavalyi döntőt lehet fokozni, de sikerült. Megmondom őszintén, a tizenegyes párbajnoknál olyan idegállapotban voltam, amiben nem voltam még pályafutásom során. Harminckét éves vagyok, még soha nem volt hosszabbításos meccsem, mindig úgy adódott, hogy vagy lecseréltek, vagy csereként álltam be, ez volt az első. Kemény volt. Így, hogy nyertünk, minden pillanatát nagyon élveztem. Odamentem a vezetőedzőhöz és mondtam, én leszek az első a büntetőknél, mert azt éreztem, van olyan önbizalmam. Példát is akartam mutatni a srácoknak, hogy nem szabad megijedni, mindenki vállalja el nyugodtan.
Arra a kérdésre, mennyire volt nehezítő körülmény pont a Fradi tábor előtt lehozni a tizenegyes párbajt, Windecker röviden csak annyit válaszolt: „Nem hallottam őket.”
A Demokrata kérdésére Windecker azt is elmondta, a Paks erejét a közösségük adja, az a családias légkör, amit a kupa átvételekor is láthattak a nézők. Ahogy a paksi csapat játékosai gyermekek társaságában vették át az aranyérmet. A sikerben mindenki kiveszi a részét.
– Ez a családiasság, bajtársiasság jellemzi a csapatot és ez az öltözőben is nagyon érződik. Sokan nem csak csapattársak, hanem barátok is vagyunk. Ez is adja az erőnket. A masszőrtől kezdve, a szertároson át, mindenki, mindig a szívét-lelkét beleadja. Innen is köszönöm az áldozatos munkájukat.
Nehéz lélektani helyzetbe került a Paks, amikor a 93. percben a Ferencváros döntetlenre, és így hosszabbításra mentette a finálét. A döntő egyik nyerő embere Vécsei Bálint lett.
– A rendes játékidőben kicsit magunkra húztuk a Fradit, beleadtak mindent, mert jönniük kellett. Nem volt egy szerencsés szituáció, szögletből az utolsó pillanatban gólt kaptunk. Próbáltuk tartani magunkat és eljutni a büntetőig. Úgy éreztem, a hosszabbításban sok lehetőségünk nem volt.
Végül a korábbi Fradi-játékos pont exklubja szurkolói előtt végezte el a sorsdöntő, utolsó tizenegyest, amivel a Paks megnyerte a Magyar Kupát.
– Megmondom őszintén, akkor nyugodt voltam, nem izgultam rúgás közben, amikor bement a hálóba, leesett rólam egy hatalmas kő. Én voltam kijelölve ötödiknek, rúgni is szerettem volna, nem tudtam, hogy az utolsó lesz, örülök, hogy jól sikerült.
