Nem állt meg az élet – beszélgetés Babos Tímeával

– Kisgyerekkora óta tudatosan építette a teniszkarrierjét. Egy ilyen helyzetre fel tud készülni az ember?

– Eddig szerencsés voltam, hiszen a nagyobb sérülések elkerültek. Egy profi sportoló életében mindig történnek kisebb balesetek, hiszen az élsport hihetetlenül megterheli a szervezetet, ezt hosszú távon egészségesen bírni lehetetlen. Mindig is figyeltem a megelőzésre, de sajnos egy krónikus Achilles-ín-gyulladásra és egy ilyen rossz eséstől bekövetkező csípőproblémára nem tudtam felkészülni. Sem fizikailag, sem lelkileg.

– A Covid-járvány, illetve az, hogy ön is átesett a betegségen, közrejátszott abban, hogy ilyen nehezen ment a regeneráció?

– Az Achilles-ín-gyulladás már több éve meglévő probléma, hol előjön, hol elmúlik. Az olimpia miatt viszont nem akartam kiesni a ritmusból, nagyon szerettem volna játszani. Tovább feszítettem a húrt, mint amennyire kellett és lehetett volna, ezzel pedig csak rontottam a helyzeten. Egy sportoló egyik legnagyobb álma, hogy képviselhesse a hazáját az ötkarikás játékokon, így természetes, hogy mindent, sőt még annál is többet megtesz érte. Ez az én esetemben sajnos balul sült el.

– Hogy érzi most magát?

– Fáj a sarkam és a csípőm, bicegek, de ami még ennél is jobban fáj, az a kötelező kihagyás, az elúszott olimpia és a versenyek. Több specialistával konzultáltunk, voltam fizikoterápián, kaptam útmutatást, ajánlottak gyakorlatsorokat, így most intenzíven zajlik a rehabilitáció. Az élet nem áll meg, muszáj rendbe jönnöm és visszatérnem a pályára.

– Egyéni döntés volt, hogy az olimpián sem indul?

– Természetesen ilyen horderejű döntést nem hozhatok meg egyedül, hiszen ez nemcsak engem érintett, hanem a magyar csapatot, a párostársamat és a mögöttem álló támogatókat, köztük a szurkolókat is. Elsősorban az orvosokra hallgattam, akik egyhangúlag eltanácsoltak a versenyzéstől.

– Mit szólt a párja, Jani Réka, és mit szólt Fucsovics Marci ahhoz, hogy visszavonulót fújt?

– Rékát azonnal hívtam, nagyon megértő volt. Évek óta nagyon közel állunk egymáshoz, együtt nőttünk fel Sopronban, hosszú évekig apukám edzette őt is. Természetesen nagyon sajnálom a párost és a potenciális vegyest is, de tegyük hozzá, egyéniben is bekerültem volna a koronajárvány miatti lemondások miatt, így én is nagyon sokat veszítettem a visszalépéssel. Életem legnehezebb döntése volt ez a mostani, az biztos.

– A tenisz lassan kezd értelmetlenné válni az idei olimpián. Sorra mondják le a részvételt a legnagyobb sztárok. Azért követni fogja az eseményeket?

– Értelmetlennek nevezni azért erősen túlzás, hiszen a lányoknál ott van Barty, Ószaka, Szabalenka, Plíšková, csak hogy a ranglista első tíz helyezettjéből párat felsoroljak. Biztos, hogy egészen más, különleges és érdekes esemény lesz a mostani, meglepő eredményekkel. De az olimpia az olimpia.

– Gondolkodott már a teljes pályafutásáról, vagy mindig csak rövid távra tervez?

– A Covid miatt sajnos eléggé beszűkültek a lehetőségek, ami nyilván nem csak engem érintett, hanem sok-sok millió embert a világon. Régebben konkrét terveink voltak a versenyeket illetően, de most még nincs szeptemberi versenynaptár, így tervezni is nehéz. Ennek ellenére szerencsések vagyunk, hogy egyáltalán sportolhatunk, utazhatunk, nem kell a napi megélhetésünk miatt aggódni. Nagyon sok embernek ez nem adatik meg.

– Ezúttal csak három évet „kell majd várni” a következő olimpiáig. Megcélozza Párizst?

– 28 éves vagyok, nem hiszem, hogy öregnek számítanék a teniszben, de meglátjuk. Mindenesetre jó lenne, és esélyem, azt hiszem, van is rá.

– Mi volt az oka, hogy párospartnere, Kristina Mladenovic az év elején lemondta a közös versenyzést? Azóta sikerült mindent megbeszélniük?

– A Kikivel való szakítás megviselt, derült égből villámcsapásként ért. Nem vesztünk össze, nem vagyunk rosszban, ő az egyéni karrierje miatt gondolta úgy, hogy ezt meg kell lépnie, nekem pedig le kellett nyelnem ezt. De nem hiszem, hogy ennek a történetnek vége lenne. Szerintem tudunk mi még együtt nyerni nagy versenyt.

– A szervezőknek sikerült idén újra Budapestre hozni a WTA-tornát. Miért fontos, hogy minél több hazai rendezésű verseny legyen?

– Nagyon örülök, hogy hazaköltözött a torna, ezért is indultam rajta. Persze így utólag azt mondom, ezt sem kellett volna. De imádok itthon játszani. Márky Jenő fiatalabb koromban adott lehetőséget a WTA-tornákon való játékra, így szívügyemnek éreztem a hazai versenyzést, de sajnos könnyes búcsú lett a vége. Mindenesetre nagyon boldog vagyok, hogy ismét van itthon neves WTA-verseny, és hogy egyre több fiatal magyar játékos ér el jó eredményeket, ami a heti WTA-ranglistán is tükröződik, hiszen öten leszünk a Top 200-ban.