Fotó: Vogt Gergely/Demokrata
Hirdetés

Napsütéses hétvégéken ezrek keresik fel a Hármashatár-hegyen álló Guckler Károly-kilátót, ahonnan káprázatos panoráma nyílik a magyar fővárosra. A szemet gyönyörködtető látványért meg kell küzdeni, a csúcsra ugyanis egy 2,5 kilométer hosszú, meredek, kanyargós kaptatón lehet feljutni. A szokatlanul hideg áprilisi időben, hétköznap délelőtt kihalt a környék, a parkolóban, ahonnan a túraútvonal indul, csupán egyvalaki készül a csúcsra. Szilágyi Zoltán a fagy ellenére sortban és pólóban készülődik, hogy futva tegye meg a távot, méghozzá négyszer oda-vissza, félmeztelenül és frissítés nélkül. Akik látják, azt hiszik, elvesztett egy fogadást, de erről szó sincs, csak a napi rutinját követi a tőle megszokott módon.

Cél, szorgalom, hit

A futással még a 90-es években kezdett el komolyabban foglalkozni, néhány esztendővel ezelőtt azonban úgy döntött, hogy határait feszegetve belefog valami izgalmasabba.

– Az ötletet a jeges rekordjairól híres Wim Hof adta. Amikor megtudtam, hogy félmeztelenül lefutotta a maratont az Antarktiszon, arra gondoltam, ha neki sikerült, miért ne sikerülhetne nekem is – mesél a kezdetekről a magyar jégember. Noha ez az igen költséges kaland azóta is várat magára, Szilágyi Zoltán több hazai rekordot is felállított azóta, legutóbb például 1 óra 41 perc alatt csupasz felsőtesttel, mezítláb, fagypont alatti hőmérsékletben tett meg 21,1 kilométert az ország leghidegebb településének kőtörmelékkel és sóval felszórt, jégpáncéllal borított utcáin.

A csepeli hidegterápiás extrém futó jó időben sem tétlenkedik, van, hogy több mint egy órán keresztül áll mezítláb, mozdulatlanul koncentrálva a hideg kövön, vagy ül a 9-15 fokos csapvízzel töltött kádban. Akik azt gondolják, ez maga a mazochizmus, nagyon is tévednek. A hideg jótékony élettani hatásait ma már az orvostudomány is elismeri, a szakemberek szerint az alacsony hőmérséklet nemcsak a testet, hanem az elmét is megedzi. Habár a fizika törvényeit megdönteni Szilá­gyi Zoltán sem tudja, a határait kitolni igen: a hideg megtanította neki, hogy az ember sokkal többre képes, mint hiszi.

Korábban írtuk

– Nem vagyok ufó, nincsenek különleges képességeim. Ugyanúgy érzékelem a hideget, mint más, csak én a rengeteg koncentrációnak, meditációnak köszönhetően már kontrollálni tudom. Sokan azzal követnek el hibát, hogy arra összepontosítanak, amit el szeretnének kerülni. Én ezzel szemben arra, amit el szeretnék érni. Cél, szorgalom és hit – közhelyesen hangzik, de ha ezek megvannak bennünk, tényleg bármi lehetséges – magyarázza Szilágyi Zoltán.

A hidegterápia csillapítja a fájdalmat, nyugtatja a gyulladt ízületeket, regenerálja az izmokat, mindemellett pedig ellenállóvá teszi a szervezetet a fertőzésekkel szemben. Az extrém sportoló idejét sem tudja, mikor volt utoljára beteg, az orvost csak akkor keresi föl, amikor az éves kardiológiai rutinvizsgálata esedékessé válik. Hozzáteszi, kitűnő egészségi állapotának megőrzésében nagy szerepet játszik a helyes táplálkozás is. Titka, hogy a vitaminok mellett óriási mennyiségű hagymát eszik nap mint nap, ennek köszönhetően a vérszívó rovarok is elkerülik; bár hosszú órákat tölt a Mátra erdeiben, még soha életében nem volt benne kullancs.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

Jóban, rosszban

Szilágyi Zoltán sosem érkezik egyedül edzései helyszínére. Élettársa, Szandra, aki mentőtisztként dolgozik, és maga is félmaratonra készül, mindig elkíséri. Most is fonendoszkóppal a nyakában és vérnyomásmérővel a kezében várja a célnál. Az extrém futónak ezúttal alig több mint 23 perc kell az első öt kilométeres kör megtételéhez, vagyis 20 másodpercet javít az egyéni csúcsán. Az extra teljesítmény azonban cseppet sem viseli meg a szervezetét. Érkezése után átesik a kötelező vizsgálatokon. Elképesztő eredményt mutatnak: a vérnyomása és a pulzusa csak kevéssel magasabb, mint az átlagemberé nyugalmi állapotban. Ennél is érdekesebb, hogy bőre a 6 fokos hőmérséklet és a szembeszél ellenére olyan meleg, mintha egy fűtött szobában ülne. Ilyen persze a sportoló otthonában nem sűrűn fordul elő. Amikor az erkélyen, nyitott ajtónál edz, élettársa és lánya meleg pulóvert, sapkát és sálat húz, így tesznek-vesznek a lakásban.

– Amikor úgy kezdi a mondandóját, hogy „eszembe jutott valami”, az nem sok jót jelent. Tudom, hogy egy újabb őrületre készül – nevet Szandra. Hozzátéve, hogy a nehézségek ellenére teljes mellszélességgel támogatja párja különleges céljait, félteni pedig nem félti, hiszen mint mondja, önmagában a hidegtől megfázni, felfázni nem lehet, a baktériumok, a vírusok és a gombák csak akkor szaporodnak el a szervezetben, ha valami miatt meg­gyengül az immunrendszer.

Szerzetesek nyomdokán

Szilágyi Zoltán első rekordját a Mátrában állította föl, amikor két óra alatt tette meg a Mátrafüredtől a Kékestetőig és onnan vissza vezető 23,4 kilométeres utat mínusz 3 fokban, frissítés és felsőruházat nélkül. Most ugyanott egy 37,5 kilométeres történelmi maratonra készül. A téli rekordkísérlet főpróbájára nyáron kerül sor, de a felkészülés már most megkezdődött: még működtek a sífelvonók, amikor a magyar jégember már egy szál rövid futónadrágban rótta a kilométereket. Az extrém futó legnagyobb vágya, hogy eljusson a Himalájába, az Antarktiszra, Szibériába, Alaszka vidékeire, valamint a Szaharába, ahol nemcsak a homokkal kell megküzdeni, hanem a több mint 60 fokos hőingadozással is: éjszaka a mínuszban futna legalább egy félmaratont, nappal a forróságban pedig ismét ugyanennyit. Támogatók híján azonban a sivatagi kaland is egyelőre csak álom. Nem úgy, mint eljutni Norvégia egyik leghíresebb futóversenyére, amit az északi sarkkörtől 400 kilométerre található Tromsø városában tartanak minden év januárjában, mégpedig a sarki fényben pompázó ég alatt. Noha magyar résztvevője volt már az eseménynek, félmeztelenül még senki sem teljesítette ezt a különleges félmaratont, egyre valószínűbb azonban, hogy jövőre ez is megtörténik.

Előtte azonban még itthon is vár egy igen bizarr kihívás Szilágyi Zoltánra. A palócföldi Tar buddhista központjában egy órán keresztül fog egy helyben állni mezítláb, a hideg kövön, félmeztelenül koncentrálva, a félidőtől hideg vízbe áztatott törölközőkkel a hátán, ami persze csak nekünk megdöbbentő vállalkozás. A tibeti szerzetesek évszázadok óta alkalmazzák az önfejlesztésnek ezt a spirituális módját, méghozzá elég nagy sikerrel, ezzel is bizonyítva az elme határtalan erejét.